Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-03 / 31. szám

TITOKZATOS TENGERALATTJÁRÓK _ „PÓK" PÉNZBŐL SZÖVI A HALÓT • A FARMRA IDEGENEKNEK SZIGORÚAN TILOS A BELÉPÉS • HONFOGLALÁS - SZOGESDRÓTTAL • KÍGYÓFÉSZKEK DÉL­­AMERIKÄBAN • 90 NAP - BÚJÓCSKA AZ IGAZSÄGSZOLGÄLTATÄSSAL “ Hát igen, ünnepelni veszélyes olykor-olykor, persze, attól függ, ki és mit, hol és mikor . . . Így például veszélyes volt Franz Gustav Wagner háborús bűnös­nek részt vennie a brazíliai új­fasiszták egy hónappal ezelőtt megtartott Sao Paoló-i ünnepsé­gén. Felismerték az inkognitóját levetett „emberbörbe bújt bes­tiát", a sobibori és treblinkai koncentrációs tábor hóhérját, és átadták a brazil hatóságok­nak Wagner eleinte azzal védeke­zett, hogy „csak normális SS- katona voltam, semmi több", a szembesítés azonban minden kétséget kizáróan bebizonyította kilétét. A személyazonosságát igazolók a két koncentrációs tá­bor volt foglyai voltak, köztük Stanislaw Smajner lengyel író, aki annak idején tizennégy éves korában került a kezei közé Sobiborban. Azóta négy állam kérte kia­dását, az NSZK, Izrael, Lengyel­­ország és Ausztria, az utóbbi azért, mert Wagner osztrák származású és illetőségű volt a háború éveiben. A brazil fő­ügyészség közölte, hogy a brazil törvények értelmében, 90 nap múlva foq dönteni az őrizetbe vett háborús bűnös ügyében. Nos, ez a 90 nap három egész hónap, elég hosszú idő ahhoz, hogy „valami történjen". Wag­ner már kétszer megkísérelte az öngyilkosságot, és bízvást re­ménykedhet külső segítségben is, hiszen ma már közismert tény, hogy a fasizmus a háború vége felé gyorsan és előrelátón, rendkívül erős bázist épített ki ezen a földrészen, amelyen za­vartalanul, senkitől sem hábor­gatva, burjánzik az újfasiszta szervezkedés. Megvan hozzá az átmentett ideológia, s ami a fő, pénz is bőven . . . 1945. február 7-én az argen­tin partokhoz óvatosan közele­dett egy német tengeralattjáró, s a naqyon ritkán lakott Pata­­góniában megtörtént a partra­szállás a 17- 44 kódjellel ellá­tott szigorúan titkos rakomány­nyal. A titokzatos tengeralatt­járót a megjelölt helyen már várták a háború alatt létesült és működő fasiszta ügynökséq képviselői ér simán átvették a rakományt, amely egyebek kö­zött a következőket is tartalmaz­ta: 187 millió német márkát, 17 millió amerikai dollárt, 4 és fél millió olasz lírát, csaknem 25 millió svájci frankot, 8 millió holland guldent, 17 millió belga frankot, kis híján 55 millió fran­cia frankot, továbbá 2311 kilo­gramm aranyat, 87 kilogramm platinát és gyémántot. öt hónappal később újabb két tengeralattjáró — az U-530 és valamivel utóbb az U-977 — kötött ki, de ezúttal egészen nyíltan Mar del Plata kikötőjé­ben. Az, hogy a harmadik biro­dalom kapitulációja után két hónappal jelentek meg, érthe­tően nagy port vert fel. A vizs­gálat kiderítette, hogy addig egy patagóniai öbölben húzódtak meg, ahol a madár sem jár. Ebben az elhagyatott öbölben újabb titokzatos rakományokat vettek át a fasiszta ügynökség képviselői, és mindkét tenger­alattjáróról szokatlanul sok, név­telen és ismeretlen utast is part­ra tettek. A hatósági vizsgálat sohasem derített rá fényt, hogy mi volt a rejtélyes rakomány és kik a titokzatos emigránsok. Csupán feltételezésekre lehet szorítkozni . . . Ezek szrint a har­madik birodalom kilátástalan haláltusájának utolsó heteiben, ér közvetlenül a háború befeje­zése után legkevesebb 7 ezer rangos hitlerista, köztük mintegy 2 ezer háborús bűnös érkezett hasonló, módon Dél-Amerikába, és szóródott szét a kontinens területén. Tudták, hogy van hova men­niük . . . Még a második világháború előestéjén amolyan csendes, nem hivatalos gyarmatosítási fo­lyamat játszódott le a dél-ame­rikai földrészen: mintegy másfél millió német telepedett le a kü­lönböző államokban. A legtöbb Brazíliában (több mint 900 ezer), Argentínában (körülbelül ne­gyedmillió) és Chilében (40 ezer). Pénzt, tőkét hoztak ma­gukkal és hozzá jellegzetes né­met szervezőképességet, s e két-ÜNNEPELNI VESZÉLYES például SAO PAOLOBAN 1. Hogyne kapnának vér­szemet о fasiszta veteránok és az újfasiszták, ha Nyugat- Németországban bizonyos kö­rök ilyen látványos propa­gandával - filmek, hangle­mezek, könyvek, plakátok stb. - igyekeznek feltámasztani a hitlerizmust . . . 2. Gustav Franz Wagner háborús bűnös, tömeggyilkos 1950 óta él Brazíliában a sa­ját nevén. A második világ­háború alatt mint a treblin­kai koncentrációs tábor pa­rancsnok-helyettese és mint a sobibori haláltábor parancs­noka több ezer fogoly fizikai megsemmisítésére adott pa­rancsot. Wagnert a bécsi zsi­dó dokumentációs központ dolgozói ismerték föl egy volt nácik találkozóján készült fényképen. Május 30-án fog­ták el Sao Paolo közelében. 3. Rudolf Hess háborús bű­nöst, Hitler volt helyettesét, a nürnbergi bíróság élet­fogytiglani börtönre Ítélte. Fia, Wolf-Ruediger Hess apja kiszabadítását követeli, sőt létezik egy Hess kiszabadítá­sán. munkálkodó különbizott­ság is. Hess ügyvédei „az emberi jogok megsértésével" vádolják a nürnbergi bírósá­got, s azt bizonygatják, hogy védencük, mint a Führ.er he­lyettese „nem volt felelős semmiért", tehát ártatlanul szenvedő „védtelen áldozat"... Fotó: CSTK

Next

/
Thumbnails
Contents