Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-03 / 31. szám
Аж özei harmincnyolcezer magyar nemzetiségű tagja van a Szlovákiai Nőszövetségnek, a Nemzeti Front egyik legnagyobb tömegszervezetének. Helyzetükkel, politikai, társadalmi és gazdasági aktivitásukkal, és az ebből fakadó körülményeikkel, azok • kielégítésével többször is foglalkozott az utolsó kongresszus óta a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága, annak plénuma. Az országépítö munkába a magyar nemzetiségű nők együtt kapcsolódnak be a szlovák és az ukrán asszonyokkal, így támogatják a CSKP politikáját, a feladatok, határozatok teljesítésén szorgoskodva. A Szlovákiai Nőszövetség tagságának több mint tíz százaléka magyar nemzetiségű. A déli járásokat tekintve természetesen ez a százalékarány sokkal nagyobb. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásban az ötven százalékot is meghaladja, több járásban csaknem fele-fele arányban oszlik meg a tagság nemzetiségi jónak fontos része, össztársadalmi érdek." A nők politikai és világnézeti nevelése nagyon igényes feladat, körültekintő munkát igényel, hiszen — különösen az önök járásában — munkásnók, főiskolát végzettek és háztartásbeliek között kell eredményt hozó módszerekkel dolgozni. Ezenkívül a kétnyelvűséget is be kell tartani, ami még tovább fokozza a szervezési munkák igényességét. Hogyan oldják meg a magyar nemzetiségű asszonyok képzését, hogy ők is aktív részesei lehessenek az előadásoknak, szemináriumoknak, az egyes kérdésekben kialakult vitáknak? „Politikai-nevelő munkánk, szervezeti életünk azért is hatékony, mert mindig betartjuk a kétnyelvűséget. Lehetővé tesszük minden magyar nemzetiségű asszonynak, hogy politikai és kulturáinternacionalizmus szellemében összetétele. Ilyen járások közé tartozik a terebesi (Trebisov) is, ahol a 9905 nőszövetségi tag közül 4271 a magyar nemzetiségű. Elena Litvajová elvtársnő, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNSZ KB elnöke a terebesi járásban tett látogatásakor a politikai, társadalmi és gazdasági eredmények méltatása mellett kiemelte azt a baráti viszonyt, amely a szlovák és magyar asszonyokat összeköti, az együvétartozás tudatának fejlődését és ápolását, amely alapja, lendítőkereke munkájuknak. Hogyan érték el ezeket a felfigyeltető eredményeket és mik a legközelebbi feladatok? — kérdeztem Anna Cervenákovát, a Nöszövetség Terebesi Járási Bizottságának titkárát, aki ugyan csak két éve tölti be ezt a funkciót, mégis nagy áttekintéssel rendelkezik, hozzáértéssel, rugalmasan dolgozik. „Az Alkotmánytörvényünk, s ezen keresztül a Nőszövetség Központi Bizottsága adta jogok és lehetőségek teljes kihasználásával érjük — érhetjük — csak el azokat az eredményeket, amelyek felfigyeltetnek. Ez az eredmény pedig azért is jelentős, mert járásunk területén még mindig nagyobb a munkaképes háztartásbeli nők aránya, mint az országos átlag; ez annyit jelent, hogy a magyar asszonyoknak több mint egynegyede nincs munkaviszonyban, a munkát vállalók legnagyobb része pedig a mezőgazdaságban dolgozik, ahol a megfelelő feltételeket nem mindig lehet biztosítani. Mint Litvajová elvtársnő is kiemelte, elsősorban ezek közt az aszszonyok közt kell felelősségteljes, komoly munkát kifejtenünk, de mindenekelőtt munkalehetőséget biztosítani számukra. Ez nemcsak szociális igény, hanem pártunk nemzetiségi poiitikális ismereteit anyanyelvén gazdagíthassa. A Nőszövetség Központi Bizottsága valamennyi anyagát — az Elnökség határozatait, a beszámolókat, a politikai tanfolyam témáit — megjelenteti magyar nyelven, mi természetesen valamennyit megrendeljük, s az igényeknek megfelelően lektoraink, járási bizottságunk elnöknője, vagy alapszervezeteink elnökei anyanyelvükön ismertetik tagjainkkal. Az alapszervezeti elnökök aktíváit is két csoportban tartjuk, külön a szolvákoknak, külön a magyaroknak. Ennek azért nincs akadálya, mert