Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-03 / 31. szám

tő révén olyan kapcsolatokat tudtak szerezni, amelyekben megkapaszkodva, csakhamar je­lentős politikai és gazdasági be­folyásra tettek szert, még ott is, ahol, mint például Bolíviában, csak kevés ér kis számú német kolónia létesült. Amikor Hitler uralomra jutott, о dél-amerikai német kolonisták túlnyomó többsége lelkes hívévé vált, s igy a harmincas években a hitleri náci párt itt is nyereg­ben érezte magát. Különösen erős volt Brazíliában, Uruguay­­ban és Argentínában itt több mint 60 ezer tagja volt! S ha ehhez hozzá számítjuk a nagy német konszernek itteni képvise­leteit olyan „hátországot" nyújtottak a hitleri „ötödik had­osztálynak", melynél kívánni sem lehet jobbat. Például Buenos Airerben alakult meg a német csendes-óceáni kémkedés köz­pontja. Ezért menekültek ide Führerük süllyedő hajójáról a „tehetős patkányok". . . ... és azonnal megszervezték a „barna maffiát". S mivel kor­látlan anyagi eszközökkel ren­delkeztek, több különleges kül­­detésü szervezetet hoztak létre. Csak kettőt említünk, amelyek­nek az volt a feladata, hogy a rejtőzködő háborús bűnösöket kimenekítsék Dél-Amerikába: az egyik a „Spinne", a „Pók", a má­sik az ODESSA (Organisation der ehemaligen SS Angehörigen volt SS-tagok szervezete) volt. Az első emigrációt hullám az 1945 '52-es években érte el a latin-amerikai kontinenst. A „nagyérdemüeket" tengeralattjá­rók szállították ide, a kisebbek Becs- Róma vagy Madrid útvo­nalon érkeztek Buenos Airesbe, ami mindmáig központja a „bar­na maffiának", a fasiszta mene­külteket a Német Segélyalap vette át, amelyet a náci Luft­waffe exezredese, Rudel irányí­tott akkor Limában, hatáskörébe Peru, Bolívia és Equador tarto­zott. A szökött hitleristákat először speciális földművelő kolóniák­ban helyezték el. Ezek a kígyó­­fészkek elsősorban a földrész kevésbé népes és nehezen meg­közelíthető déli vidékein létesül­tek nagy számban. Mindegyik szigorúan zárt, szögesdróttal vé­dett terület volt, amelyen belül katonai vasfegyelem uralkodott és uralkodik ma is, s a hivatlan idegen jobban teszi, ha meg sem kísérli a belépést egy ilyen „farmra". E farmok sok lakója, amikor már „nyugodalmasabb idők jártak", átköltözött a na­gyobb városokba, többen a mil­liós Buenos Airesba. Itt került horogra évekkel ezelőtt dr. Men­­gele és Eichmann. Ezek az erők irányítják ma is Latin-Amerikában az újfasiszta szervezkedést, amely ellen — ők tudják miért — a diktatórikus dél-amerikai kormányok semmit sem tesznek . Feldolgozta LANG ÉVA IÁ Egy fiatal színésznek néha nem elég csupán a tehetség ahhoz, hogy be­fusson. Sokan évekig várnak egy-egy jelentős filmszerepre, színpadi alakítás lehetőségére. Juraj Durdiak nem tar­tozik ezek közé, annál kevésbé sem, mivel még színművészeti főiskolás volt, amikor felfedezték sajátos játékát és az ezt aláhúzó egyéni arcvonásait. A véletlen játéka hozta úgy, hogy az utóbbit fedezték fel előbb. Kérem, mondja el hogyan is történt? A koliboi filmstúdió vendége volt Gyöngyössy Imre, aki színésztipusokot keresett az akkor készülő új filmjéhez, a Várakozókhoz. így talált rá a film­stúdió fotóarchívumában az én fény­képemre. A filmet, amelynek egy anya a hőse, aki hiába várja