Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-01 / 48. szám

Kedves Gita Boldogan mesélted a múltkor hogy végre, lemondva az idei nyaralásodról, együtt van a pénz a már régen ter­vezett plasztikai műtétre. Nagynak ta­lálod az orrodat, lecsüngőnek a szem­héjadat, amitől eddig is tele voltál gátlásokkal — mondtad — s most, az évek múlásával majd megjelonnek a ráncok is, és akkor igazán nem tudod, mivé fajulhat az örökösen megújuló és egyre erősebb kisebbségi érzésed, hiszen már most kerülöd az embere­ket Látom, kedves barátnőm, hogy vér­mes reményeket fűzöl a plasztikai mű­téthez, sőt csodát vársz tőle. Igaz, nem te vagy az egyedüli, aki ettől vário, hogy a sors kegyesebb lesz hozzá: több és nagyobb sikereket fog elérni a mun­kájában és a magánéletben, udvarlói és hódolói lesznek, új barátokat sze­rez, magabiztosabban tud majd forgo­lódni az emberek között, mert hóditó lesi és vonzó. Sokan, meggyőződésem szerint túl sokan hiszik, hogyha „szebb lennék, már nekem is lenne valakim, ha karcsúbb lennék, ha tettebb lennék, ha ilyen-olyan lennék, akkor minden másképpen, jobban menne . . . S aztán akinek telik (és sokszor bizony nélkü­lözések árán is), rohan a „csodatevő" plasztikai sebészhez. Természetesen nem a kozmetikai sebészetet marasz­talom el, hiszen valóban csodákat tud tenni, rengeteg embernek visszaadja az önbizalmát, úgyszólván visszaadja őket a társadalomnak — azokat, akik­nek arcát valamilyen betegség, bal­eset rútitotta el és sok egyéb, hasonló esetben. Külön az arc, az alak mesterséges megváltoztatása, hogy úgy mondjam „megszépítése" I sokkal bonyolultabb dolog, mint ahogy kezdetben akár ma­guk a szakonrosok is hitték. Ugyanis X-nek hiába szabtak gyönyörű klasszi­kus orrot a görbe helyett, az életében semmi sem változott meg, környezete ugyanúgy kerülte. Y-nak az állát, nya­kát hozták rendbe. N pedig tágranyilt, csillogó, szép vágású szemmel hagyta el a kórházat, s megoperált szemhéját most már ő is éppen úgy festhette, mint bárki más. És velük sem történt semmi, továbbra sem válogathatnak az udvarlókban, sőt egyiküktől még a ba­rátai is valahogy elhidegültek, furcsáll­­va, hogy „olyan más lettél". Nem tar­tozol te[ is ezek közé?! Azt hiszem, igen. Ugyanis az életben a sikerek, a hódítások, a vonzás és taszítás, a közkedveltség s az is, ha valakit elkerülnek az emberek, nem at­tól függ, hogy ki hogy néz ki, hanem hogy jól-e vagy rosszul érzi magát a saját bőrében. Hogy el tudja-e fogad­ni saját magát —■ külsőleg és belsőleg — olyannak, amilyen. Persze, aki azt állítja, hogy csak a lélek szépsége az egyedüli fontos, az képmutató. Viszont nehéz pontosan körülhatárolni, hogy ki miért szép, ki miért csúnya, és talán ez nem is olyan fontos. A fontosabb az, ki mennyire rokonszenves! Ki hogy viselkedik, hogyan tud mosolyogni, szí­­vélyes-e és segítőkész az emberekkel, tud-e őszintén (és nem mesterkélten) derűs lenni, tud-e örülni a hétközna­pok apró örömeinek, s ha hozzá még jól ápolt és ízlésesen öltözködik — nemigen hinném, hogy szüksége lenne plasztikai műtétre. Kedves Gita, gondold meg alaposan, vajon valóban boldogabb lehetsz-e egy más — egy idegen arccal?! Szeretettel üdvözöl D. KOZMA ELZA Szülőknek nevelésről Melyik jelzőt illesztené gyermekünk a tanulás mellé? Tőlünk és a pedagó­gusoktól függ. A tanulás igazi indító­oka egy lehet: a leküzdhetetlen kíván­csiság, a belső késztetés — az az erő, ami az embert a tanulásra, a világ megismerésére készteti. Azt tanulja meg jól, képességgé érlelhetően, ami felé vágyódás, rokonszenv