Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-17 / 46. szám
Korabeli felvétel Radnóti Miklósról A szerzőhöz irt levelének fotókópiája .6 Х'Л :• V 1. has Poto Nr. о ist nacr. melnt.r Er lnne r ngj t w'-r-’r. n. Li«-bf> Ргв- Viraghl Dse bili 1st fiber atfirk vergröseert worden, dfkcbankt hebe id r-s wat reohelnlich wie ich in Budapest 1'156 wer. So genau kenn ief irief auch nicht «ehr erinnern. Es muss so ungefähr gewesen sein denn ’d habe Miklós nichtxmMrsx mehr gesei.en und nicl t mehr gesprochen, da er Je verheiratet wer. 011d Nr> 7 Hebe lch, gd*sht ich mich gleich erinnert an die Bluse^die Bluse die biklos an hat. Neer, der Rückkehr von Budapest har* ich nochmal ine nyeri a11 n irj t. Inlialt dieses Po to ei ne kleine geschriebene Erinner ng ir.it^?ä>\ * Schmetterling ,id war über die Überschrift sehr rrsteupt. Miklós hatte mir gleich in Budapest gesagt das eine ibersetzurur •b $ V* KI VOLT TINI? szűzi hó a dombokon, a találkozások meghitt pillanatainak képei. Végül eljutottak a már előre sejtett szakításig: Szakítottunk. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban Megértettél? Sár. Sár és gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek, most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek. ins deutsche etwas enders ausfällt. Ein Foto, ha-e ich wohl nÄh in 1 Brichenberg bekommen. Aber alles ist weg. lebt«» ic scton ✓w«ч Gablonz,bis zu meiner Vertrei- n^1">45 habe ich 4o. Kilo Gepäck gehabt,das war alles. 1 19^habe ich geheiratet somit wer alles andere flr mich ausgeschaltet. Briefwechsel mit Miklós dürfte so ein knappes Jahr gewesen sein,, Ausser Ser. lkollegenf |knn ich mich nicht erinnern das Miklós Freunde js, hatte. Wenn Miklós für den Vorwärts geschrieben rat, dann musss Ahogy Radnótinak Tini iránt érzett vonzódása véget ért, úgy ért véget a tanév is, s Miklós 1928. június 29-én végleg elhagyta Liberecet. Egy ideig még leveleztek, de a levelek mind ritkábban jöttek és mentek, míg 1929-ben levelezésük abbamaradt. 1937-ben Tini ismerőseivel Budapesten járt, s fölkereste Radnótit, neki ajándékozta az itt közölt fényképet. das später gewesen sein. Ich weise de nichts davon. In der Adlardiele wurde nur getsnzt^da verkehrten arme und reiche Leute. Miklós spmaeh g.t deutsch. Uber Literatur oder Dichter haben wir uns nicht unterhalten. Die liberale Atmosphäre störte Miklós nichtaret /:a>{ nicht darüber gesprochen. Auf eine Sache kann ich mich noch erinnern, sein Onkel hatte einen Brief geschrieben er wird MiHos enterben wenn er weiter so faul in der Schule let und soviel Geld T.rr.reuedt, wenn er iH*r Gel* vcrfcr^Mht und nicht lernt,de wer •ein Onkel eehr boee. klklo. hatte für den Beruf kein Tntereeee. Bebt denn seine fradbnlebt wehr r. Äb könnten Sie dolhrlel wir erfahren. die i.t denn liiklo. gestorben? I.h kenn Ihnen leider niefeÖ —. Tini szerint. Radnóti a közösen eltöltött libereci évükről egy kis novellát, irt „magyar nyelven egy szlovákiai újságba”. Sajnos, az eredetire még nem sikerült rábukkannom, csak a novella német nyelvű fordítása Ismert, amely Schmetterling (Pillangó) c. jelent meg a Pester Lloyd 1938. ápr. 9-i számában a fordító megnevezése nélkül. sohreiben. Ich wünsche Ihnen guten Erfolg für ihre Arbeit Vielleicht lassen Sie mich wiesen wie alles ausgegangen ist. «L. 1 Beste QrUsse an Sie und ein _frohes Wrihnachtsfes кЛ4е y?.