Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-20 / 16. szám
Táborhelyünktől 15 km-re egy híres hindu zarándokhely volt, az Amarnath-barlang. Néhányon elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. Másnap, még pirkadat előtt, két helyi idegenvezetővel útnak indultunk. Az út első szakasza kényelmes volt, de csakhamar hóval és jéggel fedett meredek domboldalak közé kerültünk. Majdnem járhatatlan volt az út, annak ellenére, hogy a barlangot igen sokan látogatták. Sokszor a lezuhanás veszélye fenyegetett. Már jó néhány órája mentünk és csak nem értünk a célhoz. Igen lehűlt a levegő is, és nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Fáradtan lépkedtünk, az egyre ritkább levegővel birkóztunk. Az út hol emelkedett, hol meg lejtett, mivel'több keresztirányú völgyet szelt át. Néhányon közülünk már fel is akarták adni a küzdelmet, de végül mégis győzött az akaraterő. Az Alkonyat előtt három férfi jött a táborba; izgatottan mutogattak a közeli domboldalra. Kézmozgásukat érthetetlen hangos beszéd kísérte. Kértük, hogy próbáljanak lassan és angolul beszélni. Heves mozdulataikból arra gondoltunk, hogy valami szerencsétlenség történt. Az eset azonban, amint később kiderült, nem volt tragikus. Az történt ugyanis, hogy egy csoport egyetemista terepgyakorlatról tért vissza a tibeti határtól, összerakható sátrukat a hátukon vitték. Táborunk közelében, a meredek lejtőn úgy segítettek magukon, hogy legurították a zöld zsákokat. Azok ugyan legurultak, de a diákok nem találták meg. A gazdátlan zsákok láttán jöttek izgalomba a kedves bennszülöttek. Végül a diákok a tőlünk kölcsönkért távcső segítségével rátaláltak csomagjaikra. Mi ezután már végérvényesen Látod, nem bánt Amarnath-barlang óriási természetes sziklaüreg. Bejárata kb. tizenötször harminc méteres. Az előtér hatalmas, 10 méteres jég Stalagmit képezte. A bennszülöttek a lingamot tisztelték benne. Virágcsokrokkal és olajmécsesekkel fejezték ki tiszteletüket. Ez a hinduista zarándokút két-öt napos. Csapatunk azonban még napnyugta előtt visszatért a táborba. Szabad időnkben a közeli szép völgyekben gyönyörködtünk. Kedves, békés táj. Itt-ott juhok legeltek a dús zöld mezőkön, ahol gazdagon virítottak a kék és sárga virágok. A fehér nyírfák alatt néhány pásztor lakott családjával. Meglátogattuk őket és beszélgetni próbáltunk velük. Nehezen ment, sokszor csak mutogatással. Egy idősebb nénike fejfájásra panaszkodott. Hívtuk a táborba, hogy gyógyszert adjunk neki. Először bele is egyezett, de útközben észrevettük, hogy lassan lemarad, nem mer velünk jönni. Talán nem bízott bennünk. Nemsokára megkezdtük autóink előkészítését és a rakodást az afganisztáni tranzit utunkra. csomagolni, készülődni kezdtünk. Az időjárás elromlott, gyakran megeredt az eső, ami már a nyári monszumok előjele volt. Mivel az eső már akadályozta terepmunkánkat, nem volt más választásunk, el kellett indulni. Ideje is volt, mert az utak feláztak, mivel nem volt mindenütt aszfaltburkolat. Kocsink erősen küszködött a felázott talajon, és sokszor meg kellett tolni, vagy tartani, nehogy lecsússzon a lejtőn. Keserves út volt, jókedvünk is elmúlt. Ázsia Velencéjéhez közeledve azonban felderültünk, örültünk, hogy újra láthatjuk ezt a kedves és festői zsibongó városkát. Fél napot töltöttünk ott, hogy egy keveset gyönyörködjünk még ebben a különös arcú, gondoláktól hemzsegő Vízivárosban. Délután elindultunk Pakisztán és Afganisztán felé. Különlegesen érdekes élményre számítunk. A tavak 3100 m magasban helyezkednek el egy fennsíkon a Nyugat-Hindukus hegységben. Ez idáig búvár még nem kutatott itt. Kíváncsian várjuk, vajon mit tartogatnak számunkra a sötétvizű tavak. (Vége következik) * Srinagar, Ázsia Velencéje Barlang a vízeséssel
