Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-24 / 47. szám
fuvart sem kaptunk, csak hosszas szaladgálás után, pedig a faluból sokan dolgoznak az állami gazdaságban. AKIK SAJÁTJUKNAK FOGADTAK A régi óvodában csupán két óvónő dolgozott. Délben hazaengedték a gyerekeket, akik ebéd utált- újra visszajöttek. Az új óvodában már egész napos ellátást kapnak. Megnövekedett a személyzet is. Makkai Éva igazgatónő hattagú kollektívát irányít szeptember tizenötödikétől. Varanai Józsefné, Szántó Eleonóra, Várady Viola óvónők, Szopó Valéria, Papp Magdolna szakácsnők és Kis Mária takarítekintik az óvodát. Csak hát az 6 jószándékuk sem elég mindenhez. Az óvoda megnyitása előtt már megkaptuk a hatvan darab heverőt, de átirányították egy akkor átadott óvodába, mondván, hogy mire szükségünk lesz rá, újra szerez a járás. Nekünk azóta is hiányzik harmincöt darab. Ha már a heverőkról beszélek, megemlítem, hogy nincs hálótermünk. Az ágyakat a játékszobában rakjuk szét. Gondjaink ellenére tudjuk, hogy itt jobb eredményeket érünk majd el. Habár az eddigiekért sem kell szégyenkeznünk. EGYÉB MEGJEGYZÉSEK Egy Tisza-parti faluban né-Makkai Éva igazgatónő a nagycsoportosokat népdalokra tanítja I-о ja tónő gondoskodnak. a gyerekekről. — Az új körülmények között dolgozó közösség tudja, menynyivel könnyebb itt tanítanunk, de naponta érezzük az új épület furcsa hibáit is — kezdi Makkai Éva izgazgatónó. — Régen egy lakásnak készült épületben voltunk, örültünk, hogy végre átköltözhettünk. Nem szeretném, ha szőrszálhasogatásnak tűnnék, de az öröm, a korszerű tanítás lehetősége mellett néhány apró hiba keseríti az életünket. Nem kap a hnb festéket a kerítés befejezésére, fúrt kutunk van, és probléma a fertőtlenítő berendezés működtetése. Az udvar hátsó részére kellene néhány autó föld, ezért azt a részt nem is használhatjuk. Jó a kapcsolatunk a szülőkkel, ha hívjuk őket, mindig segítenek. A takarítást is velük együtt végeztük, majd a költözködésben is segítettek. Az idekerült ötvenöt gyerek szülei egytől egyig sajátjuknak hány évvel ezelőtt felismertek egy igényt. A megvalósítás különböző akadályokba ütközött, amelyek elhárítása után a munka nagy részét a kistárkányi szülők végezték el. Sokan olyanok, akiknek óvodáskorú gyereke közben iskolássá nőtt. Kezük nyoma évekre megmarad, példázva az összefogó falusi közösségek teremtő erejét. A régi óvodából utoljára kikerült tizenhat gyerek a magyar tannyelvű alapiskola első osztályában tanulja a betűvetést. S ahogy a korszerű anyanyelvi tanítás módszereit ismerjük, szüleik segítségével talán már betűzgetik ezt az írást. Az utánuk indulók már jövő nyáron az új óvodától búcsúzva mondják: „Nem látom, hol vagyok, merre az út? Akinek hold ragyog, mind haza jut” DUSZA ISTVÁN Széles út amh a szülők építettek HITilfllilOll fticfii mim»# KI# „Már megtanultuk a Gólya, gólya, gilicét.“