elnöknőnk, Dobos Magdaléna, magyar nemzetiségű. S hogy alkalmat adjunk megbeszélésekre, tapasztalatcserére, egymás közelebbi megismerésére, minden ilyen találkozót közös üléssel kezdünk és fejezünk be. Járási bizottságunk plénumában is betartjuk a nemzetiségi arányt, hiszen a 39 plénumtag közül 12 nő magyar nemzetiségű. Ez is fokozza az egyetértést, az együvétartozás érzését, javítja az alapszervezetek munkáját, amelyek függetlenül attól, hogy járásunk északi részén, vagy a magyar lakta délin vannak, maradéktalanul teljesítik feladataikat." Pártunk kultúrpolitikájának megfelelően a nőszövetség munkájának is szerves részét alkotják a kulturális rendezvénysorozatok, akciók. A nevelő hatáson, a művészi igények kielégítésén kívül — főleg a nemzetiségi területeken — az ilyen rendezvények a népek barátságának, nemzetek és nemzetiségek békés egymás mellett élésének lehetőségeit is bizonyítják. Egymás kultúrájának megismerése, megbecsülése és egyben megtartása újabb művészi értékeket teremt, egyúttal embert formáló, jellemet alakító is. A nemzetiségi kultúra ápolása, illetve annak támogatása is elősegíti a közeledést, erősíti az egységet nemzetek és nemzetiségek között. Eszmék szilárdulnak meg: a proletár nemzetköziség eszméi. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának legnagyobb kulturális rendezvényei közé .Az élet szépsége“, .Szólj költemény!" és az olvasómozgalom tartozik. Nem véletlen, hogy valamennyi rendezvénysorozat magyar nyelven is folyik, az elnökség ülésein pedig többször elhangzik az igény: tömegessé szélesíteni ezeket az akciókat. Hogyan népszerűsítik a járás területén ezeket a rendezvényeket, szélesítik a vers-, a zene- és szépirodalom-szeretők táborát? Milyen mértékben és formában vesznek részt az egyes rendezvényeken a magyar nemzetiségű asszonyok? Ezekkel a kérdésekkel Dobos Magdalénához, az SZNSZ Terebesi Járási Bizottságának elnökéhez fordultunk. „A nőszövetség legnagyobb akciói valóban tömegeket mozgatnak meg. Ezeknek a rendezvényeknek külön értékük van: anyák, leendő anyák vesznek benne részt, s mert a családi nevelés formáinak, tartalmának ők a meghatározói, a jövő nemzedékével szemben küldetések ezek az akciók. „Az élet szépsége" idei járási gálaestjén 125-en vettek részt. Kórusok, szólóénekesek, vers- és prózamondók szórakoztatták a közönséget. A műsoron felváltva szerepeltek magyar és szlovák asszonyok; s mert valamenynyien a népművészet legtisztább hagyományait szólaltatták meg, valóban értékeket ismert meg a közönség, s persze a szereplők is. Az idén kilencedszer rendeztük meg a járási gálaestet, amit területi versenyek előznek meg. A központi versenyek küldetése elsősorban a két nép kulturális tevékenységének, művészetének kölcsönös megismerése. Ezt még a szervezéssel is elősegítjük: minden évben más-más helyen rendezzük a versenyt, egyszer magyar, egyszer szlovák lakta vidéken. A „Szólj, költemény!" vers- és prózamondó versenynek is vannak magyar résztvevői. A versenyeket itt is közösen rendezzük, hogy a legújabb irodalmi értékeket is megismerjék mind az egyik, mind a másik részről. Az olvasómozgalom köreinek száma is emelkedik; természetesen ebbe a nagyon fontos és igényes akcióba is bekapcsolódnak a magyar asszonyok. Jelenleg már ott tartunk, hogy nem minden kört tudunk elegendő mennyiségű könyvvel ellátni. Ügy érzem azonban, néhány alapszervezetünk még nem eléggé aktív. A politikai, gazdasági és társadalmi feladatokat teljesítik, de nemzetiségi kultúránk ápolását, ami egyúttal önművelődési lehetőség is — elsősorban az olvasómozgalomra gondolok — nem tartják olyan fontos feladatnak, mint a korábban említetteket. Ez persze nem zárja ki a tényt, hogy nőszövetségünk tagjai járásunk területén nemzetiségre való tekintet nélkül becsülettel teljesítik a rájuk háruló feladatokat, hozzájárulva ezzel társadalmunk anyagi és szellemi gazdagodásához." NESZMÉRI SÁNDOR 3
