Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-17 / 3. szám

LEVELEK TUDÓSÍTÁSOK

^ erkesztőségi postánkból olyan leveleket választottam ki, amelyekben tudósítóink az idősebb korosztály életének egy-egy mozzanatát vetítik elénk. Olyan emberekről írnak, akik rég eleget tettek társadalmi kötelezettségeiknek, és ma már fáradtan, visszahúzódva, szeretetre és emberi melegségre vágynak, és szerény, csendes' szemlélői életünknek.

Boldogok, akik életük alkonyát gyerekeik, unokáik körében tölthetik. De sokan maradtak egyedül öregségükre, vagy nem .illenek" be fiaik, lányaik „korszerű életstílusába", a túlméretezett lakás modern bútorai között már nem jut hely számukra. Az ilyen öregeket a társadalom veszi a szárnya aló és a lehetőségekhez mérten gyógyítgatja a sebeket.

„Arra kérem Önöket, köszönjék meg a nevünkben azokat a felejthetetlen szép órákat, amivel minket megörvendeztettek. Decemberben a Kassa-újvárosi (Kosice-Nové mesto) nyugdíjasok klubjában a Csemadok mellett működő „Szép Szó" irodalmi színpad Gágyor Péter vezetésével Ady estet rendezett számunkra. A versmondó fiatalok szinte elkápráztattak bennünket magas színvonalú előadásukkal. Én vagyok a klub legfiatalabb tagja, ezért engem kértek meg, írjam meg a levelet a szerkesztőségnek és azt, hogy hálás szívvel várjuk őket, mert azt ígérték, hogy máskor is eljönnek közénk."

„Gyakran megfordulok idősebb emberek között és szívesen elbeszélgetek velük. Mondanivalójuk summája mindig az, hogy az ember tartson ki és becsülettel álljon helyt ott, ahová az élet állította." — így kezdi levelét György Elek olvasónk.

„Horváth Mártonnéval Keszegfalván (Kamenicná) találkoztam, amikor a helyi nemzeti bizottság megbízásából a polgári ügyek testületé a hetven éven felüli lakosokat köszöntötte. Az ilyen ünnepségen sok minden szóba kerül. Az idős emberek szívesen beszélnek fiatalságukról. A hetvenöt éves Ilonka néni élete nehéz, küzdelmes volt. Apja zsellér volt, és őt már kilencéves korában dajkának adták, később cselédlány lett. Mindig jól megfért a testvéreivel a népes családban. Akkor sok ember megfért egy „haj" alatt. Ilonka néni az egyetlen konyhában nevelte fel nyolc gyermekét. A férje, a jó munkásember sokszor nem kapott munkát, mert kommunista volt. Ö így küzdött, Ilonka néni meg otthon a szegénységgel, hogy a nyolc gyereket becsületesen fölnevelhesse.

Most boldog, mert az unokái mind érettségizett fiatalok, akik azt a régi világot csak az elbeszélésekből ismerik.

Az emberek nem egyformán öregednek. Vannak, akik magas életkoruk ellenére is elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy még dolgoz„.Aki virágok között él, később öregszik..

„Az intézkedés, vagy rendelet anynyit ér, amennyit megvalósítanak belőle." — írja levelében Gábris József, majd így folytatja: „Az érsekújvári (Nővé Zómky) járásban aránylag rövid idő alatt három szociális otthont adtak át. Az intézmény olyan idős embereknek nyújt hajlékot, akik eddig magányosan, vagy rossz lakáskörülmények között éltek. Noha az otthonban mindenkinek külön szobája van, senki sincs egyedül. A társalgóban élénk beszélgetés folyik, mindenki talál módot arra, hogyan és mivel töltse el a napját. A gondos nővér pedig mindig kéznél van, ha gyógyszert kell adni, segíteni a tisztálkodásban. A bevásárlást is ő végzi el, tanácsokat ad, ügyes-bajos dolgaik intézését is magára vállalja.

