Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-24 / 34. szám
GRENDEL ÁGOTA Hol vagyon te lányod? Kerti szép virágaim Tőből száradjatok. Tőből száradjatok. Engem gyászoljatok. Hogy lássa az anyám, Hogy engem gyászoltok, Hogy lássa az anyám, Hogy engem gyászoltok. A kerítés mögött susmognak; aztán lassan, óvatosan fölemelkedik a fekete kendő, bütykös ujj bogozza. — Nem tudok én semmit, csak amit így másoktól hallottam, hogy mi történt azzal a gyereklánnyal. De hát nincs nekem ahhoz közöm. Hogy az én onokámmal is megeshetne? Őrá vigyázunk. — Az utcák összefonódnak. A kapukat láthatatlan kezek bezárják. Kirekesztik az embereket. A kutya nyugtalanul felemeli a fejét. - Csiba, te! - hangos kiáltás hasítja ót a levegőt. — Az anyja még a gyereket szapulja, merthogy elvitték az emberét. Kár a kislányért. Ügy mondják, okos, eszes. Nyolcadikból fölvették a gimnáziumba. Köntösim, köntösim, Szegről lehulljatok, Szegről lehulljatok, Engem gyászoljatok. Hogy lássa az anyám. Hogy engem gyászoltok, Hogy lássa az anyám, Hogy engem gyászoltok Elsötétített szoba. Vetetlen ágyak álomszaga. Fekete ragacs az egész. (- Feri, várj még, a gyerekek ébren vannak. - Ugyan - csiklandós nevetés -, Erzsi tizennégy éves, tanulja meg, mi az élet. - Erzsi forgolódik. Agyában az ágynemű surrogása, ágynyikorgás zakatol.) - A lányom elment a barátnőjével. Talán egy fényképet. - Az asszonyt körülöleli a magány, mint a fal. Gyerekfejek bukkannak föl, de elsurrannak az anyai kéz alatt. Dl, mintha szét akarna foszlani; mintha rettentő mélységbe zuhanna megállíthatatlanul. Ijesztően elveszett, elhagyott. — A lányom nem mond semmit, én akkor kórházban voltam, meghalt mind a három kicsi. A Feri sincs, nem is tudom, mi lesz így egyedül. — Süket csönd kíséri kézfejér 10 végigcsorgó könnyeit. És olyan apró, olyan parányi, mint a gombostűfej. Papír zizeg. — A bizonyítványa. Kettőből rontott, magyarból meg kémiából. — Számok ugrálnak. Félévkor 46 órát hiányzott, az év végén 165-öt. - Az idegeivel volt baj, orvoshoz is járt, kórházban kezelték. Itthon többször rosszul lett. Gyerekorvosnak készül. Meg olvas, ezt a rengeteg könyvet ő vásárolta magának. - Valahol lágyan dúdolnak, aztán üvegcsörömpölés. — Az anyósom, az motoz mindig. — Az ágyon kibomlik a félkarú baba szőke haja, orca a fény felé fordul. Álmatlanul, mereven fekszik. Jó napot, jó napot, Homlódi nagyasszony! Hol vagyon, hol vagyon Te lányod Zsuzsanna? Elküldtem, elküldtem A rózsás erdőbe, Hogy ontsák ki vérét, Hogy vegyék ki szívét. Erzsi a holtág mellett áll, kihasítva a tájból. A víz fölé ringanak az ágak. — Este azt mondta a Feri, hogy maradjak még kint vele. Csak ha a kicsik sem feküsznek még le, válaszoltam. Akkor... Erzsi о homlokába húzza a takaróját. A kemény tenyér megsimítja a feje búbját. - Erzsikém, engedj magad mellé, meglátod, jó lesz, nem bántlak, te buta, mit félsz, azt sem tudod, mit akarok.- Te, szíjat hasítok a hátadból. — Hatalmas szárny zuhan rá a magasból, folyó hömpölyög felé megállíthatatlanul, nem tud kicsúszni. A tanyához vezető földúton mentőautó szirénázik. Jó napot, jó napot, Te kis hóhérlegény! Hol vagyon, hol vagyon Homlódi Zsuzsánna?
