Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-03 / 1. szám

toztattók meg időszámításukat: 2534-ig ugrat­tak. Számunkra igen érdekes és felettébb iz­galmas élmény egy ilyen magas számrendű év átélése. Utunk sietős volt, de azért szakítottunk egy kis időt Tabriz megtekintésére. Megcsodáltuk a még ma is virágzó szőnyegmanufaktúrát. A világ legszebb perzsaszőnyegei a tabrízi ke­reskedők fürge ujjai alól kerülnek ki. Portéká­jukat az útszélen, a járdán vagy az autópá­lyán kiterítve kínálják, tudomást sem véve ar­ról, hogy árujukat emberek tapossák vagy az autók száguldanak rajta. Ellenkezőleg. A ke­reskedő boldog, mert ezzel bizonyítja, hogy áruja elsőrendű. A szőnyegek csodálatosak, nem is olcsók. A nagyobb szőnyegek (5X7 m) ára 70 ezer és 90 ezer tu mán között mozog, ami 700 ezer illetve 900 ezer fiái. Akkor értet­tük meg, miért öröklődik egy-egy családban apáról fiúra egy-egy értékesebb szőnyegda­rab. Sok család ebbe fekteti vagyonát. A Tabriz és Teherán közti távolság 700 km. Az aszfaltsáv elsőrangú, felülete sima, mint a tükör. Ezért az út is kényelmesnek tűnik, ez azonban csak látszat. Autó autót kerget, hiszen itt vezet a transzá*iai út, mely össze­köti Európát Indiával. Mivel Iránnak kevés a vasútvonala, sőt Afganisztánnak egyáltalán nincs, az áruszállítás az országutakra szorul. Ez visszatükröződik az utak biztonságában is. Nemegyszer láttunk fölborult nagy kamiono­kat, összetört személygépkocsikat. Nagyvároshoz közeledve, a kocsik tempója fokozatosan lelassul. Már Teherán előtt egyre nehezebben mozogtunk. A 4—6 sávos autópá­lyák annyira zsúfoltak, hogy még az előzés is nehézséget okoz, továbbjutni jóformán csak lépésben lehet. Érdekes és általában elfoga­dott rendszabály érvényes: Vigyázz a kocsid elejére! Ha baleset történik, és a kocsid ele­je behorpad, te vagy a hibás, még akikor is, ha nem te okoztad a balesetet. Kicsit szokat­lan volt számunkra ez a szabály, mivel azon­ban alkalmazkodni kellett a helybeli törvé­nyekhez is, óvatosan, kocsijaink • orrára vi­gyázva haladtunk előre. A 10 km-es útszakasz Teheránban két és fél órát tartott. Irán a dél ke let-ázsiai országok egyik leg­gazdagabb és legfejlettebb országa. Jól ka­matozik a kőolajtermelés, mely az ország ké­pének gyors fejlődésében mutatkozik meg, gondolunk itt főleg az autópiacokra és az új gyárközpontok beruházására. Fővárosa, Tehe­rán, négy és fél millió lakosú, igazi világ­város. Furcsán keveredik benne az új ame­rikai nagyvárosi stílus a régi perzsa életmód­dal. A magas, szabályosan épített toronyhá­zak tövében néhány négyzetméter alapterü­letű pici boltok húzódnak meg, melyek a leg­különfélébb áruval vannak telezsúfolva. A ki­rakatokat nem lehet hosszan nézegetni, mert az elárusító karonfog és az üzletbe invitál. Sokszor megelégszik azzal is, ha csak meg­nézik az áruját, esetleg elmondják, honnan jöttek hová mennek. De a legtöbb esetben majdhogy nem rákényszeríti a látogatót a vásárra. Ha egy kicsit tapasztaltabb az em­ber, rájön, hogy a kínált árat nem szabad rögtön megadni, mivel majdnem szabályszerű, hogy a valódi ár néhányszorosát kérik. Egy kis gyakorlat után már az alkudozás simán megy, és szemmel láthatóan ez nagy örömet szerez az elárusítónak is. Isfahánban történt, hogy betértünk egy üzletbe, ahol néhány fém dísztárgyat szerettünk volna vásárolni. Alku­dozni kezdtünk. Az árus leültetett minket, hogy majd nyugodtan megbeszéljük a dolgot. Nem­sokára üdítő italokat is hozatott. Az idő egy­re telt. Jött, ment néhány vevő, miközben be­szélgettünk és alkudoztunk. Több mint négy óra elteltével sikerült megkötnünk az üzletet. Hosszúnak tűnt ez az idő a vásárlásra, de mennyit is ér Délkelet-Ázsióban az idő? So­kat nem, mert múlását jóformán figyelembe sem veszik. Teheránban figyeltünk fel arra, hogy sok lány fejfedő nélkül jár, ami pedig a moha­medán országokban még ma is a szokások megsértésének számít. A nők általában az ún. csádort: viselik, melynek több változatát figyeltük meg utunk során. Észak-lránban ez a nagy könnyű lepel, többnyire sötét vagy fe­kete színű, vékony, ritka szövésű szellősanyag­­ból készül. Fejükre úgy húzzák rá, hogy az anyag egyik szegélye ferdén takarja az ar­cot, csak a szemük, esetleg az orruk egy ré­sze látsszon ki. Gyakran ezt az anyag sze­gélyét a fogukban tartják, hogy le ne essen az arcukról. Dél-lránban a csádort egy jel­legzetes posztóból készült arcmaszk helyette­síti. Az egész arcot betakarja, csak a sze­mek részére hagynak két nyílást. Két színben hordják, pirosban és feketében. Az afganisz­­tán nők praktikusabb viselete egy barang­olókban szabott ruhadarab, melyet ha ma­gukra húznak, befedi a fejüket, az arcon ha­gyott nyílást pedig rácsszerű szövésminta ta­karja. Iránban még máig sem oldódott meg a nők helyzetének rendezése. Egy férfinak hivatalo­san négy felesége lehet, persze csak úgy, ha eltartásukra elég pénze van és minden elő­ző feleség beleegyezik az új párválasztásba. Ők azonban ritkán ellenzik, mivel minden új feleség munkakönnyítést jelent a háznál. A modern perzsa lányok és hölgyek nagyon csinosak. Napbarnított karcsú alakjukkal, ke­cses járásukkal és finoman metszett arcuk­kal nem egy európai férfi figyelmét vonják magukra. ízlésesen öltözködnek, és annak el­lenére, hogy a nőknek még ma sem bizto­sítanak sok jogot, mégis sokan járnak a tehe­­ráni egyetemekre. Iránban csupán egy hetet időztünk, majd az afganisztáni határ felé vettük utunkat. Át­haladtunk Masheden, a mohamedánok szent városán és zarándokhelyén, ahol Mohamed egyik prófétája nyugszik. Itt is az újévet ün­nepeltük. A szent mecsetben ezernyi ember tolongott és hangos áhítattal, térden állva, a földig hajladozva imádták istenüket. Mi is közéjük keveredtünk, de egyhamar felismer­ték bennünk a hitetlent, ezért a lehető leg­gyorsabban és legrövidebb úton menekülnünk kellett. Nem sok időbe telt, amíg elértük Afganisz­tán határát. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez a hely mennyi kellemetlenséget tartogat számunkra. (folytatjuk) 1) A meskedi aranymecset újkori helyreállítása 2) A „csádor” a falun élő nőknek még ma is az ál­landó jelmezük 3) Teherán büsz­kesége a „Sakiád” csehszlovák tervek szerint épült néhány évvel ezelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents