Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-24 / 34. szám
ПДГГПаг várta őket az üzem. A j\ A I tavaly előkészített tervben L is számoltak munkájukkal. E szerint kötötték meg a szerződéseket a szövetkezetekkel, a gyümölcs- és zöldségtermelő állami gazdaságokkal. Legyen elegendő mennyiségű nyersanyag a folyamatos munkához. Három főiskolával kötöttek szerződést: a Banská Bystrica-i és a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Fakultással, a bratislavai Komensky Egyetem Orvosi Karával. Az egyik fél garantálja, hogy a szerződésben rögzített munkaerő időben megérkezik. A másik fél a munkán kívül szállásról, kosztról, lehetőség szerint egy autóbuszkirándulásról gondoskodik. A diákok megérkezésük után közös munkavédelmi tanfolyamon vettek részt, majd aláírták a villámtanfolyam jegyzőkönyvét, s kezdődhetett a munka a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Konzervgyárban. HARMAN HÁROMFÉLEKÉPPEN Már az ébredésnél elkezdődik. Az orvostanhallgatók a gyár bejáratával szemben laknak. Reggel ők a legráérősebbek, elég tíz perccel hat előtt felkelniük. A két pedagógiai főiskola jövendő elsősei jóval távolabbról járnak be. Szállásuk egy úgynevezett fabarakkban van. A rozoga vaságyakról reggel rendszerint fáradtan kelnek fel. Munkát könynyebb megszokni, mint a hirtelen megváltoizott fekhelyet. Persze van, aki se ezt, se azt nem szokja meg. Az egyik művezető véleménye szerint, „nem lehet nekik eleget tenni. Hárman háromféleképpen dolgoznak, panaszkódnak és kérnek". Pedig a lányok és az a néhány fiú helyzete gyakorlatilag nagyon is hasonlít. Mindannyian diákok, akik távolról sem tudnak olyan iramot tartani, mint a konzervgyár állandó munkásai. Vegyük az egyik legkézenfekvőbb példát. Mindenki megbotránkozva állt a napi teljesítmény beírásánál, amikor az egyik lány 17 korona 37 fillér értékű munkát diktált be. Ez a lány alig kereste meg azt az összeget, amit az üzem szállás- és kosztköltség címén kér a diákoktól. A címkeragasztás olyan kézügyességet kíván, amit nem lehet egy-két óra alatt elsajátítani. Kilenc óra. Sárgabarackot válogat a lányok nagy része. Lassan telik a délelőtt, minden egyes barackot kézbe fogni, kettéhasítani és kimagozni felér egy türelemjátékkal. A pincében Ambrús Ferenc az anyagmozgató. Ősszel elsős lesz Nyitrán: — Nekem már nem volt szokatlan. Hamar belejöttem. Első héten a szamócát öntöttük a mosókádakba. Most a sárgabarackot viszem fel a felvonón a lányoknak. Minden ládát megfogni, feltenni a kocsira nem a legmodernebb munka. Dehát ilyen az egész gyár, amolyan nagyüzemi manufaktúra. Mire a felvonó felmászik az első emeletre, mi is felérünk. Feri kihúzza a kocsit, az ott dolgozók megrohanják. Nem mindegy, kinek milyen láda jut. A romló gyümölcsöt ki kell dobálni, munkabért csak a megtisztított barack után kapnak. Három lány kalákában cipel két ládát. Boldizsár Beatrix, Bíró Mária és Báb Mária Komáromból (Komárno) jött. Ők is Nyitrán járnak majd főiskolára. — Nem nehéz ez a munka, csakhát állandóan vízben tocsogunk, néha a lábunk is fázik — mondja Bíró Mária. — Van olyan hely, ahol ugyan száraz a padló, de a szalag olyan iramot diktál, hogy néha az üvegek torlódása miatt le kell állítani. Ezek után úgy tűnik, hogy csak panaszkodunk. Az igazsághoz tartozik, hogy nem ránk szabták a normákat, viszont elvárják, hogy teljesítsük. Ebédszünet. Kiürülnek a csarnokok. Leülök az egyik üres ládára és várok. Az állandó munkások közül néhányon nem járnak ebédre, kicsomagolják otthonról hozott elemózsiájukat, kényelmesen eszegetnek. Az ebédidőig és a visszafelé megtett út ideje is az övék. Többet pihenhetnek. Mire a lányok csapata visszaér, bizony jócskán eltelt az ebédre kiszabott idő. De addig a többiek sem mozdultak. KIÉ AZ ÉRDEM? Véleménykülönbség ide, véleménykülönbség oda, a lényeg egy marad, A gyár a nyári idényben nem tudná teljesíteni a tervét a diákok nélkül. A gyárban hallottam egy történetet az egyik művezetőnőtől, aki kérte, hogy a nevét ne közöljem: — Egyszer olyan diáklány jött hozzánk dolgozni, akinek a szülei anyagilag jól szituáltak, s csupán a főiskolai kötelezettség kényszerítette arra, hogy dolgozzon. Olyan futószalagra került, ahol ugyancsak serényen kellett mozogni. Sírt, dühöngött. Esténként hullafáradtan zuhant az ágyba. Tenyere felhólyagzott a víztől. Sajnáltam őt, hiszen nem tehetett arról, hogy elkényeztették. Amikor a hónap végén megkapta az ezerhatszáz koronáját, nem tudott a boldogságtól hova lenni. A búcsúzáskor egy csokor virággal köszönte meg, hogy megtanítottam vele, mi a munka, mi van minden korona mögött. Én is beszéltem olyan lányokkal, akik rendszeresen a normájuk felét sem teljesítik. Egyetlen dologra hivatkoztak: Nincs szükségük arra, hogy gürcöljenek. Szórakozni jöttek. Persze a többiek sem unatkoznak szabad idejükben. A munkán kívül közösség is formálódik. Az őszi iskolakezdéskor már ismerik egymást, számíthatnak egymásra. Felmérték saját erejüket, tudják mennyit vállalhatnak. Ez a munka érdeme. TUSKÉK A TENYÉRBEN Középiskolások hajladoznak a lénártfalai (Lenartovce) Vörös Csillag Egységes Földművesszövetkezet uborkaföldjén. Szedik az eltenni való uborkát. Az alkalmi fuvar — a szövetkezet terepjárója — befordul a kertészet raktára elé. Onnan a zöldbabföldre küldenek, az uborkaszedéssel már végeznek. Ma jönnek a diákok... 8 1. Munkabért c 2. Nem mindég 3. Hat óra hely tükrözi 4. A hangulatúi 5. Ambrús Fere üzemi manuf
