Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-10 / 32. szám

СИ A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZAROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: CSIBANÉ MEGYERI ANDREA Megbízott szerkesztőségi titkár NESZMÉRI SÁNDOR Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­­szövetség KB 2IVENA kiadóvállalata. 89719 Bratislava, Nólepkova 15 - Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon: köz­pont: 585 02, titkárság: 549 25 — Terjeszti о Posta Hírlapszolgálat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfize­tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Pos­ta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgá­lat — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tla­­ce, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nőm 6. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) -Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közü­leti 220.- Ft. Csekk­számlaszám MNB 215- 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vy­­chodoslovenské tlaciar­­ne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Huszár Tibor felvétele 2 ESTÉNKÉNT HAVANNÁBAN JÁRTAM Nem tévedés a cím állítása. Az elmúlt napokban a televíziós közvetítések hatására gyakran odáig fokozódott a hangulatunk odahaza, hogy énekelni kezdtük a készülékből hangzó dalokat. A DlVSZ-indulót a kubaiak híres Guantanameráját a chilei Venceremost a szovjet Moszk­va parti estéket. Szobánkba költözött a havannai Világifjúsá­gi Találkozó, vagy mi repültünk képzeletben a havannai utcákra, tévéközvetítés ilyen hatással rég volt ránk. Már a megnyitó más volt az eddigieknél. A kubaiak itt is bizonyították, hogyan lehet a természetesség, a közvetlen­ség hatását keltve fegyelmezet­ten lebonyolítani egy sportün­nepélyt. A pálya közepén szóló­ban tornázó sportiskolás lány és fiú lenyűgözte a közönséget; de ugyanígy társaikat akik néhány percre nézővé változtak. A kilenc nap alatt jelképpé erősödött bennem ez a mozza­nat. Havannában mindenki fi­gyelt a másik véleményére, éle­tére, gondolatára, tettére. A vi­lág jobbik fele figyelt Havanná­ra. Érezte, látta és tanulta a ku­baiak forradalmiságát gyakorla­ti internacionalizmusát. Havan­nában járt a világ. Az a világ, amelynek egy békés, kis darab­járól esténként mi is útra kel­tünk. DUSZA ISTVÁN A 31. hét a nagyvilágban Hétfő: — Válságba került Mario Soares portugál miniszterelnök kormánya. A centristák nemzeti tanácsa úgy döntött hogy visszahívja három miniszterét a koalíciós kormányból. Ezzel akarják rábírni koalíciós partnerüket Soares Portugál Szocialista Pártját hogy térjen el eddigi politikájától, amely a centristák szerint túlságosan baloldali. Mario Soarest a körülmények hatására Eanes tábornok, köztársasági elnök lemondatta. Kedd: — Belgrádban üléseztek az el nem kötelezett országok külügyminiszterei. A találkozón 113 küldöttség vett részt amelyek 86 államot képvisel­tek. A találkozón megbeszélték az el nem kötelezett országok mozgalmának egyes kérdéseit értékelték az eddigi tevékenységet foglalkoztak a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal és a jövő évi kubai VI. csúcstalálkozó előkészületeivel. Szerda: — James Carter nyomására az amerikai kongresszus feloldotta a Törökországba irányuló fegyverszállítmányok embargóját. Az embargót még 1975-ben, a ciprusi konfliktus idején szavazta meg az amerikai kongresszus. Carter elnök agresz­­sziv politikájának újabb bizonyítékaként ezt most feloldották, amivel újra veszélyessé válhat a görög­­török viszony. Csütörtök: — Kiutasították Egyiptomból azt az izraeli katonai küldöttséget amely az egyiptomi­izraeli különtárgyalások folyamán az összekötő kapocs szerepét töltötte be. Menahen