Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-17 / 46. szám
lb •W , \ f ’a*M9 ■ Mt ? A bussoi »egyes éneklöcsoport о hagyományápolók kategóriájában — hagyományosan jói szerepelt Jöttek, játszottak, nagy tapsot arattak “ИЙ? 7 CS0DÄJA Pharosz és a fároszok Amiként a Mauzóleumból, az alexandriai világítótoronyból is fogalom lett. Eredetileg nem is a torony volt a ,,fárosz", hanem az a kis sziget, amelyen ez a világcsoda fénnyel jelezte az utat a hajóknak, a „borszínű tengeren". Pharosz szigetén, az Egyiptomban alapított görög világváros, Alexandria tengeri kapujában, i. e. 279-ben készült el. húszévi kemény munkával. Szinte születése napjától világcsodaként emlegették. II. Ptolemaiosz, az ország királya hata+mas ünnepet rendezett az avatás alkalmával. Komor időket élt pedig a hellén világ. A görög városokat szőke hajú, szakállas kelták dúlták fel. Róma — Karthágóval szövetségben — sorra hódította meg Dél-ltólio görög gyarmatvárosait. Ügy tetszett, atomjaira hullik a klasszikus görög kultúrában gyökerező hellenizmus. A Pharosz-sziget világítótornya, mintha azt bizonyította volna: nem hunyt még ki a görög szellem és műveltség fényforrása. Alexandria a világhódító Nagy Sándor nevét viselte és viseli máig. Nagy Sándor 332-ben alapította a görög világvárost idegen talajon. De tíz évre rá meghalt a hódító Л aj-a) > £ о ы <Л ■О —I >О) о Z fiatalon, és Ptolemaiosz nevű hadvezére vette át a birodalom egyiptomi tartományát; az általa alapított dinasztia Julius Caesar koráig fennmaradt. Igazi kozmopolisz volt Alexandria, utcáin görögökkel, egyiptomiakkal, zsidókkal és szírekkel. négerekkel és hamitókkal. Termőtalaj, volt ez a tudományok és a művészetek fejlődéséhez, amelyek páratlan virágkorukat élték már akkoriban. A csillagdák, a múzsáknak szentelt Muzeion és a nagy könyvtár mellett nem véletlenül épült meg itt a Pharosz-sziget világítótornya, világcsoda egy csodavárásban. Nem sok maradt ránk a fóroszból. Alapjait még látni apálykor, óriási kőtömbjeit pedig a mamelukok építették be erődjük kapuzatába. Pharosz szigete voltaképp már az ókorban félsziget volt, 1300 méteres kikötőgát kötötte össze a szárazfölddel. Képzeljük el a háromszintes, felhőkarcolóhoz hasonló építményt. Már alsó emelete 71.30 méter magas volt, négy sarkán dagadt képpel kagylókürtjüket fúvó tritonokkal. A második elkeskenyedő emelet magassága 34 és fél méter, míg a harmadik „emelet", voltaképp keskeny torony, kilenc és fél méteres. A kolosszális torony csúcsán szobor állt, nem tudjuk pontosan, kié, talán magáé Nagy Sándoré, talán Ptolemaiosz szobra. A nem egészen tizméteres toronyban lángolt a fény, nyílt tűz, amelynek fényét homorú óriástükör erősítette fel. Mondják, 55 kilométerről látták a közeledő hajósok: „egy fórosz lángol messze valahol", a mi Adynktól kölcsönözve a fogalommá lett elnevezést. Az épitőméster neve ránk maradt: knidoszi görög mérnök volt, Szosztratosz, Dexiphanész fia, a Nílus szabályozója. De mi lett a fárosszal? Itt is az elemek végezték el pusztító munkájukat: persze a földrengés, amely már az arab uralom idején, 796-ban megrongálta. Egyiptom új urai, a törökök szívesen megtartották volna romjaiban is (két „emelete" még állt ekkor), a XI—XII. században imaházat építettek a csúcsára. 1200 táján azután hatalmas robajjal ledőlt a hellén kultúra nagy alkotása. Nemes arcú szoborfejei és néhány óriási kőtömb maradt a hatodik világcsodából. A piramisok Mi maradt az ókori világ hét csodájából? Néhány elszomorító rom — és a piramisok. A piramisok szinte az örökkévalóság jelképei, az emberi akaraté, a gőgé, a hajcsármunkáé — egyszerű mértani alakban testesítve meg az Ember erényeit és a Rabszolgaság bűneit. Ketl-e mást írnunk róluk, mint puszta műszaki adataikat? A Kheopsz piramist a IV. dinasztia fáraója, Kufu építette, 2520 táján — vagyis négy és fél ezer éve. Eredetileg 146.6 méter magas vált (ma csonkán, csak 137), egy-egy oldalon 230.3 méter hosszú. Ez a Gizeh falucska határában magasodó legmagasabb gúla. Khepbren vagy Ko^é fáraó síremléke ma 136.4 mér^r magas, egy oldala 210.4 méter. Mykerinosz vagy Menkoré piramisa egykorú Kafré gúlájával, 2500 táján épülhetett, „csak" 62 méteres, egy oldala 108 méter hosszú. Elszoruló szívvel gondolunk azokra a tízezrekre, akik javarészt kézi
