Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-24 / 34. szám
Két teherautóra zöldbabbal teli ládákat raknak. A Rimaszombati Konzervgyárba viszik. Bancsi Gyula mérnök, a szövetkezet kertészetének vezetője elégedetten szemléli a termést. Ebben az évben tíz hektáron vetettünk zöldbabot. Kis részét az üzletekbe, a többit tartósításra szállítjuk. Az esős idő a vízigényes zöldségféléknek kedvezett. így a tervezett hektárhozamnak a kétszeresére számítunk. Háromszori szedéssel hektáronként 100—120 mázsát is elérhetünk. 1977-ről 1978-ra kétszeresére növeltük a szövetkezet zöldségtermesztésre használt földterületeit. Ez indokolta, hogy kérjük a patronáló Tornaijai (Safárikovo) Gimnázium segítségét. Valahol azt mondják, hogy rosszul dolgoznak a diákok. Én csak dicsérni tudom a 2 K&0HW i megtisztított barack után kapnak iek milyen láda jut ízet dolgoznak, ezt a teljesítményük is Ive mindenki elégedett ilyen az egész gyár, amolyan nagyra" A szerző felvételei <D 3 •QJ _> JJJ *o N L_ 0) N «Л < tornaijai gimnazistákat. Hat óra helyett tízet dolgoznak, és a teljesítménnyel is elégedettek vagyunk. Megérkeztek az uborkaföldről a diákok. Lerakják a vizeskannákat. Többen tenyerüket piszkálják. — Soha nem tudtam azelőtt, hogy az uborkának tüskéi vannak. Ezzé is okosabb vagyok — mondja egyikük. biek. Rád fér. — Toldják meg a töb-A biológiaórán megtanulhattac volna. — Szól közbe Adamovicovc Anna biológia-kémia szakos tanárnő. Tanulta, csak elfelejtette. — Csattan az újabb csípős megjegyzés. A negyven diákkal két tanárnő utazik naponta Tornaijáról a szövetkezet autóbuszán. Hetente váltják egymást a csoportok. Bancsi mérnök szerint eddig ők a legszorgalmasabbak. SZÁZ KORONA NAPONTA Egymás után telnek meg a ládák. A fiúk segítenek a lányoknak a mérleghez vinni. Ott mindenkinek külön jegyzik a teljesítményét. — Senkit nem csapunk be. Két helyre is feljegyezzük, ki mennyit szedett le. Többen egy mázsát is leszednek, amiért naponta száz koronát kapnak. — Mondja Zelenák Márta magyar-orosz szakos tanárnő. A hangulatból ítélve mindenki elégedett. A tanárok, a szövetkezeti tagok is. A „gimisek" kitesznek magukért. Lelkesedésüknek oka van. Az iskolaév alatt a szövetkezet előlegezte a bizalmat. Néhány osztálynak kirándulásra kölcsönözte az autóbuszt. A feltűnő csupán az, hogy sem az iskola, sem a szövetkezet nem hivatkozik szerződésre, amit mindenáron teljesíteni kell. Kapcsolatuk természetes, mentes a formaságoktól, s ezért vonzó a diákok számára. Ráadásul becsülik is őket, pedig nem szövetkezeti tagok, teljesítményük is kevesebb; de nélkülük nem tudna mit kezdeni a szövetkezet a zöldséggel. DUSZA ISTVÁN 3 4
