Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-17 / 3. szám
letlenség és halál. Azoknak a fele, akik 400 rém sugáradagot kaptak, egy hónapon belül belepusztul. A védekezés rendkívül bonyolult, körülményes. A kutatók, akik a „gyors neutronokkal" dolgoznak, ill. kerülnek érintkezésbe, parafinblokkokból összeállított fallal védekeznek a sugárveszély ellen. Az 50 centiméter vastagságú betonfal felfoghatja a neutronsugárzás kilenctizedét. De ez természetesen az epicentrum körzetében nem elég. SZÜLETÉSI HELYE ÉS ÉVE Az első neutronbombát — kódszáma W-63 — Kaliforniában a Lawrence Livermore-laboratóriumokban fejlesztették ki, Harold Browne fizikus, ma az USA honvédelmi minisztere és Herbert York atomfizikus, ma a Pentagon tanácsadója vezetésével. A hatvanas évek végén azonban a W-63 tervezetet műszaki problémák miatt az illetékesek elvették a „piszkos" nukleáris rakétalövedékek javára. Mi a „rád"? A Radiation Absorber Dosis rövidítése az az egység, amennyit a besugárzott matéria a sugárzásból felvesz, ill. elnyel. Az utóbbi nyolc év alatt az Egyesült Államokban rendszeresen végeztek majom-kísérleteket. A kísérleti állatokat 10 000 rád neutronsugárzásnak tették ki. Már 4600 rád hatására a majmok 80 százaléka mozgásképtelenné vált, mégpedig rövid nyolc perc múlva, és 7 132 óra alatt elpusztultak. Az új tömegpusztító fegyver ereje, pontosabban sugárzása halálos. S mivel a halált nem „körzetenként", nem „hatósugaranként" egyáltalán nem számokkal mérik, hanem a maga puszta valóságában a neutronbomba nem egyéb, mint (és ezt minden állam polgári büntetőtörvénykönyve így jelöli meg) a szándékos emberölés, a szándékos gyilkosság sőt tömeggyilkosság eszköze. És mennyibe kerül? Nos, senki sem tudja pontosan, mert természetesen, az állami költségvetés össz-hadikiadásának egy része. Persze mindenki tudja, hogy sokba, tetemes hányadába a lakosságtól befolyó adónak. S itt persze elhangzik a jámbor óhaj: bezzeg, ha ... De összehasonlításképpen — habár a neutronbomba gyártásának összege, és az is, hogy erre mennyit zsebelnek be a polgártól, államtitok, ezért hadd említsem meg, hogy a hivatalos adatok szerint az amerikai Űrkutatási Hivatal, a volt NASA, az Egyesült Államok költségvetésében nem egészen 1 (egy) százalékkal szerepelt, és ennek is csak alig egytizedét fordították űrkutatásra. S ha most összehasonlítjuk a hadügyminisztérium és az Űrkutatási Hivatal költségvetését, kiderül, hogy a bolygókutatás nem is olyan drága mulatság: az intenzív bolygókutatási program minden amerikai lakosnak évente 2 3 dollárjába kerülne! Azaz, mindössze egy mozijegy árába! Mindezek után nemcsak hogy nehéz, hanem egyszerűen lehetetlen „humánumról" beszélni. S bennem megint csak a döbbenet, az iszonyat morbid ütemével dobog a gyermekversike . .. tíz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, a kiscica megissza .. . de ne! ne! Nem „tiszta“! CSAK A SZÍNÉSZI JÁTÉK gény, Pőthe István (Keszeg) és Siposs Jenő (Caius) felé. A parodisztikus rájátszás az első esetben teljesen indokolatlan volt. Boráros Imre Bugár Bélával (Page) a vígjáték komoly férfiút alakította meggyőzően. Siposs Jenő, Pőthe István, Tóth László (Evans), Bugár Gáspár (Békebíró) játéka az előadás hangulati kiteljesedését, a katarzis létrejöttét ígérte mindvégig. Ennek elmaradása végül is nem a színészek hibájából történt. Egyediek és mégis összetartozók voltak, igazi shakespeari figurák. Legkevésbé Turner Zsigmond (Ford), Siposs Ernő (Fogadós), Rózsár István (Valérián szolgája), Németh János, Holocsy István és Ropog József (Falstaff cimborái) tetszettek. A megformált figurák több harsányságot, élesebb jellemkontúrokat