Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-01 / 48. szám
(ekkor már együtt dolgoztok): sikerült megállapítaniuk, milyen hormonok hatnak a petére az érés utolsó szakaszában, ezekből a hormonokból egyfajta keveréket készítettek, amit aztán beleöntöttek a lombikba. A Nature című folyóirat 1969. februári száma közölte a két brit tudós találmányát; ebben beszámoltok róla, milyen eredményeket értek el kísérleteik során, a laboratóriumi körülmények között végrehajtott mesterséges megtermékenyítés terén, ötvenhat pete közül maximálisan harminc óra alatt tizennyolc termékenyült meg (harminc órán túl nincs lehetőség a megtermékenyítésre, az ondószálaknak ugyanis ez a leghosszabb élettartamuk). A tizennyolc esetből hétben a megtermékenyítést sejtosztódás követte, de öt esetben ebben a folyamatban rendellenességek léptek föl. Amint látjuk, ez már sikernek számított, de még voltak sötét pontok, megoldandó problémák, sőt drámai kételyek. HARMADIK SZAKASZ A megtermékenyített petét nem lehet rögtön a méhüregbe helyezni, mert addig nem épül be a méh nyálkahártyájába, amíg megfelelő sejtosztódáson nem ment keresztül. Meg kell várni, amíg legalább a csírahólyag-állapotot eléri, tehát hatszor kettőződik, vagyis hatvannégy sejtből álló apró, fürtszerű képződménnyé alakul. — Tessék, most viszontlátom a kislányt — mondta tréfásan Steptoe doktor, amikor a kis Louise a világra jött; vagyis, amint mindjárt megmagyarázta, arra célzott, hogy egyszer már látta — igaz, mikroszkopikus méretekben — amikor az új emberi lény még csak pár napja fogant meg, és a nőgyógyász behelyezte a sejtgomolyagot az anyaméhbe. Tehát a megszületendő emberi lénynek, mialatt megtermékenyített petéből csírohólyaggá alakul át, kettő-négy napig a lombikban kell maradnia: természetesen a lombikban már ott kell lennie a megfelelő hormonkeveréknek, ami egészen más hormonokból tevődik össze, mint amelyeket előzőleg a peteérés megkönnyítésére használtak. Steptoe és Edwards ebben az esetben is hosszú évekig tartó kutatómunkával és kísérletek sorával állapította meg, milyen hormonokra van szükség, és pontosan milyen arányban Veil összekeverni őket, mielőtt a lombikba kerülnek. A két kutató csak 1971-ben győződött meg róla, hogy ezt az akadályt is sikerült leküzdeni: az eredményről megint pontos dokumentációt készítettek, s ahogy komoly tudósokhoz illik, tudományos folyóiratokban beszámoltak sikereikről és tévedéseikről, az elvégzett kísérletekről, minden kísérlet eredményéről. NEGYEDIK SZAKASZ A csírahólyagot egy tű vékonyságú csővel a lombikból felszívni, majd a méhüregbe behelyezni (a nyálkahártyán nem kell megtelepíteni, erről a természet gondoskodik) — mindez technikai szempontból nem támaszt nehézségeket és nem vet fel problémákat. Ebben a szakaszban az a legfontosabb kérdés, hogy a méh kész-e a csírahólyag befogadására, lehetséges-e a magzat beágyazódása a méh nyálkahártyájába. Most megint a hormonokon a sor: Edwards és Steptoe utolsó, súlyos technikai problémája azonos volt az előzőekkel: meg kellett állapítaniuk, milyen hormonok hatnak ebben a szakaszban, pontoson ki kellett számítaniuk, leikor, milyen mennyiségben van szükség rájuk, s végül gondoskodniuk kellett róla, hogy a természetnek „ezek a vegyi hírnökei" kívánt összetételben és mennyiségben, illetve a megfelelő pillanatban jussanak be az anyaméhbe. - Hét hosszú évet szenteltünk ezeknek a kutatásoknak — mondja a két angol orvos. — Küzdelmes évek voltak — teszik hozzá. Az utolsó probléma megoldása után már semmiféle művi beavatkozásra sem volt szükség, most már csak az kellett, hogy a terhesség klasszikus kilenc hónapja alatt normálisan menjen végbe a magzat fokozatos fejlődése. A kilenc hónap minden bonyodalom nélkül telt el, о szülés is nyilván így folyt volna le, Steptoe doktor csak a biztonság kedvéért döntött a császármetszés mellett. Steptoe és Edwards doktor eredményes kutatómunkájának korszakalkotó jelentősége kétségbevonhatatlan. Teljesítményük értékét csak növeli az a tény,- hogy amit csináltak, azt - a magyar nyelv egyik közkeletű szavával élve — tusiban csinálták. Nem állt mögöttük semmiféle állami intézmény, nem támogatta őket egyetlen alapítvány sem, sől úgy hírlik, hivatalos helyen kifejezetten rossz szemmel nézték munkájukat, egy időre állítólag meg is tiltották nekik a kísérletezést. Am