Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-06 / 14. szám
rázolásóban sokszor ösztövér sematizmusba fulladt, Dobos ábrázolásában időszerű és izgalmas kérdések átgondolására serkent Annál nagyobb kár,_ hogy ezeket a részeket túlbeszéli. Az árvízi jelenet visszafogottsága hiányzik belőle. A zenekritikus. Mája és a többiek párbeszédei sokszor affektáltak és tudálékosak. Bizonyos mértékig ezek az értelmiségi hősök így is jellemzik önmagukat, ám érezni, hogy a puszta jellemzésnél azért többre törekedett az író. Az irónia hiányzik, máskülönben Dobos állásfoglalása világos. Csodálkozom, hogyan érthette ezt félre Varga Erzsébet a Hétben publikált kritikájában. Dobos nem azt állítja, hogy ilyen az értelmiségünk. Sokkal szerényebb annál. Hanem azt, hogy Zlatko meg a többiek ilyenek. Egyáltalán I Kassák a munkásosztályt ábrázolja az Egy ember életében? Nem! Munkásokat (is)! És Móricz az Árvácskában о parasztságot mint osztályt? Nem! Hanem parasztokat Akik között vannak ilyenek is, olyanok is. A másik dolog ami Dobos stílusát veszélyezteti, a pátosz. Búvópatakként föl-föltör a regényben, leginkább a párbeszédekben. A pátosznak végső soron az emberábrázolás látja a kárát. Hősei kihűlnek, szoborrá merevednek, s az lesz a sorsuk, ami a szobroké. Fölnézünk rójuk, talán tisztelettel, de nem tudunk haragudni rájuk, s ami még ennél is rosszabb: szeretni se tudjuk igazán őket Az Egy szál ingben azonban így is fontos állomása a szlovákiai magyar regényírásnak. GRENDEL LAJOS A fuvaros várt. Előrehajolt mind a két kezét a combjára fektette. Várta, hogy Kalenda álljon meg. forduljon vele szembe. Nevetni kezdett. — És még ennek az embernek okar a szeretője lenni I Ennek az embernek ... Nem fogom engedni, sohasem fogom engedni! — a fuvaros még mindig előredőlve beszélt Kalenda nem szólt vissza. Mendel nagyon szerette volna, ha válaszol, ha védekezik. — Mi van? Te senkiházil Tudod, te kicsoda Kapuvári Márta? Én tízéves kora óta ismerem. Milyen ember vagy te? Idejöttél, senki sem hívott Minek jöttél ide? Nem is vagy te ember! Takarodj innen! A fuvaros homlokáról folyt a víz, a haja szemébe hullott. A magas, sovány férfi úgy állt ott, gyeplővel a kezében, hogy a kék köpenyesnek úgy tűnt, Mendel Péter meghibbant. Kalenda felugrott a kocsira. Olyan gyorsan lökte le Mendelt az útra, hogy a kék köpenyesek csak a fuvaros fejének a koppanását hallották az éles kövezeten. A lovak felágaskodtak, a fuvaros kezéből kicsúszott a gyeplő, és a lábára csavarodott Már élettelenül feküdt a köves út szélén, amikor a kék köpenyes férfiak még mindig a lovakat nyugtatták. A gépcsarnok és az irodaház felől egyre több ember rohant az utcára. A kék köpenyesek rótámasztották a fejüket a lovak nyakára. Nem akarták elhinni, hogy tőlük pár méterre egy holott fekszik Vége KÖVESDI KAROLY Poros hegedű Vékonyka bogárhátadat már kósza fényszirom, ráejtett póktojás is beszakítaná. Gyönge vagy, védtelen, mint kutyák közt táncoló csacska óriás. Gurítanád szememre a hűlő Napot porcelán-nyakú édes, mesék királykisasszonya. Hány komor éjszakán kellett megváltanod hábogó bakancsok fergetegéből poros arcodat? Hogyan bírtad, ha kavargóit körötted por zott, szitált a bamba gajdolás? S mit képzeltél? Nem láttad szirmahullató szívem megrugdalt kosarát? Mert nem kell senkinek az epe-leves hej, színes zománc és lakkos veret! Szegénykém, tán ha viszlek a határba adnak majd érted garast a rigók. Jöttél, hogy megsegíts pedig lelkem már a kutyáké. Nyúlríkató szemek botoznak rajtam, dadogásaimat is csak héja-lányok lesik. Bűvölnek, omoljon szám barlangján a hazugság s hogy megkapták, elémfeküsznek sorban mint bevert karók és ámuló holtak. Micsoda egy dalos világ! Jöttél, hogy megsegíts? Hát indulj helyettem, danolássz nekik. Korbácsold magad, ha úgy kéretik a szép szótól kiszikkadt ugaron. Indulj, majd rikoltozok bogárhátadon. CSÄKY KAROLY Ajánlat ha hegyen állsz ne hidd hogy te is magas vagy a csillagok nem gondolnak felsőbbségükre ragyogásukról se a tenger sem mohóságból falja fel a folyókat MAZIK ISTVÁN Kettesben Fekszünk a diófa alatt, a szél felszította a csillagokat. A Medve föllángolt. Izzik a Göncöl az est lila hamujában. Nekem magadat add, ne a ribizlibor pirosát, se szalonnát, vagy foszló kenyeret. Mellettem fekszel szólj, ki bántott, ki közeledett feléd halálos komolyan bizonyosodj meg önmagadról mielőtt tudnak bólintanál: MOLNÁR LÁSZLÓ Azután IV. KISS PÉNTEK JÓZSEF Tovább él SOÓKY LÁSZLÓ: tiszta a kép az álomig Zolika közelebb hoz és eltávolít helyetted idegen mintha szeretne átfordulok kezed keresve tapogatom — a vér beszáradt — sebhelyes arcú éjszakámat tenyeremen apró csillagok Miért sír ez a kisgyerek? A város teli van éjszakával s a krematórium oly békésen pipál hogy riadalomra semmi ok bénán lapítanak a friss sírok sehol egy szemeteskocsi sehol egy nyugtalan kósza lélek a halottak ó a halottak már nem beszélnek Miért sír ez a kisgyerek? kés bukott meztelen szívébe belekárogtak énekébe parázson gurult sziklasírba kriptája csendjét telesírja száradó bogáncs s fű felette szeme nem fordul táguló egekre így hal az csendbe megtaposva ki korábban dalol mint szabadna