kívánnak. Ha funkciójában nem is, de az alakítások nyomán fontos szerepekként jegyzem a két fiú, Falstaff apródjának és Caius doktor szolgájának figuráit. Mák Ildikó és Benes Ildikó önmagát múlta felül, bizonyítva, hogy megfelelő gradiációjú szerepekben kamatoztatja is tehetségét. Fazekas Imre (Falstaff) már testi felépítéséből adódó humoros kisugárzással is bír. Az öregedő férfi forró vérű és fejű hódításai közben a legmagasabb színészi régiókban jár, ám az asszonyi meg-A színházi szakma közhelyévé vált, hogy minden Shakespcare-darabot a huszadik század emberének gondolkodásmódja, életszemlélete és művészi igényei szerint ..modern felfogásban” kell színpadra állítani, így került sor arra, hogy szerte a világon sok mindent csináltak már Shakespeare, angol királyi drámaíró és színész nevében. Darabjainak többségét gyakran átírták, elferdítették. Törvény, hogy a színjátéknak a dráma (a jó dráma), az írott mű az alapja, az adja meg a játék keretét, amelyet a rendezés különbözőképpen értelmezhet ugyan, de gondolati tartalmát sohasem bonthatja fel. Shakespeare nagy tragédiáiban és népszerű vígjátékaiban az örök emberi téma hordozza a modernséget. Tehát a modern tartalmat, a még modernizálni akaró rendezői felfogást maga az előadás vonja kétségbe, mivel szembe kerül egymással a színpadi hatás és annak alapvető alkotórésze, a drámai hatás. A komáromi — (Komárno) MATESZ Shakespeare-bemutatója az előbb említett két hatás (színpadi és drámai) szintézisét hordozta magán. — A windsori víg nőkről köztudott, hogy a szerző királynői felszólításra írta. Egyike azon vígjátékainak, amelyben a könnyedséget, a szellemes humort áthatja a hősök belső derűje. Takács Ernőd rendezése ezeket a sajátságosán Shakespeare-vígjátéki vonásokat domborította ki, tegyem hozzá, nem mindig következetesen. Ennek nyomán a windsori polgárasszonyok, akikről végeredményben a darab szól, kedélyessége időnként elszürkül. Szentpétery Ari (Fordné) és Lőrincz Margit (Pagene) alakítása között volt ugyan némi különbség, ami az előbbi színésznő felfogása mellett szól. Szentpétery Ari tüzes és ravasz asszonyságával szemben Lőrincz Margit szerepformálásának visszafogottsága, mértékletessége eltérő jellemet teremtett. öröm volt újra látni Ferenczy Annát (Sürge asszony). Az utóbbi hónapokban csúcsteljesítmény-sorozatának lehetünk szem- és fültanúi. Az általa megformált hősök belső világával azonosul, és jut el a színészi teljesítmény csúcsára, s teremt maradandó élményt. A vendégként Komáromban játszó győri színésznő, Pólyák Zsuzsa (Anna Page) alakítása jelentette azt a pontot, amely a rendezői elképzelés bizonytalansága nyomán a színészt is elbizonytalanította. Mikor paródia, mikor jellemábrázolás? Ezt a dilemmát nem oldotta meg — nem is oldhatta meg a rendezői instrukció hiánya miatt. Boráros Imre (Fenton) partnereként, Fenton szerelmeseként is ugyanolyan nevetségesek voltak gesztusai, vallomásai, mint a két botcsinálta vóletöretés után, mintha Fazekas Imre játéka is megtöretett volna, a harmadik felvonásban. A díszletek (Kopócs Tibor munkája) és a jelmezek (Gabriela Krajéoviéová tervezte) légkört teremtő, egységes hangulatot árasztó, fontos segítői voltak az előadásnak. Takács Ernőd Shakespeare-rendezéseinek fogyatékosságairól már az előzőekben szóltam. Sajnos az előadás erényei nem írhatók az ő számlájára, a hibái viszont annál inkább. Az egyes figurák (Anna Page, a Fogadós, Falstaff cimborái) funkciója rendezőileg kiegyensúlyozatlan, dramaturgiailag tisztázatlan maradt. Ennek a megtétele és a kiugró színészi teljerítmények stílusának egységesítése jobb előadást eredményezett volna. DUSZA ISTVÁN 5
