Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-10 / 2. szám
z •< > < CŰ ■< CŰ »h-O H _J _1 < ш N СО со О „Nővéreim, verselő asszonyok” A verselő asszonyok, Nővéreim, verselő asszonyok, Hogyan látjátok ti a Szépet? Szebben kacag, hangosabban zokog Tibennetek az élet? Szerelem, szülés, lét és költözés: Az élet-Szfinx, nem asszony mása? Bizonyosan nagyobb megkönnyülés Az asszonyok sírása. Bizonyosan szebb az örömötök S harc nélkül jobban mertek sírni. Óh, áldott az az asszonyok között, Aki verset tud írni. Vágyni hogy szeretnék Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak, de derék embernek. Hiszen jó volt magamban, Magamért és magammal élni, De ezt a boldogságot Olyan jó volna fölcserélni. Valami furcsa kékkel, Egy ősi s csak holnap jött mával, Valami kidacolt, nagy, Kínra-hajló romantikával. Óh.wágyni hogy szeretnék, De nem vággyal, aki csak percnyi, De vággyal, amellyel örökig ki lehet telelni. üzenet (Margit, egyfajta a fajunk, Be nagyon nem itthon vagyunk S be nagyon itt kell nekünk lennünk S be kár ez a sok furcsaság: Csak tépik lelkünk, a lazát, Kit őseink feledtek bennünk.) BÖLÖNI GYÖRGY Berki Viola illusztrációja Az igazi Ady (Részlet) Ady lezárva eddigi életét, úgy érezte, elég fiatal arra, hogy pányva nélkül hajtsa ki élete csikaját az örömmezőkre. Nem mintha idáig tisztelte az együvétartozás kapcsait s nem tartotta volna magát szabadnak, de érezte Lédával szemben a felelősséget, a számadással való tartozás kötelességét és kényszerét s ez, ami nyűgözte ... Ady az emberi összetartozás lelki kapcsait is szétzúzta most, hogy korlátlanul szabad legyen. ö ha meg is találta poklos izgalmak után — amiket kapott s amiket adott — a viszonylagos nyugalmat, túlozta előttünk szabaddá lettét, s ami rossz volt régi életében és rossz szándékú múlt tetteiben, annak árnyát — bár ő sem hitte — igyekezett a Lédamúltra átvetíteni. Frissen, diákos kedvvel tört elő vénhedt ifjúsága. És, hogy magányos maradt a férfi-porta, nem volt hosszantartó emiatt a férfi-zokogás. Az „Elbocsátó, szép üzenet” Lédának szólt, de női hódolóknak bejelentette, hogy felszabadult és szabad az út. Aradnak is feléje nők, szerelmes levelek. És Ady beveti magát ifjú karok kikötőjébe. Előbb még szétnéz, a szomorúság után büszkén lobogtatja meg szabadulása zászlaját és „sok némber kontyára készíti hős koszorúját, a bolondos szerelmet”. Nyár van, sokáig elidőzik Budapesten. Gyakran látja a Palermo terasza s újra divatba jön a „Három Holló”. Az asszonyszemek kíváncsian néznek rá, hogy vajon a Szerelemből kilépett Ady Endre merre fordul? Ady ekkor kezdi jobban megismerni és barátilag megszeretni Kaffka Margitot, akivel igen gyakran vagyunk együtt. Margit is, Bandi is kedvelik a traccsot, a pletykát és sokat elbeszélgetünk, vitázunk: politika, írók, nők, szerelmek. Ady megírja ragyogó nagy versét, a „Nő-kergetó, fényes hazugság”-ról Kaffka Margitnak, a „nagyon-nagy író asszonynak” küldve s kéri, hogy „kék szemek” — Kaffka gyönyörű, mélynézésű kék szemei Mutassátok meg e rózsás ködben Lelkem lehetetlen, nagy lyányát Vagy asszonyát... Kaffka Margit jóleső kedvesen büszkélkedett el a verssel, amit mint asszony, de még inkább mint író kapott, mint Ady múzsája. De pár nap múlva asszonyosan s kissé méltatlankodva panaszkodta nekünk, hogy a Liget-felé a kocsiban szobalányoknak való fogdosásokkal traktálta a költő ... JVő-heryotőf fényes Hazugság Sarjadton buja, szent áhítatom, Be hurcollak, be nagy kedvvel keverlek, Be sok némber kontyára készítem Hős koronám, a bolondos szerelmet, Be nagy is a magam-veszejtő szándék, Be száz furcsa sírnivaló les rám még, Be sok asszony-tévesztőbe tévedek. Beteg vagyok, szép beteg: Hihetetlen és nem hitteket várva Száguldók be friss-újból a világba S keresem a hágcsót, mely levezet Mélyetekig, kék, nagy, furcsa szemek, Honnan magatok elindultok, mint lámpás emberek. Kék szemek, ti bizonytalanok, Lógassátok szép-táncosan a lámpát, Mutassátok meg e rózsás ködben Lelkem lehetetlen, nagy lyányát Vagy asszonyát, ki ráborulva Kacagón a szomorúságomra Vagy sírván a nevetésemre Enyémtelenül enyém lenne. JHő-kergető.. Könnyes és riadt horkanással Veszek máris el már előtted Titokzatos, valótlan követ je A Nőnek. Úgy szeretlek és úgy akarlak. Mint túlzottan kinőtt, nagy karmok Kívánják tépni az új zsákmányt. Mégis: rátok bízom, kék szemek: Bizonyos, hogy holnap szeretek S igazítsátok az igazira A tekintetemet. Jaj, be űzött vagyok, be árva, Be nincs senkim, aki úgy várja Áhítatom, ahogy adom, Nincs Isten, hit, kedvesség, jóság, Jámbor és mégis vad nősténység, Szépség és méltó alkalom. Óh, nő-kergető, fényes Hazugság, Küldd el hozzám asszony-húgod, A csalót, az élet-pusztítót, A drágát, szüzet, hazugot, Küldd el hozzám, küldd el hozzám.
