Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-17 / 46. szám

FAVÁGÓK — Nekem az apóm is meg az uram is favágás közben ment el. Meg másokról is tudok, akiket agyonlapított a fo. . . Favágó volt mifelénk majdnem mindegyik férfi, meg mindenféle, ami jött. Mert mi lehetett?! Csak о hegyek minden­felé meg az erdő. Föld se nagyon, mi termett volna.. Az a kis krumpli ha megtett benne éppencsak.. . Nyáron lejártak aratni, messzire, hónapokra. Össze! meg a favágás tavaszig. — Reggel jó korán, még sötét­ben indultak az erdőbe. Igyekezni kellett, aki nem végzett eleget, an­nak megmondta a Mérnök Ür, hogy másnap már ne menjen. Az aztán baj volt. nagy baj, ha elküldött valakit! Kereset nélkül maradt! Igyekezett hót nagyon mindenki, de így is volt, akit hazaküldött De azt hiszem, neki is muszáj volt csinál­ni ezt a hazaküldést, mert amúgy nem volt rossz ember. Magyar em­ber volt a Mérnök Úr, de nem rossz ember. Mert délben kimentünk utá­nuk, mindenkinek a nagyobb gye­reke, ha meg nem volt olyan, úgy a felesége vitte az ebédet, vissza­felé meg megpakolta rozséval, gally­­jal a hátat. A Mérnök Úr meg hagyta, ezé' mondom, hogy nem volt rossz ember, mert az különben nem járt volna, a gally, esetleg pénzért. Volt úgy is, hogy csak a gallyé' mentünk, mert nem volt mit vinni délben, mert a szalonnát mór reggel elvitte apám. . . Este vöt már csaknem, mikor rá­­dőlt a fa apámra. Pedig mondták nékik, hogy már elég volt aznap­ra, de ők még többet akartak, hogy legyen. Hárman dolgoztak egy cso­portban, oszt pont az apámra dőlt. Menten meghalt. . . Ez még az első háború meg a republika előtt volt, 1913-ban. Én tizenhét éves voltam, a legkisebb húgom meg kettő. . . Az uram már nem volt fiatal, mi­kor odaveszett. Hatvanhárom éves, de azért még kijárt dolgozni. Ak­kor mór jöttek volna befelé, ő meg ráült a megpakolt vontató te­tejére. Az meg befordult о sáncba, a fa meg maga alá temette. Meg­halt ő is mindjárt. A traktorosnak meg semmi baja nem tett. Ez öt­vennégybe vöt. . . Azóta étek egye­dül. . . De nem haragszok én az er­dőre azért, nem is haragudha­tok. . • Kijárok még ma is, csak úgy, vagy ősszel szedret szedni meg csipkét teának télire. Szeretem én az erdőt nagyon. .. (Elmondta Kalinciaková Anna a Poltár-Kökova nad Rimavicou kö­zött közlekedő vonaton.) — Az erdő emberei nem szeretik a sok beszédet, az üres, tartalmat­lan fecsegést, de azért beszélek ér magánok róluk. .. Az erdészeket, a favágókat rá­nézésre fel lehet ismerni. Én fel­ismerem. Ez persze nem csoda, húsz éve vagyok favágó, de úgy mon­dom inkább: erdei munkás vagy dolgozó, mert a durva, brutális, fa­­rogatlen emberre mondják mife­lénk, hogy „olyan fovógó". Az iga­zi favágó azonban nem ilyen! Ke­mény, edzett legények (kell is ide az erő!), de tiszta szívű, nyílt em­berek, erősek és gyengédek egy­szerre. Lelkének és szívének kell tenni annak, aki az erdőt választot­ta, hogy szeretni is tudja azt, mert anéíkül itt nem boldogul! És nyu­godt, megfontolt emberek! Itt nem lehet kapkodni, hepciáskodni, mert elég egy apró megfontolatlansóg, figyelmetlenség és kész a baj! Erő, szeretet, megfontoltság és szívós­ság, kitartás kell ehhez a munká­hoz, ha pedig mindez együtt van, akkor meg lehet próbálni s négy­öt év után elválik, lesz-e igazi fa­vágó az emberből vagy sem.. . Sze­rintem a férfiasság próbája ez a munka, aki itt megmarad és meg­állja a helyét, az igazi férfi. Min­den tekintetben. Ez