Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-10 / 2. szám
dách a cseh és szlovák szerzők műveit jelenteti meg, melyek kötelező vagy ajánlott olvasmányok formájában a tantervijen szerepelnek. Ezenkívül azonban behozzuk a magyarországi Diákkönyvtár legjavát (magyar irodalom, világirodalom), melyek szintén a kötelező vagy ajánlott olvasmányok között szerepelnek. Meggyőződésem, hogy a két sorozat (együtt!) hasznosan segítheti a2 „igényes és értő olvasók nevelésének" feladatát. Hogy valóban segítse is, az a magyar szakos tanárokon múlik! Az a tény, hogy a közkönyvtárak olvasóinak jelentős része diák, arról győz meg, hogy az érdeklődés felkeltése megvan, s ebben több tényező, közte a tömegtájékoztatási eszközök is jelentős szerepet játszanak. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy az igény kielégítése mindig rendben volna. Könyvtáraink ellátottságára kellene szerintem nagyobb figyelmet fordítani. Visszatérve az első kérdésben taglaltakhoz: A megjelenés sokszor elhúzódik, befolyásolja-e ez, az 1978-ban kiadásra tervezett könyvek időbeni megjelenését? — A nyomdai gondok sajnos, rendszerré tették az áthúzódásokat. Ma még korai volna a jövő évi „csúszásokról” szólni, áltatnánk azonban magunkat, ha azt hinnénk, a tervezett 59 mű mindegyike megjelenik. Befejezésül kérem, hogy szóljon az idei — 1978 — illetve a következő évek terveiről. Várható-e nagyobb, mélyebb rétegeket is megmozgató változás a kiadó munkájában? — Tematikailag a leglényegesebbnek a népművészeti kiadványok rendszeresítését tartom. A meglevő sorozatokon kívül (Csehszlovákiai Magyar írók, Kiskönyvtár stb.). 1979-től szeretnénk sorozatban megjelentetni a cseh és szlovák irodalom legjobb alkotásait. 1979-ben megindítjuk Fábry Zoltán életmű-sorozatát. Ezenkívül 1978-tól „Körkép” címmel időszaki kiadvánnyal szeretnénk felhívni a figyelmet a csehszlovákiai magyar irodalom és szellemiség figyelmet érdemlő alkotásaira, alkotóira. Űj Mindenes Gyűjtemény címmel 1979-ben ugyanakkor olyan kiadványt adunk olvasóink kezébe, mely nemzetiségi életünk s szellemiségünk sokrétű változásaira figyeltet. 1980-tól tervezzük a tájkiadványok (Csallóköz, Bodrogköz stb.) megjelentetését, s ha minden jól megy, 1980-ban jelenik meg a csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon I. kötete. Jól tudjuk, ideje volna az irodalomtörténet megjelentetésének is. Itt azonban még csak a szándéknál tartunk. A változást mi — a felsoroltak alapján — a szellemiségünkre figyelő, elmélyültebb munkában látjuk. Mindent megteszünk, hogy így is legyen! Л IFJÚ 1 WZEMMELJ Beszéljünk a szerelemről Beszélünk, írunk a szerelemről. Másként vélekedik egy serdülő, egy húsz év körüli fiatal, vagy egy tapasztalt érett ember. Sok fiatal összetéveszti a fellángolást az igazi szerelemmel. Szeretni lehet valakit anélkül is, hogy a másik tudna róla. Megtörténik, hogy valaki megtetszik, mindent megtennénk érte, keressük az alkalmat, hogy minél többet lehessünk társaságában. Vonz az ismeretlensége, küzdünk érte, mint egy elérhetetlen célért. Érzéseink kezdetben mégnem elég erősek, biztosak ahhoz, hogy a tudomására hozhatnánk. A harminc év körüli ember nem mindig foglalja szavakba érzelmeit. Az átélt tapasztalatok, tanulságok alapján el tud igazodni az érzések világában. Tud különbséget tenni ragaszkodás, vágy, szeretet és szerelem között. Egy meleg kézfogás, pillantás is elárulhatja az érzelmek töredékét. A partner ebből sokat megért. De ez még nem az igazi szerelem. Ahhoz, hogy valaki megtalálja az igazi szerelmet, közelebbről kell megismernie a másik embert. Kár, hogy a házastársak gyakran csak a házasságkötés után ismerik meg egymást valójában. Ennek azután tragikus következményei is lehetnek, melynek szenvedő alanya a gyerek ... H. Irén, Lakszakállas (Sokolce) Foto: JANEK A szerelem mindaddig magánügy, amíg két ember lelki világának legmélyebb érzéseit tükrözi, a megfelelő helyen, módon, időben. Am a szerelem problémái társadalmi problémák is: a túl fiatalon, meggondolatlanul kötött házasságok nagy része válással végződik. A gyermekotthonok kis lakóinak tömege ilyen „családból” származik. A tizenöt-tizenhat évesek között nem ritkaság a tiltott diákszerelem, de úgy vélem, hasznosabb, ha szabad idejüket művelődésre, sportolásra, s mindenekelőtt tanulásra fordítják. Sok esetben a serdülők bizalmatlanok szüleikkel, tanáraikkal szemben, azonban -az ilyen bizalmatlanság közepette nagy segítséget nyújtanak a szakkönyvek, folyóiratok. Kazán Valéria, Berencs (Brand) Tegyünk különbséget abban, hogy mi elfogadható erkölcsileg és mi ütközik a jó ízléssel. Én egyáltalán nem tartom elítélendőnek, ha egy fiú átfogja a lány derekát, úgy sétálnak, s időközönként váltanak egy-két csókot. Ilyenkor elmosolyodom, s arra gondolok, hogy nem is olyan régen még mi is így andalogtunk. Ha jólesik a csók, vagyis ha két ember közt megvan a szükséges harmónia, az mindennél többet ér. Hiszen a csók az élet sója. Ne gondolják fiatal barátaink, hogy a mi fiatal éveink könnyebbek voltak, mint az övék. Akkortájt a nemi élet problémáiról beszélni illetlenség volt. Ennek ellenére akadtak olyan édesanyák, pedagógusok, akik hajlandók voltak felvilágosítani bennünket, amiért mi igen hálásak voltunk nekik. Mindig jobb, ha a szükséges felvilágosítást kellő komolysággal, az élet iránti tapintatos tisztelettel nyújtják, mintha a fiatalok brutálisan értesülnének ezekről a dolgokról. Azonban nemcsak a kellő felvilágosítást kell megadni, hanem ezzel együtt felelősségérzetet kell oltani az ifjú generációba, mert csak így válnak jó szülővé és jó élettárssá. M. Gabriella, KoSice A szerelem valóban magánügy, de nem mindig azonos a szeretettel. Sok esetben a szerelmes ember magányosabb, mint más. Ezen kívül a mai fiatalokat nem kell a szerelemre biztatni, sajnos igen hajlamosak rá, nem gondolva annak visszás voltára. A szülők józanabbul ítélik meg a helyzetet, ezért szólnak gyermekükre, amikor úgy látják, eltévelyedett. Sokan később, felnőtt fejjel megbánják fiatalkori ballépéseiket, de nem lehet minden esetben visszakozni, s cikkor legjobban az anyának fáj gyermeke elromlott élete. Mészáros Pálné, Izsák