Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-03 / 1. szám

ELENA LITVAJOVÁ, az SZLKP KB elnökségi tagja, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke Üj év kezdődött amelyben ismét jelentős, fontos évfordulót ülünk: harminc évvel ezelőtt a kommunista párt vezetésével Csehszlovákia népe győzelmet aratott a burzsoá reakció fölött. A Szovjetunió baráti segítségével és együtt­működésével hozzálátott a szocialista társadalom kiépítésé­hez. A munkások, a parasztok, az értelmiségiek urai lettek hazájuknak. A jubileum napjaiban visszatekintve a megtett harmincéves útra, valamilyen különös büszkeség és a ma­gunk, a mások erejébe, tettrekészségébe vetett bizalom érzésével kívánjuk a legjobbakat az új esztendőben.Persze, tesszük ezt abban a tudatban, hogy a jókívánságok valóra váltása a kezünkben, valamennyiünk kezében van, s attól is függ. hogyan használjuk majd eszünket milyen iparkodással valósítjuk meg szándékainkat — mindennapi konkrét tetteinkben, felelősségtudattal végzett munkánkban. Hála dolgozóink munkájának, népgazdaságunk az elmúlt évben is erőteljesen fejlődött. A nehezebb körülmények között is képesek voltunk véghezvinni fő szándékainkat s teljesíteni a 6. ötéves terv második évének fő mutatóit a termelésben és az életszínvonal emelésében, az egyéni és a társadalmi fogyasztásban. Lépésről lépésre teljesítjük a CSKP XV. kon­gresszusának szociális és gazdasági programját. A családok­ról, elégedett és boldog életükről történő társadalmi gondos­kodás is szüntelenül alaposabb, szélesebb körű. Ezt tények bizonyítják, többek között az is, hogy az óvodai férőhelyek száma 32 ezerrel, az iskolai étkezdékben ellátott tanulók száma 60 ezerrel, a bölcsődében helyet kapott apróságoké 3 ezerrel növekedett. Ez jó. Mint „gazdák" azonban tisztában vagyunk azzal, hogy szükségleteink ezen a téren, de egyéb területeken is jóval nagyobbak. Hazánk lakosainak száma meghaladta a 15 mil­liót és halmozódnak a felvételi kérvények a bölcsődékbe, az óvodákba; új játszóterekre és klubokra, új napközikre, új iskolákra van szükségünk. És ilyenformán ezen a területen mindennemű terv-túlteljesítés újabb és újabb segítséget jelent a családoknak, bizonyos munkahelyeknek, végered­ményben a népgazdaságnak. Ezért ebben az évben sem lankadhat kezdeményező lendületünk, aktivitásunk, mun­kánk üteme, mert csak Így tudunk haladást elérni (pl. a választási programok teljesítésében azzal a többlettel, amit a Mindent az emberért mozgalomban tehetünk). Természete­sen ahhoz, hogy a 6. ötéves terv harmadik évében is jó Újévi kossEon-fco > m O. o 5 U-eredményeket sikereket érhessünk el, elsősorban alapvető feladatainknak kell eleget tennünk az iparban és a mezőgaz­daságban, az építőiparban és a közlekedésben, mégpedig haladéktalanul, az év első napjaitól kezdve. T>. ötéves tervünk minden vonatkozásban a hatékonyság és a minőség ötéves terve. Olyan terv, amelynek teljesítésekor mindenütt és mindenkor a lehető legjobban kell gazdálkod­nunk a társadalmi eszközökkel. S ebben nem csekély súllyal esik latba annak a munkának a mennyisége, minősége, amit Szlovákiában a több mint egymillió dolgozó nő végez el. A szocialista országépítésben felnőtt új nőtípus — akinek már természetes, hogy egy személyben dolgozó nő, anya és feleség — ebben az évben is olyan munkával szolgálja a szülőföld javát amely becsületére válik minden nőnek, akiket képvisel. Több mint harminc esztendeje békében építjük a szocializ­must. Szocializmus és béke — e két fdtjalom értelme egy és ugyanaz. A béke és a szocializmus dialektikus egysége jelenti embermílliók számára az emberiség jövőjébe vetett reményt és hitet. Ez az alapja a Szovjetunió és a szocialista közösség nemzetközi törekvéseinek és sikereinek. Az elmúlt esztendő is példázta, igazolta, hogy nincs más út csak ez az egyetlen. A tartós béke, a leszerelés és a nemzetek biztonsága felé vezető úton vannak és minden bizonnyal lesznek még kanyarok, kitérők, útkereszteződések, ívelések és hullámvöl­gyeit de az élet igazsága szerint Így is, mindenképpen ez az egyetlen járható út. Nos, megjött hát az új esztendő, igényeivel és gondjaival. Persze, az egyik is. a másik is más és más a földkerekség „régi" és „új" világában. Mások a mi gondjaink, mtnt amilyenekkel a tőkés országok dolgozóinak kell megküzde­niük. Igényeinkben mégis sok a közös vonás; a kisember mindenütt azt akarja, hogy csökkenjen a feszültség; dolgozni akar, békét akar. Itt a két világ egyszerű emberének céljai találkoznak. Hosszú utazásaim alatt nemegyszer meggyőződtem róla. hogy a tőkés és a fejlődő országok dolgozóival vállalt szolidaritásunk leghatékonyabb eszköze a szocializmus sikere, jó munkánk, gazdásági előrehaladásunk, előbbre jutásunk a tudományban, a kultúrában, a szociálpolitikában, mert irányadó példák, amelyek a világ minden táján újabb küzdelmekre lelkesítik osztálytestvéreinket. A mi gondjaink-bajaink okait forrását gyakran önmagunk­ban kell keresnünk. Egyesek felelőtlenségében, hanyagságá­ban, közönyösségében, kelletlenségében, vagy akár vak önzésében és kispolgári, elavult felfogásában. Legyűrni eze­ket nem könnyű, s gyakran jelenti önmagunk legyőzését kicsinyességünk levetkezését amely nemcsak a munkahe­lyen. hanem a családban is olykor-olykor megkeseríti életünket. Ebben az évben is adottak az előfeltételek, a belsők és a külsők egyaránt hogy nyugodtan és jól végezhessük munkákat. A többi tőlünk függ! 3

Next

/
Thumbnails
Contents