Begin izraeli kormányfő nem tulajdonít különösebb figyelmet Szádat „keményebb" lépésének. A történtek elle­nére az arab népi konferencia úgy döntött hogy bírósági eljárást indít Szadat ellen, aki „eladta az arabokat és ideáljaikat". Péntek: — Kádár Jánost az MSZMP KB főtitkárát aki a Szovjetunióban tölti szabadságát a Krímben fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen a két párt legközelebbi feladatairól volt szó. Szombat: — Hu Cseng-Fang, Kína új chilei nagykövete kijelentette, hogy a jelenlegi nagyon jó chilei-kínai kapcsolatokat tovább szeretnék fejlesz­teni a gazdasági és a társadalmi élet minden területén. Vasárnap: — David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának új elnöke a Penta­gonban rendezett sajtóértekezleten kijelentette, hogy bárhogy is végződnek a SALT tárgyalások, az Amerikai Egyesült Államok növelni fogja katonai kiadásait. Egyébként a tárgyalásokon amerikai részről a tábornok sokkal keményebb álláspontokat vár, mint eddig. HIROSIMA Még negyven esztendő sem múlt el azóta a reggel óta, s a vi­lágnak, az emberiségnek már a nukleáris fegyverek harmadik gene­rációjával kell szembenéznie. Ez az ún. harmadik generáció a neutronbomba. A második a hidro­génbomba volt. Az első az, amely (mondhatnák, hogy szójátéka sorsnak­­történelemnek?!) a Felkelő Nap or­szágában vetett vészjósló árnyékot gombafelhőjével eljövendő nemzedé­kek — az atomkor nemzedékeinek — jövőjére, biztonságára, ha úgy tetszik, most már „túlélésének“ ma oly sok­szor kétségbevont esélyére. És ez is, az is, amaz is — a nukleá­ris fegyverek tehát — éppen úgy a feltartóztathatatlanul s geometriai arányban fejlődő tudomány gyerme­kei, mint a villámhárító, a hajócsavar, a röntgensugár vagy az antibiotiku­mok. Tudván tudjuk, hogy az emberi tudásnak eredményei, palackból ki­szabadított dzsinnek, melyek egyfor­mán jók és rosszak. Elemi erő sza­badul fel a megismerés által mind­annyiszor minden nagy felfedezéssel. Hogyan született meg az első atom­bomba? A véletlen szülte vagy a szükség? S a tudósok, kik ott bábás­kodtak körülötte, látták-e a jövőt? Mennyiben voltak felelősek ők Hiro­simáért és Nagaszakiért? A harmincas években fedezték fel Németországban és Franciaországban a maghasadást és a láncreakció lehe­tőségét, s a témáról egyre több ame­rikai dolgozat is napvilágot látott. Az 1898-ban Magyarországon született atomfizikus, Szilárd Leó professzor kongatta meg először a vészharangot. (Talán azért, mert az osztrák—magyar hadseregben volt alkalma a lelke mélyéig meggyűlölni a vak és süket militarizmust, és lényegében ez a gyű­lölet késztette arra is, hogy a Horthy érát se tudja elviselni s emigráljon...) Azon kevesek egyike volt, kik első­ként tudatosították, hogy az uránt és a többi radioaktív elemet felmérhe­tetlenül veszedelmes fegyverek gyár­tására is fel lehet használni. S egyre nagyobb nyugtalansággal gondolt arra is, hogy milyen pusztító eszközzé vál­hatna a felszabadított energia a poli­tikusok és katonák kezében. 1935-ben már nem tudott tovább hallgatni és több atomtudóst felkért rá, hogy egyelőre, átmenetileg ne hozzák nyilvánosságra kutatásaikat. Évekig harcolt a professzor az atomkutatók önkéntes „cenzúrájáért“, de alig né­­hányan támogatták. Javaslatát még 1939-ben sem fogadták el a tudósok, akkor, amikor már a második világ­háború viharfellege sötétbe vonta Európa egét. Még az olyan nagyságok sem, mint Enrico Fermi, aki pedig a hitleri fasizmus elleni tiltakozásul vándorolt ki Amerikába, és (a törté­nelem és tudomány olykor keserű összeütközésének jelenségeként) Joliot- Curie sem, aki közvetlenül a háború után a békemozgalom élére állt és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents