Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-10 / 45. szám
Az ap szerepe A mai nők többsége nem ért egyet azzal a hagyományos nézettel, hogy az apa olyan tehetetlen szülő, akinek alig jutott valami tehetség a gyermekneveléshez. Az apa legalább anynyira alkalmas a gyerek ellátására, mint az anya, és ezeket a terheket meg is kell osztania feleségével. A fejlődéslélektani kutatások is alátámasztják ennek a szemléletnek a helyességét. Az apákkal végzett vizsgálatok azt igazolják, hogy a szerepük társadalmilag egyáltalán nem véletlen. Az apák jelentősen hozzájárulnak gyermekük szociális és értelmi fejlődéséhez, bár másképpen, mint az anyák. Az apa nemcsak egyszerűen helyettesíti az anyát, hanem a maga egyéni módján hat a gyermek fejlődésére. Az első megfigyeléseket hét évvel ezelőtt Madisonban végezték Sandra O’Leary segítségével, akit sikerült meggyőzni, hogy az apák ne csak az üvegablakon keresztül bámulják csemetéjüket, hanem sokkal jobb, ha beengedik őket a szülészeti osztályra, és kézbe vehetik az újszülötteket. Bemehettek a kórházi szobákba is. ahol munkatársaink figyelemmel tudták kísérni viselkedésüket a kétnapos csecsemőkkel szemben. Kiderült, hogy az apák ugyanannyit törődnek gyermekükkel, mint az anyák — kézbe veszik, csókolgatják, simogatják őket. Az apa-gyermek kapcsolatot alapvetően meghatározta, hogy az anya is jelen volt mindig, bátorította, ösztönözte az apát, és tanácsokkal látta el, miként bánjon a gyermekkel. A férfiak többsége részt vett korábban olyan tanfolyamon, amelyet a leendő apák részére tartanak rendszeresen, és ezek a férfiak a szülésnél is jelen voltak. Éppen ezért valószínű, hogy az átlagosnál jobban érdekelte őket a gyermek születése és a csecsemő gondozásának problémája. A továbbiakban 82 apát figyeltek meg, akik ráadásul nem voltak jelen sem a szülés előtti előadásokon, sem feleségük szülésénél. Az apák és az anyák gyerekekkel szembeni viselkedését külön-külön is vizsgálták és olyan esetekben, amikor mindkét szülő jelen volt Az előző kísérletekhez hasonlóan itt is a szülés utáni pár nap érdekes. Amikor az apa volt egyedül a gyermekkel, ugyanolyan gondoskodva, szeretette) vette körül a kicsit, mint az anya, sőt még gyakrabban vette kézbe. Az anyák csak egyvalamiben szárnyalták túl az apákat: többet mosolyogtak csemetéjükre, bár a nők amúgy is általában többet mosolyognak, mint a férfiak. A megfigyelésekből kiderült, hogy a kicsi számára a legkedvezőbb, ha mindkét szülő jelen van, mert ekkor fokozottabb figyelem kíséri, az apa és az anya egyaránt szemrevételezi a csöppség pici fülét, lábujjait és többet is mosolyognak rá együtt. A következő vizsgálatok azt bizonyították, hogy ha az apa számára megvan a lehetőség, akkor tevékenyen részt tud venni a gyermek gondozásában. Bár az anya és az apa egyaránt magáénak érzi a gyermekkel kapcsolatos problémákat, ez a kötődés különböző. Az apák könnyebben tudják a gyermek figyelmét magukra irányítani, játékosabbak — sokat beszélnek a kicsihez, utánozzák, de kevésbé szorgalmasak, ha a gyermeket tisztába kell tenni, meg kell mosdatni vagy etetni. Feltételezhető, hogy azért vették át a férfiaktól ezeket a feladatokat a nők, mert úgy érezték, ők jobban tudják csinálni. Kiderült, hogy a feltételezés nem helyes. A szülői alkalmasságot az dönti el, hogy mennyire fogékonyak a szülők a gyermektől jövő jelekre, kérésekre. A gondos ellátás és a játék sikerének az a titka, hogy a csecsemő viselkedésének változását észre kell venni, és megfelelő módon válaszolni kell rá. Etetéskor például a szülőnek arra kell 10 ügyelnie, hogy a gyermek táplálkozása zavarmentes' legyen, és elég tejel kapjon. Abból, hogy a szülő milyen gyorsan változtat az etetés menetén, ha látja hogy a gyerek köhög vagy a szájából kifolyik az étel, könnyen lemérhető, mennyire jól látja el feladatát. Ebből a szempontból az anyák alig valamivel fogékonyabbak az apáknál, és az elfogyasztott tej mennyisége nem sokkal több, mint ha az