Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-27 / 30. szám

Horváth Erzsébet pénztáros­nő szerint az idelátogatók mind elégedetten távoztak, bár a fürdő kiépítése még csak most folyik. A 92 ágyas szállodán kívül csak „egy­napos" vendégeket fogadhat­nak, mert az autócamping és a sátortábor még nem épült fel. Étkezni elsősorban a Ja­­vorina étteremben és a bü­fékben lehet. Ez egyelőre elég, de a sátortábor meg­nyitása után biztosan kevés lesz ez a lehetőség. A ter­málkút vize egyébként 92 fo­kos, a három medencében huszonhat-harminchárom. Vajda Ferenc, a . városi nemzeti bizottság előadója tájékoztat arról, hogy nagy gondot okoz számukra a sá­­torozók sokasága, akiknek sajnos ki kell adni az útju­kat. — Jövőre már biztosan meg­nyílik a sátortábor egy része, az idén viszont semmi esetre. Az ok? A fürdő is „Z“ akció­ban épült fel, az autócam­ping és a sátortábor is így fog. A lakosság nagyon meg­értő, rengeteget segít, de mindent egyszerre nem le­het. Most a „szabadtéri sakk­táblát" építjük a strandon, aztán a minigolfpályát készít­jük el, csúszdát, homokozói a gyerekeknek, hogy ne csak a felnőtteknek legyen játszá­si — labdázási - lehetősé gük. A deáki (Diakovce) ter­málfürdő sok tekintetben e kettő előtt jár. Stefan Mes­­fánek arról számolt be első­ként, hogy a motelban 86, a faházakban 90 személyt tudnak elszállásolni, s emel­lett 300 sátor állítható fel az üdülőközpont területén. A bü­fékben és az eszpresszóban természetesen sokkal több ember étkezhet. Három me­dencéje és egy „lubickolója" van a fürdőnek. — Kiemelném — folytatta rendszeres együttműködésün­ket az iskolákkal. ~ 35 iskolá­val van állandó kapcsolatunk, ahonnan most már rendsze­resen járnak hozzánk úszó­tanfolyamra. Rendeztünk már kisebb versenyeket is — ezt a továbbiakban rendszeresí­teni akarjuk —, hiszen egyik medencénk az előírásoknak megfelelő 50X25 méteres. Rengeteg látogatónk van, egyre több külföldi keresi fel Deákit, ezért is építünk ebédlőt modern konyhával, amely 1200 személyt lát majd el ebéddel. Természetesen az önkiszolgáló fölött vendéglő is épül, nem is akármilyen: teraszos. Most már csak az kell, hogy nyaralásunk felhőtlen legyen! N- S 7Q7TI c§Q ni Oeákin nagyon jó az ellátás, úgyhogy a szülök ma­gukkal vihetik kisgyereküket is. teni, a gyümölcsfák, szőlő őt nem ér­dekli. Ekkor vissza akartam adni neki a foglalót, de ő nem egyezett bele. Azt hajtogatta, várjak még egy kicsit, majd ő elrendezi az ügyet. El is rendezte — a maga hasznára. — Július ötödikén behívatott az irodá­jába. Azt mondta, a kertet hivatalosan fel kell becsültetni. Ki is mentünk mind­járt a kertbe, P. mérnökkel. Két perc sem telt el, jöttek a kert végéből vissza. Mondtam is nekik, hogy ha ilyen ez az értékelés, ezért igazán kár volt ide ki­jönni .. . Pár hét múlva írásban adták: a kertemet 7750 koronára értékelték! Ebben volt a gyümölcs-, szőlő, beton­járda, vasoszlop, hétvégi ház, kút, egy­szóval minden. Szaladtam a nemzeti bizottságra, ezt mégsem engedhetik . . . Azt a választ kaptam, jogomban áll ne­kem is fogadni egy hivatalos becslőt. Balogh Józsefet ajánlották, aki aztán a kertben levő ingóságokat 18 050 koro­nára becsülte. A nemzeti bizottság kine­vezett egy harmadik becslőt is. Ekkor aztán azt mondtam; elég volt, nem adom el a kertet! Csakhogy ezzel nem lett az ügynek vége. H. Béla már beültette a kertet, a termést is le akarta szedni. Simonekné beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy az évi használatért kap ötszáz koronát (az őszi ásásért 300-at, az évi adóért pedig 112 koronát már kifizetett, tehát csupán 88 koronája maradt) a betaka­rítás után pedig megkapja a kulcsokat is. Az előlegből 4500 koronát visszaadott