Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-03 / 44. szám

Bekben a hetekben nőszervezeteink az áprilisban нШ> kerülő nőszövetségi kongresszus előkészületeinek jegyeben végzik munkájukat. Ezen a kongresszuson az elmúlt időszak eredményeiről, az elvégzett munkáról adnak majd számot. Az eddigi eredményeket feltérképezve kiderül, melyik az a munkaterület, ahol még javítani lehet, s amire erőnket, figyelmünket jobban kell összpontosítani. A szerkesztőségünkbe érkező levelek is tükrözik ezt a készülődést, tudósítóink a kongresszus előtti időszak konkrét tevékenységéről számolnak be.

Mohnyánszky Vilmos a jánoki (Janik) nőszervezet kézimunka-kiállításáról számolt be, amelyet eredetileg kétnaposra terveztek, de a rendkívüli érdeklődés végett egy hétig tartott. A 61 kiállított kézimunka - hímzések és horgolt darabok — a falu asszonyainak ügyességét dicséri. Az érdeklődők a belépőjeggyel szavaztak a legszebb darabra, amely elnyerte a közönség díját. A szakmai bíráló bizottság által kiemelt három kézimunka értékes díjat kapott, s ezek képviselik a községet a körzeti kiállításon, Szepsiben (Moldova nad Bodvou). A kiállítás megrendezéséért dicséretet érdemelnek a legaktívabb szervezők: Túrák Margit, a nőszervezet elnöke, Sztas Rozália, Tabák Ilona, Helei Margit és Tóth Valéria.

A deméndi (Demandice) Új Élet Efsz az idén 700 hektáron termelt őszi búzát, 283 hektáron tavaszi árpát és 85 hektáron őszi repcét — írja levelében Belányi János. Minár József agrármérnök elmondotta, hogy a szövetkezet fennállása óta a legszebb eredményeket érte el, hiszen terven felül 45 vagonnal több gabonát takarítottak be. Két szombaton kivették részüket a bri-LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK

gádmunkából a helyi nőszervezet tagjai is. Michna Józsefné, Gombkötő Vilmosné, Seres Jánosné, Lukács Józsefné, Petruch Dezsőné, Kovács Károlyné, Bysztricky Jánosné és Foltán Lajosné jártak az élen. Több mint 60 hektáron rakták össze a szalmabálákat és 34 hektáron gyűjtötték össze a lucernát. A szövetkezet vezetősége dicséretben részesítette a nőszervezet tagjait, akik teljesítették a SZNF 34. évfordulója alkalmából vállalt kötelezettségeiket.

Stutika Gyula, a HNB elnöke örömmel újságolta, hogy a nőszervezet tagjai kiveszik részüket a választási program teljesítéséből is. Több mint 800 órát dolgoztak le az új gyógyszertár építésén. Legtöbbet Michna Józsefné, aki kétheti szabadságát vette ki és segédkezett a kőművesek mellett. Michna elvtársnő példás szervező és agilis segédrendőr is. A napokban kezdik építeni Deménden a modern, 60 gyermeket befogadó óvodát is. A nőszervezet tagjai ennek építésére is értékes kötelezettségvállalásokat tettek.

Eredményesen dolgozik a nagyidai (Vefká Ida) nőszervezet - írja Baskó János. Zsiga Terézia, a szervezet elnöke sokat fáradozik azon, hogy évről évre növekedjék a taglétszám, s hogy a szervezet munkatervét maradéktalanul teljesítsék. Különböző tanfolyamokat (szabás-varrás, sütés-főzés) és kiállításokat rendeztek, de a falu nyugdíjasainak látogatásáról sem feledkeztek meg. A község szépítésében eddig 960 órát dolgoztak le és több közös kiránduláson vettek részt.

A Kosice-vidéki járás már eddig is jelentős eredményeket ért el a „Mindent az emberért" mozgalomban — írja Farkas Rózsa. Kilencvenhárom HNB és JNB, valamint a Jednota Fogyasztási Szövetkezet kapcsolódott be a mozgalomba. Csécsben (Cecejovce), Csányban (Cana), Magyarbődön (Bidovce) és Obágyon (Obisovce) új óvodát építettek, s ezzel több mint száz gyermek részesül óvodai ellátásban.

