Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-03 / 44. szám
sokkal több dolog van, ami összeköti őket. A legnagyobb összetartó erő a közös, a leghaladóbb eszme, amelyre a társadalom, a gazdaság épül. Ennek egyik eredménye a népeink, nemzeteink közötti barátság. Létrejöttének nagy ára volt. Ezt hirdeti a főtér szélén szerényen meghúzódó csendes park, közepén a Nagy Október hősi halottainak síremlékével, előtte sosem alszik ki a Volgográdból hozott örök láng. A Csernyisevszkij-szoborhoz közel áll egy jellegzetes orosz ház. Ebben az épületben lakott Lenin családja 1909 és 1912 között; édesanyja két lányával és vejével. Lenin ekkor Franciaországiban tartózkodott, oda űzte az önkényuralom, innen írta vigasztaló, bátorító és őszinte gyermeki szeretetről tanúskodó leveleit; „Daragája Mámocska!“ — kezdődik az egyik, jól olvasható kézírással. Kelt 1912. június 21-én. A hatszobás lakás ebédlője ma múzeum. Sok eredeti okirat, rendőrségi iratok, fényképek, korabeli bolsevik újságok, röpiratok és egyéb féltve őrzött dokumentumok tanúsítják. Szaratovban abban az időben erős volt a munkásmozgalom. A kommunisták élharcosai közé tartozott a két Uljanov lány, Sz. Sz. KrzsizsanoVszkij és M. T. Jelizarov, Anna Uljanova férje is. Az Uljanov család rendőri felügyelet alatt élt Számtalanszor letartóztatták és előállították őket. Nem kímélték Lenin akkor már 77 éves édesanyját sem. Az emlékszoba egyik vitrinjében Jelizarov könyve orosz, bolgár, lengyel, szlovák és magyar nyelven, címe: Feledhetetlenek. Valóban azok, akik az új társadalmi rendért élethalálharcot vívtak, vállalták az üldöztetést és a megaláztatást.,Hitben, emberségben töretlenek voltak. Vezetőnk egy mindig mosolygó idősebb hölgy, szeretettel beszél Lenin családjáról. A két Uljanov lánynak nem volt saját gyermeke, mégis nagycsaládosoknak számítottak, mert tizenkét gyermeket neveltek fel. Itt Szaratovban fogadták örökbe az elsőt. Hat még ma is él közülük. Lenin legfiatalabb testvérének, Dimitrijnek két gyermeke Moszkvában él. Olga 57 éves, docens, kandidátus, Viktor 63 éves nyugdíjas technológus. A szobák berendezése eredeti, lakói mintha ma 'is itt élnének, mozognának közöttünk, hallani véljük a zongora hangját, melynek fedelét Mozart domborművé díszíti. Csodálatos a forradalmárok művészet iránti szeretete. Lenin is nagyra becsülte az orosz művészeket és írókat. Ez a megbecsülés nem hiányzik a mai szovjet emberekből sem. Az Uljanov házzal szemben a könyvesbolt kirakatában Lev Tolsztoj képe, körülötte művei. Az újságban olvasom a hírt, milyen tisztelettel emlékeztek meg a szovjet állam vezetői a nagy író születésének 150. évfordulójáról. Forradalom, kultúra, haladás, mennyire mélyértelmű fogalmak, mennyire tiszta valóság és egyenes út. CSICSAY ALAJOS esztendőn át magasodott - hogy pontosan hol, nem is tudjuk, mert az ókori szemtanúk és a későbbi tudósok elfeledték velünk közölni. Aztán ledöntötte a földrengés. Úgy képzeljük el, mintha terpeszállásban állott volna a kikötő két gátján, lábai között pedig ki-be jártak a serény vitorlások. De ez tévedés, a német barokk építész, Fischer von Erlach rekonstrukciós rajza a hibaforrás. A régi írások mindössze annyit említenek, hogy „a kikötő közelében állott” a szobor, és akár negyven méter magas volt, akár — a szkeptikusok szerint — mindössze harminc, két-háromszáz méteres távolságot kellett volna terpeszkednie, ennyi ugyanis a két kikötőbejárat átmérője. Ez viszont anatómiai képtelenség. Héliosz istennek vannak ugyan lovas szobrai, de a rodoszi „gyalogos” lehetett. Talán egy a szemeit jobb kézzel árnyékoló ifjú alakja, bal kezében vagy karján aláomló köpenyt tartott. Kharész remekművéről mai csúnya magyarsággal bizonyára úgy nyilatkoznának, hogy „rendkívül anyagigényes létesítmény”. Az ókori adatok átszámításából ugyanis kiderül; tizenkét és fél tonna bronzot, valamint hét és fél tonna vasat használtak fel a borításához. Valóban szomorú ennek a világcsodának a sorsa. Tizenkét évig épül, 66 évig áll büszkén, hogy azután — még mindig világ csodájaként — majd kilencszáz évig heverjen a földön. 