H-nak. * Eljött az ősz, a tél, sőt a tavasz is, de minden maradt a régiben. H. Béla újból beültette a kertet. Simonekné ké­résére pedig ezután már fenyegetés volt a válasz .. . Elkeseredésében a bíróság­hoz fordult. Az ügy itt is sokáig húzó­dott, ezért tanácsot kért tőlünk. Kíváncsiak voltunk H. Béla véleményé­re. Papírokat rakott elénk. Hivatalos ok­mányok igazolták az eddig ismert ténye­ket, sőt még ennél többet is .. . Olvas­tuk annak a levélnek a másolatát, amit az özvegyasszony aláírt anélkül, hogy tudta volna, mi áll benne; hivatalos for­mában adta a nemzeti bizottság tudo­mására, hogy H. Béla javára lemond a kertről .. . Ennek alapján aztán 1976. október 10. dátummal keltezett levélben a nemzeti bizottság értesíti H. Bélát, hogy Simonekné kérvényének eleget tet­tek, s a kertből — amelyen közben „geo­lógiai területrendezést" hajtottak végre — 382 négyzetméternyit az ő nevére ír­tak. A levélben felhívták a figyelmét arra is, hogy az ingóságok értékének ki­fizetését egymás között intézzék el. A területi rendezés után Simonekné kertjének tehát három gazdája lett. A kert közepét H. kapta (rejtély, miért jött ki ez pontosan így?) a széleit pedig a két szomszédéhoz csatolták. Az egyik - egy munkásember — azonnal kifizette a területére eső fák értékét. A másik szomszéd pedig elfelejtette kiegyenlíteni számláját Simoneknéval szemben. Simo­nekné mindebből egy kukkot sem ér­tett . . . Bevallom, valamit még én sem. Pedig utánajártam a dolgoknak, a hivatalos okmányokat áttanulmányoztam. A városi nemzeti bizottságon például azt, hogy mikor született határozat a terület ren­dezésére. Karádi Ferenc, a pénzügyi osztály vezetője megmutatta, a már 1969 decemberében hozott határozatot arról, a kiskertészek személyi használa­tában levő földterület nem haladhatja meg a 400 négyzetmétert. 1974-ben újabb rendelet születik erről. De a való­ságban nem történik semmi. Csupán a városi tanács 1977. augusztus 16-i 139-es határozata értelmében kezdik el a terü­letrendezést. Az 540 parcellából eddig 132-t mértek fel. Közöttük Simonekné kertjét is. Mi az, amit nem értek? Először: a ha­tározat 1977 augusztusában kelt, de H. Béla a földrendezésről szóló levelét már 1976 októberében megkapta! Másodszor: H. Béla nevén röviddel Simoneknéval való egyezkedése előtt ugyanebben a kertcsoportban egy 488 négyzetméteres terület szerepelt. De ez eddig csak ne­künk tűnt fel. A bírósági tárgyalások folyamán las­san tisztázódnak a dolgok. H. Béla már „hajlandó" megfizetni a gyümölcsfák árát — és ha a bírósági becslők egymás között megegyeznek a kerítés és kút értékében — ezt is kifizeti. Hallani sem akar azonban a hétvégi házról! Neki ez nem kell, Simonekné vigye, ahová akar­ja, ő azért pénzt nem ad!... Engedély nélkül épült, erre alapoz. Igaz, de az itt levő többi ötszáznegyven ház is! A városi nemzeti bizottság területren­dezési ügyosztályának vezetője Balogh mérnök szerint fél évvel ezelőtt felszólí­tották a tulajdonosokat, hogy utólag kérjék az építkezési engedély kiadását. Eddig háromszázan tették, a rendezés folyamatosan történik, mért a tervrajzok készítése időbe telik. Ezek szerint tehát megvan a lehetőség arra, hogy Simo­nekné hétvégi házára is kiadják az en­gedélyt. S ha ez H. Bélának nem kell, a kertre várakozók között sok olyan akad, aki szívesen átvenné a kertet a hétvégi házzal együtt. Ha mindenki igazságosan, lelkiismere­tesen kezeli ezt az ügyet, akkor érthe­tetlen ez a sok huzavona. A megoldás egyszerű lenne, például, ha a nemzeti bizottság annak utalná ki a kertet, aki a benne levő ingóságot a hivatalos fel­­értékelés alapján megfizetné levélírónk­nak. H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
Thumbnails
Contents