Nagyidán (Vefká Ida) 600, Enyickén (Haniska) pedig 260 iskolásnak biztosították a nőszervezet kezdeményezésére a tízórai szállítását. Szép eredmények ezek, ha figyelembe vesszük, hogy vannak községek, mint például Jánok (Janik), ahol a szállítók pontatlansága miatt eddig nem tudták megoldani ezt a kérdést.

A mozgalom jegyében biztosították a tornavóraljai (Turn. Podhradie) és makranci (Mokrance) nyugdíjasok étkeztetését. Szepsiben (Moldana nad Bodvou) pedig rövidesen átadják a szolgáltatások házát, amelynek építésébe a város lakosai is bekapcsolódtak.

A mozgalom nőszervezetei egymillió háromszázezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek a mozgalom megsegítésére. A tornai kultúrház építésénél például nap mint nap 18-23 asszony segédkezett, hogy a 12,5 milliós létesítményt mielőbb átadhassák.

Találkozás

A HD SZAKÁI

A kézírásukat már jól ismerjük. Elég ránézni a betűkre, s megmondjuk, ki írta, az ország melyik sarkából jött a levél. Van aki rendszeresen, havonta ír, némelyikük csak alkalomadtán ragad tollat. S olyan is van, akinek évente egyszer jutunk eszébe. Számunkra minden levél külön öröm, mert nem azok az emberek írják, akiknek ez a kenyerük, akik hozzászoktak a szép hangzású mondatok fogalmazásához, a választékos kifejezések használatához. Ezek az asszonyok dolgozó nők, egész nap a mezőn, gyárban, üzemben dolgoznak — de esténként, ha fáradtan is, előveszik a tollat, hogy lehetőségük szerint átadják tapasztalataikat az ország többi asszonyának.

Meg akartuk ismerni őket személyesen is. Hallani akartuk véleményüket, tapasztalataikat, kívánságaikat. Elsősorban a helyes táplálkozással, az üzletek ellátásával és az ételek ésszerű elkészítésével kapcsolatban. Ebben ők mindnyájan „mesterek“. Bizonyítják ezt azok a receptek, melyeket az évek folyamán beküldtek szerkesztőségünkbe. S hogy találkozásunk valóban értékes és tanulságos legyen, mi is készítettünk egy kis meglepetést számukra.

— Ilyet ritkán látunk... — mondták csodálkozva az asszonyok, amikor a Bajkál étteremben megpillantották a terített asztalokat. Négy asztal, négy ünnepi alkalom. Barci János, a Bratislavaváros Jednota Fogyasztási Szövetkezet szaktanintézetének mestere a harmadéves tanulókkal olyan bemutatót rendezett, amellyel a legszigorúbb versenyben is jó helyezést érhetnek el. Az esküvői asztal mellől csak a menyasszony és a vőlegény hiányzott, mert még a szimbólum, az igazi jegygyűrű is az asztalon volt. Barci János mester készségesen, hangulatot teremtve magyarázta el az esküvői asztal elkészítésének titkait. Felhívta a figyelmet a virág megválasztásának és elhelyezésének fontosságára, az asztalon égő gyertya funkciójára, az evőeszközök és a poharak sorrendjére, az ételek megválasztására, a célszerű tálalásra. Az asszonyok csak hallgattak, néha-néha csóválták a fejüket, látva a sok fontos apróságot.

A névnapi ünnepségre elkészített asztalnál a színek tökéletes harmóniája kitűnő ízlésről vallott. Első pillantásra úgy tűnt, mintha ezt az asztalt csak egy elsőoszályú étteremben lehetne így megteríteni. Amikor a mester részleteire bontotta, kiválasztotta az asztalra kerülő tárgyakat, meggyőződhettünk róla, hogy ezt bármelyik háztartásban előkészíthetik, ha a vendéglátó háziasszonynak van egy kis fantáziája, szépérzéke. Vendégeink itt már nem rejtették véka alá kikívánkozó kérdéseiket: Mikor kell a kenyeret az asztalra tenni? Milyen hosszú lehet a terítő széle? Milyen evőeszközzel fogyaszszák a halat? Milyen pohárba öntik a sört? — Egy sem maradt megválaszolatlanul.