<Sá^kW^J Л „Tini a hegyről a hajlékony lombok közül kigombolt kabátban, alig észrevehető mosollyal az arcán hosszú, nyugodt lépésekkel jött felém." Tini szakításuk után 1931-ben Nová Rudából Liberecbe költözött, egy fogorvos asszisztensnője lett 1933-ban átköltözött Jablonec nad Nisouba, ahol 1939-ben nőül ment Fritz Erich Müller rendőrőrmesterhez. Férje annak a hitleri hordónak kiszolgálója volt, amely kioltotta Radnóti Miklós életét Dr. VIRAGH JÓZSEFNÉ • Radnóti eredeti nevét Glatter a szegedi diákévek alatt változtatta meg édesapja szülőfaluja nevének felvételével. szakértők, orvosprofesszorok máris karavánban igyekeztek a színhelyre. Az utat figyelték, s tekintetük csak a várostól húsz kilométernyire fordult bal felé, ahol a háború előtt katonai röptér volt; a polgármester maga elé képzelte a marslakó tekintetét, amelyből a józan, hideg világűr mered rá, s zavart lett a bombatölcsérekben száradó szemét s ürülék láttán. Pár perc múlva, egy kanyar mögötti réten, megpillantották az összesereglett népet: holmi csenevész akácfa hegyében gyerekek függtek, s hallgatóság közepén pedig hosszúinges férfi hajladozott, mint Keresztelő Szent János. Az ólomköpenyes, gázálarcos emberek nehezen, de buzgó igyekezettel vonszolták csizmájukat a mezőn, melyet kiperzselt a nap, s tele volt juhok faggyúsan erjedő gubicsával; valahonnan a gödrök felöl kolomp hangja szállt. — Utat! — szólt egy hang, amelyből az izgalom sem tudta kiszűrni a hivatalosságot. A gyűrű kettévált, s a marslakó kissé megszeppent az előkelőség láttán, de nyomban utána elmosolyodott; haja kifakult, ajka cserepesre száradt a szakáll vörösen lángoló bozótjában, amely fölött szelíden kéklett a szeme. >Suttogások hallatszottak: — Két lába van, mint nekünk! Meg két keze. És két szeme. — No lám, ki gondolta volna?! A marslakó pedig csak állt, szinte időn s téren kívül, beleépülve saját mosolyába; mögötte a gép rozzant nikkelkordához hasonlított, és a páros motor burkolata csacsifejnek volt kiképezve áramvonalas fülekkel. Az ellenőrök körüljárták a repülőt, intettek, hogy nincs sugárzási veszély, és a sokaság megmozdult; villanólámpák lobbantak, pörgött a felvevőgép tárcsája, s a pilótaülés kóbere alól egy borzas asszony bukkant elő; ölében csecsemőt szorongatott, kibontott melléből csöpögött a tej. Valaki aggódva mondta: — Nem ide akart leszállni! — Honnan tudja? — Megmutatta a térképét! És a marslakó most valóban ismét elővette inge alól az összehajtogatott papirost, s oly alázatos-félszegen nyújtotta át a riportereknek, mint egy eltévedt paraszt, aki éjnek idején idegen házcím után tudakozódik; az emberek közül sokan tüstént felismerték a naprendszert kilenc bolygójával, s bár a papiros elvékonyult, mint a tetűrágta falevél, jól látták, hogy a nagy körből egyenes vonal nyúlik át a Vénuszra. — Miért jöttél el!? — kérdezte a polgármester, erőszakolt hunyorgással, ahogy süketek fülébe szokás bekiabálni, s hátratette a kezét. A marslakó a magasba tekintett, a kovakőszagú, kék távolságok felé, ahol hazája rejtőzhetett, mosolyogva ingatta a fejét, a szakállába könnycseppek hulltak; aztán a kebléből egy fényképet vett elő, amelyen ő maga állt összedőlt viskója előtt, a pályást ölelő asszonnyal — oldalt pedig, valami pálmafélék között, lezuhant bombázógép füstölt. — Bumm-bumm-bumm! — mutatta tenyerét lebegtetve, a szeme nagyra kerekedett, mint a gyermeké, aki fél hogy nem értik meg a panaszát: Ta-ta-ta-ta! Aztán rémülten, tanácstalanul el hallgatott Mielőtt a hatósági kocsik visszaindultak volna a városba, mindhárom égi lakót átvilágították hordozható röntgenkészülékkel; tüdejük, májuk, bélrendszerük ugyanolyan volt, mint a földieké, de mellkasukban jobb és bal oldalon is szív dobogott. Hiszen ezek torzszülöttek! Mit beszél? Abnormisok. Ugyan, mi vagyunk nyomorékok! A polgármester tátogva, sápadtar ült be kocsijába, s mert félszívűnek érezte magát, a sofőr mellett foglalt helyet, aki hirtelen a sorstársa lett, útközben a tenyerét díszzsebkendőjére szorította, s nehézkesen szuszogott. A telefonpalota előtt egy külföldi tudósító lefékezett, fölszaladt a lépcsőn, s néhány perc múlva azt mondta be a kagylóba, európai szerkesztőségének: Hallá?!... Magban ugyanaz mint a Földön!... Lakói ikertestvéreink, de egy szívvel fórban vannak!