hajtja. A gyermeknek azonban tanulnia kell: a tankötelesség miatt, a vizsgákra és a felvételi vizsgákra . .. s így a tanulás nem mindig kedvtelés számára. Egy azonban biztos: a tanulás is munka, mint minden olyan testi vagy szellemi tevékenység, amelyet valamilyen szán­dékos eredmény érdekében végzünk. Es aki hivatásérzéssel, azonosulással végzi a munkáját, az örömét is leli benne. Szülőnek és pedagógusnak ilyen örömforróssá kell tennie a tanu­lást. Nevelők és pszichológusok megálla­pították, hogy a leggazdaságosabban az tanul, akit érdekel tanulmánya tár­gya. Magasabb fokon a tanulás nem csupán emlékezetbevésés, hanem ösz­­szehasonlítás, rendszerezés, szabályok keresése, törvényszerűségek felismeré­se, elméletek alkotása - tehát alkotó tevékenység. A tananyag nem csupán adatok és elméletek, tételek halmaza, hanem sokkal inkább különféle képes­ségek — beszédkészség, világos fogal­mazás, munkában való jártasság, prob­lémafelismerés és a megoldás képessé­gének — rendszere. A tanulási nehézségeknek lehetnek élettani és lélektani okai. Néhányat fel­sorolunk közülük: a látás- és hallás­zavar, kimerültség, szorongás vagy túl­terhelés. Gyermekenként elősegítik vagy megnehezítik a tanulást az észlelésnek az egyes tantárgyakkal kapcsolatos sa­játosságai (például nem tud kitartóan figyelni, ilyenkor nevelni kell a figyel­mét). A fáradtság-pihenés egyensúlya vagy ennek megbomlása. A siker és a sikertelenség határainak tudatosítása, illetve a dicséret és a jutalmazás igaz­ságos alkalmazása (mindig legyünk tárgyilagosak). Az iskolai és otthoni körülmények kedvező vagy kedvezőtlen volta (ahol fontosságot tulajdonítanak a tanulásnak és segítséget is nyújta­nak, ott jobban halad a gyerek). A tanuló cselekvőképességének fejlesz­tése vagy ennek elmulasztása (neveljük arra, hogy önállóan oldja meg a fel­adatait, ne rettenjen vissza a nehéz­ségektől). Az erkölcsi és a világnézeti nevelés eredményei (érezze kötelessé­gének a tanulást és a munkát) vagy eredménytelenségei — és még számos más tényező. Kapcsolat iskola és család, pedagó­gus és szülő, szülő és gyermek között, nélkülözhetetlen előfeltétele az iskolai eredményeknek. A jó kapcsolat meg­teremtése természetesen mindkét félen múlik. Szülők és nevelők összefogása mindig indokolt volt - a mai társada­lomban pedig elkerülhetetlen. A világban való tájékozódás biztos alapokat igényel! Érzelmi kötődést a mi valóságunkhoz és céljainkhoz, to­vábbá az ezekhez szükséges szilárd és sokrétű ismereteket. A szülők sokat se­gíthetnek a tájékozódásban: az érdek­lődés felkeltésében, a sokfelől áradó ismeretzuhatagban való eligazodásban és segíteniük kell az érzelmi megalapo­zásban is. n (egészségűnk I VÉDELMÉBEN A NŰK ÉS AZ INFARKTUS A kutatók már egyértelműen bi­zonyították, hogyha egy ember száz milliliter vérében 280 milligrammnál több a koleszterin, és ha régóta magas a páciens vérnyomása, ha sokat dohányzik, ha elhízott, fizikai munkát nem végez, sokkal nagyobb a lehetősége annak, hogy előbb­­utóbb infarktust kap. Nemrég még azt mondták: a férfiak betegsége. Azonban a statisztika szerint a nő­ket sem kíméli, sőt az utóbbi idő­ben megszaporodott a női betegek száma. Aki a női egyenjogúságot a do­hányzásban is ki akarja vívni a férfiakkal, a tüdejében naponta le­rakodó kátrány miatt a tüdőrák, és a füsttől a vérébe jutó szén­­monoxid miatt az infarktus kocká­zatát is vállalnia kell. A füst szén­­monoxidja ugyanis a vér oxigén­szállító képességének 10—20 szá­zalékát veszi el, ami a szívizom oxigénéhségét okozza és növeli az