Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-27 / 43. szám
УI (q V^ZO ■В И jt-* ® шШШШШШ ZALABAI ZSIGMOND CTMAKA nTM I I В В В В I В (vegyes technika, ^ВИИ| В В ^r Szántóföldek Д / I В В В II ■ 1972) í=AMlYtek wJdaamm и ■ ■ ■ ■ Lmb ■— 3-Кч" ZOLTÁN . r .. , .., 5« Csoder Judit (2) írásaiból) reprodukciói védésből kerültünk a vádlottak padjára, melyet azonban most emelt fővel elhagyhatunk. (ÚJ SZÓ, 1948. dec. 15.) 7Г ш ■ mi magyarságtudatunKnak semmi köze egy hamis, egy aljas módon eszközként felhasznált, megnyomorított kisajátításhoz, egy elhasznált és így kilúgozódott frázishoz, mely ugyancsak magyarnak kendőzi és mondja magát. Aki velünk szemben búsmagyarkodást említ vagy a Gömbös-utódok sorába utasít, az becsületsértést követ el. A magyarságtudat a kisebbségnél létmagyarság, léttudat, társadalmi tudat, mely szocialista nevezők nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszmeiség nélkül. Ezért lehet a magyarságtudat egyben emberségtudat is. Egy fél lépés hátrálás, közöny vagy rezignálás, egy perc tudatnélküliség, és — elvesztünk magyarként, emberként. Mi mint kisebbség nem gyökértelen különlegesség vagyunk, de a magyar kultúra önműködően újjáéledt fejezete. Azonosság vagyunk, és új hatások eredményeképp: új adalék, új toldalék: közép-európai, sőt európai tudat és összegező internacionalista eszmeiség. A vox humana elsődlegessége döntő tényező. De ez az emberré, emberséggé egyenesítő gerinc, az európai és internacionalista elkötelezettség — magyarságtudat, nyelvtudat, nyelhűség nélkül talajtalan és könnyen elsorvad. A nyelv a humánum anyanyelve, mely csak mint emberségi kifejezés tölti be igazolón és igazoltan szerepét. Aki nyelvet bánt, embert sért. A nyelvhűség a humanizmus hatványán nem más, mint gondolathűség, gondolattisztesség, forrásbeli tisztaság. A szellemerkölcs kikristályosodása maga a nyelvben fogant gondolat. Az anyanyelv a közlési, a kifejezési, a gondolati maximumot biztosítja. A magyarságtudat és az internacionalista kötöttség a kisebbség síkján egyformán elkötelezettséget vonz. Az egyik nem akadályozhatja, kisebbítheti a másikat. Mihelyst lényegénél nagyobb súllyal mondjuk ki az egyiket, veszít súlyából a másik. Minden a helyes arányon múlik. A kisebbség nemcsak önmaga kiteljesítője, de tartozéka, függeléke, része és részese a többségi nemzetnek is. A kisebbség: többségi kritérium. A kisebbség csalhatatlan, letagadhatatlan többségi tükör és tükrözés. Példa, próbakő és — ítélet. A kisebbségi kérdés az emberség ügye. mely épp azért csak ezen a síkon közelíthető meg, és csak így oldható meg. A megoldás a többség szocialista tudatú emberségén múlik. A marxizmus próbáján — paradox mód — a kisebbség lesz azon lépcsőfokok egyike, melyen a többség a jövőbe láthat: az internacionalizmusba. A kisebbségi kérdés — mint eminens társadalmi kérdés — csak a marx-lenini vonalon, csak a szocialista humanizmus szellemében oldható meg. A kisebbségi probléma az internacionalizmus elorozhatatlan atomja; ahonnan ez a töltet kimarad, ott megzavarodik az egésznek az összetétele és összhatása. A kisebbségi kérdés megoldatlansága, zavarai és gátlásai a nemzetinél nagyobb, a többségi kollektivitás, az internacionalizmus hitelét gyengítik. Népek, nemzetek, kultúrák és emberek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tudata a döntő. Az igazi internacionalizmus ad és kap. A kisebbségnél nincs hálásabb és tanulékonyabb népcsoport. A közeledés és közelítés az életeleme. A hídépítés a küldetéses funkciója. De jaj, ha innen leparancsolják! Akik mégis megpróbálják, önmagukat csapják be: a kisebbség károsodása végeredményben a többséget is sújtja. A bumeráng visszaüt, és a közös célt, a kölcsönös eredményt jóvátehetetlenül rombolja. A híd összeomlik, és a tartópillérek összekötő váz nélkül a közöny, a meg nem értés, az irigység, az idegenség és a gyűlölet hullámai felett vádlón merédeznek. A béke egyenlítő tényező. A béke többséget és kisebbséget emberségbe összeboronáló lehetőség és bizonyosság. Ezért adresszálódhat a kisebbségi mondanivaló a többség címére is. Nekik éppúgy szól, mint ahogy értünk szól: mindnyájunk közös ügyéről, a békéről van itt szó. És a bé-C usan Slivka < ke: korunk erkölcspolitikai elkötelezettsége. Alfa és omega. ödv a többségnek! Határon innen és határon túl: jóakaratot, meglátást, megértést, megváltást! Béke velünk. 27