653-ban a Rodoszt megrohanó szaracén kalózok egyszerűen széthordták. Mondják, 900 teverakomány fémet raktak a vitorlások gyomrába, hogy a napisten szobrát azután Szíriában olvasszák be. Vajon megvannak-e még azok a tálak és kancsók, amelyek „testükben” őrzik a rodoszi kolosszust? TITKON INNEN -TITKON TÚL Amatőr Csillagászok Egyeteme A CSILLAGASZAT MÚLTJA, JELENE: A csillagászat az egyik legszebb, legvonzóbb természettudományi ág. A fizikában kiváltságos helyet foglal el, mivel a világűrben található testekkel, ezek fizikai tulajdonságaival foglalkozik. Rendkívül sokrétű kutatási módszereivel a világűrt kibővített földi laboratóriumként használhatjuk ki. Ezenkívül a csillagászat hosszú fejlődésének történelme azért is érdekes, mert belőle ismerjük az ember világnézetének fejlődését, a bennünket körülvevő állandóan változó világ megismerésének, birtokbavételének fokát. A világmindenség kérdései - kezdeti időktől egészen napjainkig - mindig tele voltak ellentmondásokkal. A tudatlan ember - az emberiség fejődésének hajnalán is - csodálkozva kémlelte az eget, de a megismerési folyamatban sokáig csak saját érzékszerveire támaszkodott. Nem értette és nem tudta megmagyarázni a természeti jelenségeket, ezért félelmet érzett irántuk, és létezésüket földöntúli erőnek tulajdonította. Ez a sötétség egészen addig tartott, amíg az ókori Görögországban fejlődésnek nem indult a kereskedelem, a hajózás. Az évszakok változása, a hajóutak meghatározása szükségessé tette, hogy a természeti jelenségekkel foglalkozzanak. Ebben az időben kezdődnek az első „kétkedések” a világ keletkezéséről, létezéséről alkotott nézetekben. Megmutatkoztak a materialista világnézet felé hajlás első jelei. Érdemes megjegyezni néhány gondolatot az ókor nagy úttörőitől; Pithogorasz (i. e. 4-5. század) először állította, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű ... Tanítványa, Filolaosz már azt állította, hogy a Föld csupán egy bolygó, amely egy örök tűzgolyó körül kering. Arisztarchos (i. e. 2-3. század) még közelebb került az igazsághoz; a Napot állította középpontba, és konkrét megfigyelésekre alapozva számította ki az égitestek egymástól való távolságát. Az új mérföldkő: Kopernikusz (1473— 1543) De revolutionibus orbium coelestium cimű művének megjelenése, amelyben elsőként magyarázza és igazolja a heliocentrizmus elméletét, vagyis azt, hogy a világegyetem központja a Nap, és a bolygók körülötte keringenek. Ezt a felismerést igazolta később néhány kiváló filozófus, csillagász kegyetlen tudóssorsa is (G. Bruno, G. Galilei), akiknek lángelméjét koruk még nem tudta méltányolni. Két évszázad múlva pedig már arra is fény derült, hogy a Nap is csak egy közönséges csillaga a mi galaxisunknak, amely nem foglal el különleges helyet a többi csillagrendszer (galaxis) között. A csillagászat végre méltó helyre került a természettudományokban. Kölcsönhatása más természettudományi ágakkal vitathatatlan (fénytan, hőtan, magfizika, geológia stb.). A csillagászat tudományán keresztül tudjuk megmagyarázni környezetünk jelenségeit, a jelenségek összefüggéseit: a nappalok és éjszakák váltakozását, az évszakok körbenjárását, az időzónákat, a tengerek vízszíntjének mozgását, holdfogyatkozást... És azt is, miért kék az égbolt, miért vörös a lenyugvó Nap, minként hat földi életünkre a naptevékenység ... DRUGA LÁSZLÓ, az ógyallai (Hurbanovo) Csillagvizsgáló intézet dolgozója