érelmeszesedési hajlamot. Nem árt, ha gyakran a tükörbe nézünk. A fizikai tunyaságtól, a zsírpárnák növekedésétől veszé­lyeztetett „énünk" kiált vissza ránk a tükörből: így ne, valamin sürgő­sen változtatni kell. De ha naponta kielégítjük mozgásszükségletünket, tornászunk, úszunk, napirendünk­ben helyet kap a pihenés is, étren­dünket a modern táplálkozási nor­máknak megfelelően állítjuk össze, akkor nem kell félnünk tükörbe nézni. Ezt a szimbolikus tükröt nem árt már fiatal kortól magunkkal hordani, hogy naponta belepillant­va időben észrevegyük az infarktus­­veszélyt, ami mindannyiunkra lesel­kedik. JULIO CORTAZAR A mackó beszél Én vagyok a ház csöveinek a mac­kója, és amikor csönd van, lölsétálok a melegvizes csöveken a központi fűtés vezetékein meg a szellőzőjára­tokon, lakásról lakásra megyek a víz­vezetékeken; én vagyok az a mackó, aki a csövekben jár. Azt hiszem, szeretnek, mert a sző­röm tisztán tartja a járatokat, ugyan­is örökké a csövekben lutkározom, és az a kedvenc szórakozásom, hogy emeletről emeletre csúszkálok a víz­vezetékeken. Néha kidugom a man­csom valamelyik csapon, és akkor, mondjuk a lány a harmadikról kiabál­ni kezd, hogy megégette magát, vagy brummogok egyet a második emeleti tűzhelynél, és Guillermina szakácsnő dühös lesz, hogy rosszul szelei a kémény. Éjjel csöndben va­gyok, akkor járok a leghalkabban, a kéményen át kikukkantok a tetőre, megnézem, hogy fönt táncol-e a hold, aztán meg mint a szélvész le­csúszom a pincébe, egész a kazánig. A nyári éjszakákon a ciszternában lubickolok, ott, ahol a csillagok is fürdenek; először az egyik mancsom­mal mosom meg az arcom, aztán a másikkal, utána mind a kettővel, és nagyon, de nagyon boldog vagyok. Akkor logom magam, és végig­csúszkálom a ház összes csövét, és elé­gedetten brummogok hozzá, a lakók pedig fölriadnak, és azt hiszik, hogy valami baj van a csövekkel. Van, aki fölgyújtja a villanyt, és fölirja magá­nak, hogy reggel el ne felejtsen szól­ni a házmesternek. Én meg a nyitva hagyott csapokat keresem, mindig akad ilyen, kidugom az orrom, és fi­gyelem a szobák sötétjét, ahol ezek a lények laknak, akik nem tudnak csövön járni, és kicsit sajnálom őket, mikor látom, hogy milyen nagyok és esetlenek, és hallom, ahogy horkol­nak, meg álmukban beszélnek, és olyan egyedül vannak. Reggel, ami­kor mosdanak, megsimogatom az ar­cukat, megnyalom az orruk hegyét, és mint aki jól végezte dolgát, to­vábbmegyek. DES MIHÁLY fordítása Harminckét éves, falun élő munkás legényember, ezúton szeretne becsüle­tes, komoly lánnyal, vagy elvált asszonnyal meg­ismerkedni házasság cél­jából, akivel megoszthatná örömét és bánatát. SZERETNÉK RATALÄLNI Jelige: „Csallóköziek előnyben“ Huszonnyolc éves, 158 cm magas, barna, gyermek­telen fiatal özvegy keresi szerény, otthont szerető özvegy férfi ismeretségét negyvenéves korig. Egy gyermek nem akadály, még akkor sem, ha saját gyermekre vágyom. Jelige: „Rossz a magány“ Harmincnyolc éves, 172 centiméter magas, fekete hajú, nem saját hibájából elvált férfi társaság hiá­nyában ezúton szeretne komoly, intelligens lány­nyal, vagy elvált asszony­nyal megismerkedni há­zasság céljából negyven­éves korig. Egy gyermek nem akadály. Csallóköziek előnyben. Jelige: „Különös szil­veszter“ Két tizenkilenc éves ba­rátnő, akik eddig tanul­tak, szeretik a tánczenét, szívesen olvasnak és ked­vüket lelik mindenben, ami szép, szeretnének korban hozzájuk illő, in­telligens fiúkkal meg­ismerkedni. Fényképes le­veleket várnak. Jelige: „Csillagok útján“

Next

/
Thumbnails
Contents