a feleségem vé­leménye is. art mondta máshoz nem is ment volna férjhez. Erdész, favágó ritkán veti meg az italt, ez köztudomású, de elvétve talál közöttük alkoholistát! A „napi adagot" itt egyszerűen és szinte elengedhetetlenül szükséges beven­ni. Különösen téten. . . Egész napo­kat kint vagyunk fagyban, szélben, hóban. . . Igaz. már nem idény­munka a favágás, egész évben szükség van rá, a papírgyárak, bú­torgyárak, fűrésztelepek sem csak szezonban dolgoznak: persze a csúcsidő őszre-télre esik most is. . . Legendákat beszélnek a favágók étvágyáról is. Ez is természetes, ide kondició kell, kalóriák! Ma már persze lényegesen köny­­nyebb ez a munka is. . . Okos. ügyes, nagy teljesítményű gépek segítenek, a vágást is benzinmoto­ros fűrészgéppel végzik. Ezzel az­tán három-négy perc alatt a leg­nagyobb göböncöt is szép kényel­mesen el tehet fektetni. A fizetés? Favágással tehet ke­resni! Összejöhet a négy, négy és félezer is havonta, de a favágó fi­zetése egyedül teljesítményétől, el­végzett munkájától függ. Ez ma ta­lán az egyetlen vonzereje ennek a munkának. Jönnek a fiatalok, rá­vetnek alaposan, s egy-két év alatt meg is valósítják, amit elterveztek megveszik a kocsit, vagy amit ép­pen akarnak. Közben pedig a leg­többje megszereti ezt a munkát és ittmarad, mert aki egyszer meg­szokja és megszereti az erdőt az már soha nem tud nélküle megten­ni. (A favágókról Michalko Stefan, az Erdőgazdálkodási Vállalat pol­­töri résziegének fakitermelési cso­portvezetője beszélt.) Irta és fényképezte: Pólházy József Г“\/~7 önnyű azoknak, akik az ősznek v \ csak a hangulatát, a színeit lát- I \ ják, érzik — ez a véleményük a mezőgazdasági dolgozóknak, akiknek a kezét к .kre dermesz­­u a hideg, az októberi szél, akiknek az ar­cát pirosra, érdesre marja az eső. Ez ellen ajánljanak kozmetikát — szólnak a cu­korréparakásokat, a káposztahalmokat, pengeéles levelű kukoiicaszárakat kerül­gető újságíróra az as'vsonyok, ha odamegy közéjük — csizmáját a sártól kímélve — megkérdezni hogy megy a munka. Az idén azonban, amikor a cukorrépa, kukorica, burgonya beérése, a szüret, a zöldségbetakarítás egyaránt csaknem egy hónapot késett — a nehéz körülmények és a közelgő fagyok sürgetése ellenére — nem ilyen a vélemény azokról, akik egész év­ben megbízható feltételek mellett dolgoz­hatnak. Hogy miért? Igaz, hogy elsősorban a mezőgazdasági dolgozókat tette próbára a betakarítás Szervezésből, figyelemből, kitartásból vizs­gáztak az agronómusok, gépkezelők, trak­torosok, a mezei munkacsoportok. De mel­lettük — ahol kellett — ott dolgoztak a társadalmi munkások is: asszonyok, diá­kok. Kevés volt a traktoros, a gépkezelő A gépekre ültek a jogosítvánnyal rendel­kező adminisztrátorok, technikusok is A nyugat-szlovákiai kerületben a Nitrai > ■o N i ^1 bd Л z 1. Harminckét százalékos a kukorica nedvességtartalma a zsigárdi (Ziharec) szövetkezetben. A három kombájn csak „fél gőzzel“ dolgozhat, mert a szárítók nem tudnak lépést tartani ve­lük. — Ilyen kukoricát nem visz bárki a raktárba — dicsekedik Horváth Ven­del a szövetkezet dolgozója. Zatko Stefan, a gépesítőcsoport vezetője ke­vésbé elégedett, mert a tervezett 65 mázsa helyett csak 55 mázsát takarí­tanak be hektáronként. 2. A sopornai szövetkezetben hagyo­mánya van a fűszerpaprika termeszté­sének. Ebben az évben 180 hektáron 17 mázsás hektárhozamot vártak. A palánták fejlődésének időszakában

Next

/
Thumbnails
Contents