apa tartja a cumisüveget. Hogy a nők mindig érdeklődést mutatnak más csecsemők iránt is, tehát több tapasztalatuk van, ahhoz képest az apák is nagyon jól el tudják látni a hagyományosan csak nőknek való gyermekgondozási feladatokat. A szülés után három héttel, illetve három hónappal később végeztek otthoni környezetben megfigyeléseket, az anya és az apa viselkedése között már lényeges különbségek mutatkoztak. Az egyéves gyermek napi etetési idejéből másfél óra jut az anyára, szemben ahhoz a 15 perchez képest, amennyit az apa áldoz erre. Természetesen az apák többsége nem is tartózkodik otthon egész nap, de a különbség nem csupán ebből adódik. Az apák több mint fele elmondta, hogy még sohasem tette tisztába a kicsit, 75 százaléknak pedig — saját bevallásuk szerint — nem volt rendszeres feladatuk a gyermek körül. A csecsemő születése után még az egyenlő teherviselésre törekvő családokban is inkább a hagyományos szemlélet válik uralkodóvá' Egy tanulmány szerzői szerint ilyenkor viszszaáll a régi munkamegosztás, s ez a házi munkától kezdve a gyermek ellátásán keresztül nagyon sok mindenben megnyilvánul. A legtöbb családban az apa fő feladata: játsszon a gyermekkel. Valóban, az apák négyszer-ötször annyi időt fordítanak a játékra, mint a gyermek ellátására. Az apák általában azért veszik karjukba a gyermeket, hogy játszanak vele. míg az anyáknál ez rendszerint más tevékenységgel is párosul. Az apák nemcsak többet játszanak a gyermekkel, de a játék és kapcsolatteremtés jellege is elfér az anyákétól. Kutatók egy csoportja behatóan tanulmányozta ezeket a különbségeket öt gyermeket kísértek figyelemmel kéthetestől hathónapos korig, és azt vizsgálták, hogyan viselkednek a kicsik apjukkal, anyjukkal vagy idegenekkel szemben bizonyos rövid, két perces periódusok alatt. Kiderült, hogy az anyák általában halkan beszéltek a kicsikkel, gyakran ismételve szavakat vagy kifejezéseket, hanglejtésük pedig hasonlított a gyerekéhez. Az anyák beszéde érdekes lüktető rendszerű: sok gyorsan kiejtett szót vagy hangot mindig hosszabb-rövidebb szünet követ. Az apák kevesebbet beszéltek, rájuk inkább a tapintás volt jellemző: ritmikusan meg-megérintették a gyereket, mintegy megsimogatták, és érdekes módon sokkal többször, mint az anyák vagy az idegenek. A? apa és csecsemő közti játékra az jellemző, hogy a gyermek feszült figyelme és izgatottsága sokszor hirtelen minimálisra csökken, az anya-csecsemő játékban viszont ez az átmenet inkább fokozatosan megy végbe. Normális otthoni környezetben ugyanezeket a különbségeket tapasztalták csecsemők és nagyobb gyerekek esetében is, minthogy az apával mindig izgalmas, szokatlan játéktevékenység kapcsolatos: a levegőbe dobálja a gyereket vagy játékos küzdelembe kezd vele. Az anya inkább a hagyományos játékokban, például a bújócskában jó társa a gyereknek, tehát inkább szavakkal, mintsem fizikailag hat a gyermekre. Legtöbb esetben a kicsik valóban inkább apjukkal szeretnek játszani. Az apa-gyermek kapcsolat nagy hatással van a gyermek fejlődésére, különösen a fiúkéra, öthónapos gyerekek sokkal könnyebben feltalálják magukat különböző helyzetekben, ha apjuk is rendszeresen foglalkozik és játszik velük. Akkor is nyugodtak maradnak, ha idegenekkel hagyják őket magukra. Az a családi környezet, amelyben mindkét szülő egyformán kiveszi részét a gyermeknevelésből. azért is jó a gyermeknek, mert sok embert megismerhet, és így megszokja az idegenek jelenlétét. Különböző tanulmányokból az a következtetés vonható le, hogy az apa és az anya egyaránt a maga sajátos módján járul hozzá a gyermek szellemi fejlődéséhez. Az apa a játék során hat a gyermek gondolkodási képességeinek fejlődésére, az anya viszont szóbeli ráhatással ér el jobb eredményt. Ma már tehát idejétmúlt az a kijelentés, hogy „az apák szerepe biológiailag szükséges, de társadalmilag véletlen”. Az apák nagyon fontos szerepet játszanak gyermekeik életében, és fontosságuk remélhetőleg tovább nő a jövőben.