A harmadik asztalt a család vasárnapi ebédjéhez terítették. Mintás terítővei, kerti virággal. Egyszerű, mindenki számára elérhető, mégis ünnepi, barátságos. Kevés fáradsággal a legelfoglaltabb dolgozó nő is fokozhatja ezzel a családi ebéd hangulatát. Az asszonyok is így vélekedtek.

A negyedik asztalnál zeneművész avatását ünnepük. Miről tudtuk ezt ilyen pontosan? Arról, hogy kékek voltak a térítők, a tányérokon elhelyezett szalvéták színe, a diplomát tartalmazó borítót pedig a hangjegyekkel díszített étlap mellett helyezték el. Apróságok, mégis milyen sokat jelentenek!

A célszerű és hangulatos terítés a kulturált étkezés előfeltétele. Persze a szép, de üres tányér az éhes embert még nem nagyon boldogítja... Hogy mi kerül az asztalra, az már minden család belső szokásaitól függ; kevés pénzből is lehet ízletes és mutatós ételeket készíteni, de a drága nyersanyagokat is elronhatjuk az észszerűtlen előkészítéssel. Az sem mindegy, menynyi időt kell a háziasszonynak a sütéssel, főzéssel eltölteni. Főleg ma nem, amikor a családanyára, a vendéglátó dolgozó nőre a konyhán kívül még vár a nyolcórás munkahelyi kötelesség is. Szerencsére ma már ez is megoldható... Legalábbis ott, ahol a félkész árukból már bő a választék. Bizonyították ezt a Bajkál étterem szakácsai is, akik tízféle félkész áruból olyan ételeket készítettek, melyek után az ember megnyalta mind a tíz ujját.

A Bratislava-város Jednota Fogyasztási Szövetkezet vezetősége megcáfolta azokat az állításokat, hogy üzleteikben nem lehet elég félkész árut kapni. A hiba abban van,' hogy a háziasszonyok még idegenkednek ezektől az ételektől, inkább hagyományos módon készítik el, mintsem időt nyerve a félkész árukat használnák a főzésre. Persze a félkész áruk csak félig készek; ízesítésük, sütési, főzési módjuk az egyéni ízlésnek megfelelően változtatható. A bemutatásra került félkész áruk elkészítésénél is az volt a cél; megmutatni, hogyan lehet ízletesebbé, változatosabbá tenni egy-egy előre gyártott alapanyagot. A burgonyalángosba az előíráson kívül például tejet, tojást, majoránnát, fokhagymát, borsot tettek a szakácsok. A fánk tésztáját tojással, cukorral és rummal ízesítették. A lángos készítésénél felhívták a figyelmet arra, hogy legjobb, ha libazsírban sül, különösen akkor, ha azt libasülthöz tálaljuk. A szlovákgaluska-porból nemcsak juhtúrós galuskát lehet készíteni, azt is megállapítottuk, hogy káposztával is nagyon finom. A burgonyapüréporból olyan könnyű anyag lett, hogy burgonyából aligha sikerülne ilyet készíteni v A konzervből készült véres- és májashurkát is nagyon dicsérték az asszonyok. Csupán a gombóc nem „sikerült“, a szakács pironkodva vallotta be, ilyet bizony nem tenne az asztalra. De ebben nem 6, hanem a félkész árut gyártó a hibás!

A kostoló után egyöntetűen állapították meg az asszonyok: most már tudjuk, hogyan kell elkészíteni, ízlett is, csak legyen hol megvenni! Mert a Bodrogköz, Gömör, a Csallóköz falvaiban nem olyan iól ellátottak az üzletek, mint Bratislavában. A Jednota helyi szervezeteinek vezetői erre is felfigyelhetnének ...