Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-01 / 22. szám
sírás nélkül kell itt gyógyulnia minden gyermeknek. összefogott az ország, a világ... Fiatal építészmérnökök ingyen készítették el a komplexum tervét. Az építőipari dolgozók térítésmentesen biztosították az építőanyagot. A Szovjetunió egészségügyi felszerelést, az NDK a Zeiss-felszerelést ajánlotta fel a központi gyermekkórháznak. Gyárak, üzemek dolgozói és munkacsoportjai tollat gyűjtenek és takarót készítenek; társadalmi munkában építenek a kőművesek, dolgoznak a villanyszerelők. Az építés költségeihez hozzájárul az UNICEF, az ENSZ, a Nemzetközi Vöröskereszt, a világ haladó szervezetei, világhírű művészek ajánlják fel jövedelmüket, idegenbe szakadt lengyelek küldik ékszereiket és pénzüket hazájukba. Az Emlékmű-kórház vérbankja már megkezdte működését. Azok adtak elsőként vért, akiknek hozzátartozóit a második világháború pusztította el. Árvák és özvegyek... és életük jelképét ide hozták mindazok, akiknek a háború több, mint történelem, több, mint kegyeletes emlékezés. A Gyermekek Nemzetközi Évében adják át — a lengyelországi gyermekeknek, a világ gyermekeinek ezt az egészségügyi intézményt. Hogy védje őket minden pusztítástól: ráktól, szívbetegségektől, attól, amit háborúktól beteg századunk szüleik génjeibe és környezetükbe oltott. Itt tiszta a levegő, tiszta a víz. Csönd van. Színes virágok, zöld ligetek. Pillangók. Mosolygó felnőttek. Gyermekkacagás. Akit az itt tárolt vér ment meg, akinek a gyermeke itt nyeri vissza az egészségét, az magával viszi a cselekvés kötelességét. Azokért, akik nem rajzolhattak virágot. A tizenhárommillió halott gyermekért. És minden élőért... . Összefogott értük a lóg. 2. Ebben a kórházban csak az gyógyíthat - akinek van gyermeke és aki mosolyogni is tud.. 5. - Hogy érzed magad? Az orvos világoskék, a nővér rózsaszín köpenyben 4. Főiskolások, munkásfiatalok, ifjúsági szervezetek tagjai építik a kórházat. 5. Az Emlékmű - Központi Gyermekkórház makettje. Külön „sziv-közponf-ja, vérbankja lesz. (CAF archív felvételek) szabad vagy s én folytatlak “ (PAUL ÉLUARD)