haza fiait a háborúból, 1973-ban mutatták be. Egy évvel később végeztem el a főiskolát. A trnavai színházhoz kerültem, ahol két esztendeig dolgoztam. Bacsó Péter meghívására újra elutaztam Budapest­re a Zongora a levegőben próbafelvé­teleire. Egyre nehezebb volt a színházi kötelezettségeimet egyeztetni a filme­zéssel, ezért megváltam a színháztól. Mennyiben jelentett ez más élet­módot, feladatot? Nagy élmény volt Bacsó Péterrel dol­gozni. A film jó kritikát kapott és na­gyon sajnálom, hogy Szlovákiában csők az idén mutatták be. Az utazások Bra­tislava és Budapest között egyre rend­szeresebbé váltak, emberi kapcsolataim is erősebbek lettek. Meglepően jó volt az idősebb kollégák viszonya a fiata­lokhoz. Közvetlen, baráti, segítő. És a fiataloké? Az más. Ök már konkurrenciát láttak a közéjük csöppent külföldi színészben. Végül ez is tisztázódott, amihez az ottani országos vita nagymértékben hozzájárult. Milyen feladatok következtek ezután? 1976 végén az Akit az idő tetovált (Tetované casom) című Záhon-filmben játszottam, idehaza Szlovákiában. Majd az NDK-ban dolgoztam Rainer Bőr Júlia mellékesen című filmjében, amely lödíjat nyert a prágai televíziós feszti­válon. Ezt követően forgattuk a Csillag­szemüt. Markos Miklós filmje nagy si­kert aratott Magyarországon. Mi segítette ezt elő? Elsősorban az ismert irodalmi alap, Kolozsvári Grandpierre Emil regénye, amelyből a forgatókönyv készült, s nem utolsósorban Szirtes Ági személye, aki az utóbbi évek egyik legnagyobb te­hetsége. Eddigi pályafutásának sikerei első­sorban a külföldön forgatott filmekhez fűződnek. Várható, hogy a jövőben idehaza is felfedezik? Az számomra a legnagyobb öröm, hogy végre megtörtént. Prágában, a barrandovi stúdióban készül el az idén Stépón Skalsky filmje, a Tiszta folyó. Témája a környezetszennyezés felvetésével egyszerre szól az emberi erkölcs szennyeződéséről. Talán azt már mondanom sem kell, hogy Budapesten elkészült egy újabb Gyöngyössy-film. A tengerre néző cellák, amelyet 1978 végén mutatnak be. Rainer Bär ismét meghívott egy film főszerepére. Ennyit a legközelebbi jövőről. Igaz, hogy ön népszerűbb külföldön, mint idehaza? Igazo van. Ez a tény öröm számom­­ro. de »örömem teljesebb lenne, hogy­ha о hazai közönségnek is játszhatnék. Hazudnék, ho azt mondanám: Nem hiányzik a színház. A közvetlen kap­csolat publikum és színész között alko­tó energiákat szabadíthat fel. A buda­pesti és berlini hónapok életre szóló élményt jelentenek számomra. Olyon partnereim és - ezt szeretném hang­súlyozni — segítőim voltak, mint Törő­­csik Mari, Major Tamás. Dégi István. Hogyan birkózott meg a magyar nyelvvel? Ez szülői örökség, amiért hálás va­gyok szüleimnek. Tőlük tanultam meg, hogy a nyelv nem lehet válaszfal két ember között. Újra csak Budapestre utalok: Az alkotói légkör, a művészet kollektivitása közelebb hoz egymáshoz embereket, de nemzeteket is. Égy moi fiatalban nem szabad, hogy az ide­vagy odatartozás nyomán ellenszenv alakuljon ki az ilyen, vagy olyon nyel­ven beszélővel szemben. Az igazi mű­vészetben pedig ez kétszeresen lehe­tetlen. Végül: Filmszinészi vagy pódium­­színészi alkatnak tartja magát? Ezek skatulyák. Színész vagyok Beszélgetett: DUSZA ISTVÁN 5

Next

/
Thumbnails
Contents