Az első ilyen otthont, — amelyben tizenkét külön lakás van — 1974-ben adták át. Tavaly Párkányban (Stúrovo) egy régi iskolát építettek át ilyen célra. S ami talán a legszebb, hogy azt az otthont a fiatalok, a Cellulóz- és Papírgyár ifjúsági szervezete vette a pártfogásába. A lányok és fiúk sokrétű segítséget adnak az öregeknek, szórakoztató műsorokat rendeznek nekik. Szép és nemes törekvés ez, és követésre méltó példa.

A harmadik intézményt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére adták át rendeltetésének. Itt is tizenkét magára maradt idős ember talált külön lakásra. Persze az csak egy része annak a sok gondoskodásnak, amivel ebben a járásban körülveszik az öregeket.

özv. Kovács Gyuláné, azt írja:

zanak. Erejükhöz, egészségükhöz és korukhoz mérten segítenek ott, ahol szükség van rájuk. Gábris József erről így számol be: „Érsekújvár (Nővé Zámky) megszokott, kedves színfoltja egy tizenhárom tagú kis kollektíva. Férfiak és nők a virágágyások között; kora tavasztól november végéig ők ápolják a városi parkok és terek virágait. Sokan talán el sem hinnék, hogy az ő szorgalmuk nélkül, nagy gondot okozna a városnak ez a munka, hiszen számtalan területen munkaerő-hiánnyal küzdenek.

Irányítójuk Varkulik Miska bácsi kerek negyvenhárom évet dolgozott le a városi kertészetnél. Magas kora ellenére sem tud megválni a virágoktól, a munkájától. A kis csoport a tél beállta előtt ötvenezer különböző gumót, sok ezer árvácskát ültetett ki, hogy a virágok tavasszal is dicsérhessék az „öregek" munkáját. Ök gondozzák a katonasírokat is, és azt vallják: aki virágok között él, később öregszik!"

„Ö a mi brigádunk szemefénye, a mi mindig mosolygós Ilonkánk." így mutatta be Csevór Ferenc, üzletvezető és szocialistabrigád-vezető Kovács Ilonka pénztárosnót, aki az üzlet megnyitása óta dolgozik a komáromi (Komárno) Steiner Gábor utcai Drogériában." írja levelében Holczer László tudósítónk. „A nyolctagú brigád arról nevezetes, hogy tervüket mindig magasan túlteljesítik és udvariasan bánnak a vevőkkel. Ebben nagy része van Kovács Ilonkának, akinek szakmaszeretete, jó munkaerkölcse és mindig derűs hangulata igen jó hatással van a fiatalabbakra. Sohasem ideges, és talán эппек köszönhető, hogy olyan poniosan számol, bogy sohasem volt reklamáció. A kollektíva tagja és a vásárlók nagyon szeretik, becsülik.

Ez évben is dolgozni akar, pedig tavaly elérte a nyugdíjkorhatárt. Igaz, ez senkinek nem jut eszébe, mert olyan frissen forog az emberek között, hogy minden fiatal példát vehet róla. Ilonka azt mondja: Nem megyek nyugdíjba, mert nem akarok megöregedni! '

„Az első rendezvény azokat illette, akik a legméltóbbak erre: községünk idős asszonyait." írja levelében Godzsák Lajosné, Perbenyik (Pribeník) község könyvtárosa.

„A nőszövetség tagjai minden évben megrendezik a nyugdíjas asszonyok találkozóját. A mostani azonban felejthetetlen volt. A gyönyörű, korszerű kultúrházban meleg hangulatot árasztott a fény, a csillogó parkett, a szép berendezés. A jó, elismerő szóban sem volt hiány. Sápos elvtárs, a nemzeti bizottság elnöke közvetlen és keresetlen szavakkal köszönte meg az idős asszonyoknak, hogy derék, falujukat és hazájukat szerető állampolgárokat neveltek. Csak az ő segítségükkel épülhetett fel Z akcióban az új létesítmény, ahol a lakosság negyvenötezer órát dolgozott le társadalmi munkában.

Az idős emberek meghatódva járták a termeket. Megnézték a hnb irodáit, az agitóciós központot, a községi könyvtárat, az ifjúsági klubot és a kávéházat is. Mi pedig csendes szemlélői voltunk boldogságuknak."

összeállította: GÄL ETA