a két tudós hagyományos makacssággal dolgozott tovább; a kutatás költségeit Steptoe magánpraxisának jövedelméből fedezték. A siker végül is igazolta őket. (Befejezés a következő számban.) TITKON INNEN TITKON TÜL Amatőr Csillagászok Egyeteme BOLYGÓNK A FÖLD <’-*«) Az egyik az ún. paleo-mágneses módszer, amelynek alapján a mágneses pólusok látszólagos vándorlási görbéinek összehasonlításával jutottak arra a következtetésre, hogy a kontinensek valamikor egy földrészt alkottak. Hasonló eredményre jutottak az abszolút kormeghatározási módszerrel is. Ennek alapján sikerült Afrika északnyugati részén olyan nagy - nem a partvonallal párhuzamosan haladó - szerkezeti határvonalat találni, amely jóval idősebb a környezetében levő képződményektől. Ha tehát a földrészek valamikor egyetlen őskontinenst alkottak, ennek a határvonalnak ott kell folytatódnia egy másik kontinensen, ahol az a partvonalak hasonlósága szerint valamikor Észak-Afrikához illeszkedett. Meg is találták ennek a határvonalnak a folytatását, ott ahol feltételezték, Braziliában. Az óriási őskontinens létezését bizonyították azok a nagy kapacitású számítógépekkel végzett számítások is, amelyekkel úgy próbálták a kontinenseket összeilleszteni - a sekélytengerek vizében meghúzódó szárazföldi párkányok figyelembevételével is - hogy a lehető legkisebb legyen a hiány és a fedés. E három modern és megbízható kutatómódszer segítségével kapott „őskontinenskép" meglepő egyezése folytán ma már nagyon nagy valószínűséggel állíthatjuk a Wegener elmélet helyességét és azt elfogadottnak tekinthetjük. Ehhez az elmélethez szorosan kapcsolódik a geofizikai tudományok új általános elmélete, a lemeztektonika, vagy más néven globális tektonika. A lemeztektonika egységes képbe foglalja a Föld felszínén az utóbbi 200 millió évben lezajlott nagymértékű vízszintes elmozdulásokat és minden korábbi hipotézisnél elfogadhatóbban magyarázza a földtudományok olyan alapproblémáit, mint a földrengések és a vulkanizmus eredete, az ősmaradványok és a különböző korú kőzetek földrajzi elosztása, a hegységek kialakulása. A lemeztektonika szerint a Föld kérge és felső köpenyének egy része nagy kiterjedésű, merev, összefüggő és együtt mozgó réteget alkot. Ez a réteg a litoszféra, amelynek vastagsága 60-150 km. Hat fő lemez van: a Pocifikus-, az Afrikai-, az Amerikai-, az Eurázsiái-, az Indiai- és az Antarktiszi-lemez. Ezek a nagyon merev lemezek egymáshoz viszonyítva évenként néhány centiméteres sebességgel mozognak. (Ezt már a mesterséges holdak lézeres bemérései is bizonyították.) Távolodás esetén a távolodó lemezszegélyek mentén a kisebb merevségű, mélyebb rétegekből új kőzetanyag jön fel a felszínre, és nő hozzá a lemezszegélyhez. Ha a litoszféralemezek közelednek egymáshoz, a lemezek egymással szemben mozgó szegélyein az egyik lemez a másik alá bukik és több száz kilométer mélységig merül alá. Harmadik esetben pedig a lemez távolodás vagy közeledés nélkül elcsúszik egymás mellett. Jellemző példája ennek a kaliforniai Szent András törésvonal. A kutatók a földrengések tanulmányozásával nagy eredményeket értek el a Föld szerkezetének megismerésében. A földrengések kitörésének oka azonban a legutóbbi időkig nem volt világos. Nem tudtuk megmagyarázni azt sem, hogy a földrengések miért csak a Földnek bizonyos szűk sávjaiban keletkeznek. Az új általános elmélet választ adott erre a kérdésre. Megállapítható, hogy a földrengések a litoszféralemezek mozgásának következményei, és a földrengéses tevékenység azokra a területekre korlátozódik, amelyekben a lemezek egymással kölcsönhatásban vannak, vagyis a lemezek szegélyein. KISS JANOS, geofizikus 1. Milyen hosszá a Föld sugara? 2. Kinek a nevéhez fűződik a „kontinensek vándorlásainak“ elmélete? 3. Az első ember, aki áttörte a Föld vonzerejét. Az űrhajós neve és repülésének időpontja? A válaszokat levelezőlapon a következő címre küldjék: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanoviéova 20. A levelezőlapra ragasszák rá a szelvényt és tüntessék fel rovatunk címét: Amatőr Csillagászok Egyeteme. Versenyünkben mindenki nyer, aki helyesen válaszol. De azok is bekerülhetnek a sorsolásba, akik legalább két kérdésre jól válaszolnak. Ha csoportok versenyeznek, kérjük, tüntessék fel a csoport tagjainak névsorát, életkorukat. Várjuk leveleiket, észrevételeiket!
