Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-21 / 12. szám
MINDENT AZ EMBERÉRT PhDr. Juraj Krempával, a Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság titkárával beszélgetett Gágyor Péter Az elmúlt évben hirdette meg a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága a „Mindent az emberért“ akciót, amelynek lényege elsősorban a gyermekek fejlődésének még jobb biztosítása, fejlődésük körülményeinek további javítása. Ezeknek az intézkedéseknek életbelépése megkönnyítette a nők munkába lépését. Elsősorban az óvodák és bölcsődék építéséről van szó. Hogyan változott az utóbbi időben a kelet-szlovákiai kerületben a helyzet? — A felszabadulás utáni években, de főleg előtte e tekintetben is a mi kerületünkben volt a legrosszabb helyzet. A gyökeres változást a februári győzelem hozta meg, s bár még ma is érezhető a háború előtti idők elmaradottsága, főként az ötödik ötéves terv időszakában, valamint a hatodik ötéves terv első éveiben olyan eredményeket értünk el, amelyek optimizmussal tölthetnek el valamennyiünket. Míg 1974-ben is csak 978 óvoda működött 1730 osztállyal, addig 1977 végére már 2152 osztályt nyithattunk az 1136 óvodában. Ez anynyit jelent, hogy közel öt és fél ezer gyerekkel tudtunk többet elhelyezni 1977 végén, mint három évvel korábban. Az óvodák száma elsősorban az utolsó két évben emelkedett, s a társadalmi munkán kívül ehhez nagyban hozzájárult a nőszövetség említett akciója is. A helyzet azonban még korántsem rózsás, mert jelenleg is az óvodás korban levő gyerekeknek mindössze 70,6 százaléka látogathatja ezt az intézményt. A bölcsődék száma 1974-től a múlt év végéig 1644-gyel emelkedett. — Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy az óvoda- és bölcsődehálózatot ne csak a nemzeti bizottságokon keresztül fejlesszék, hanem saját nődolgozóik érdekében az üzemek és a szövetkezetek is vegyék ki részüket az építkezésekből. Milyen ebben a tekintetben a helyzet? — Sajnos nagy a lemaradás. Kerületünkben mindössze 48 üzemi és 9 szövetkezeti óvoda működik. Legrosszabb a helyzet a déli vidékeken. A terebesi (Trebisov) járásban például egyetlen szövetkezeti óvoda sincs, pedig nagyon sok asszony dolgozik szövetkezetben vagy állami gazdaságban. Ezen a közeljövőben mindenképpen javítani kell, még akkor is ha a déli járások kerületi viszonylatban a jobbak közé tartoznak. — Bizonyára többen vannak, akik nem dolgozhatnak, mert gyermeküket nem tudják óvodában, illetve bölcsődében elhelyezni? — Az az igazság, hogy több a dolgozó anyák megoldatlan kérvénye, mint a háztartásbelieké. összesen 7076 olyan kérvényünk van, amelyben dolgozó anya kéri gyermeke beJ sorolását óvodába, vagy bölcsődébe. Talán mondanom sem kell, hogy a legtöbbjük itt a városban. Itt összesen 2664 elintézetlen kérvény fekszik a megfelelő ügyosztályon; hasonló a helyzet a popradi járásban, ahol 1328 ilyen kérvényt tartanak nyilván. A vranovi járásban viszont szinte megoldottnak tekinthető a helyzet. Ott mindössze 62 gyermek vár óvodai felvételre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az óvoda- és bölcsődehálózat szinte napról napra szélesedik. Ebben az ötéves tervben eddig 93 óvodát adtunk át, s az ötéves teiv végéig a tervek szerint még több mint százhetvenet fejezünk be. A kilencvenhárom óvodából egyébként huszonegyet a déli járások kaptak. Két bölcsődét is átadtunk, az egyiket Kelet-Szlovákia metropolisában, a másikat Presovban, — Említette, hogy az elért eredmények optimizmussal tölthetik el Kelet-Szlovákia lakosait. Az ötéves terv befejezéséig milyen javulás várható? — Ami az óvoda- és bölcsődehálózatot illeti, a tervek szerint el kell érnünk, hogy az óvodás korú gyerekek 71,6 százaléka kapjon besorolást az iskola előtti intézményekbe. Az intézmények teljes ellátottságán is javítani kell, bár az egész napi étkezés kérdése 92,9 százalékban már megoldódott. További segítséget nyújtva növeljük a szolgáltatások színvonalát, és a meglévőket az új szolgáltatási ágazatok bevezetésével igyekszünk bővíteni.- Terveik megvalósításában mennyire van segítségükre a lakosság, és milyen támogatásra számítanak az üzemek, illetve a szövetkezetek részéről? — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalások értékét még nem tudom pontosan megmondani, de mindenütt túlteljesítették. A februári győzelem 30. évfordulójára talán még az elmúlt évi óriási értéket is túlszárnyalják a lakosság vállalásai. S ha minden megvalósul — a kelet-szlovákiai embereket ismerve ebben biztos vagyok — akkor még a választási programot is túlteljesítjük, pedig már az is túllépte az állami terv kereteit. A lakosságra egyébként mindig számíthattunk terveink megvalósításában. Említettem már, hogy az üzemek és szövetkezetek eddigi segítségével nem lehetünk elégedettek. Bízunk abban, hogy a közeljövőben sokkal nagyobb aktivitás nyilvánul meg részükről. Ami a déli járásokat illeti, reméljük ott is változik a helyzet, hiszen a Győzelmes Február és pártunk nemzetiségi politikájának szellemében célunk a nemzetiségi iskolaügy támogatása is. Az üzemekben, szövetkezetekben sok magyar nemzetiségű asszony dolgozik. Ha a szövetkezetek és üzemek hozzájárulnak óvodák építéséhez, ezzel ezt a célt is segíthetik. Köszönöm a beszélgetést! NAGY LÁSZLÓ felvétele SZIBÉRIAI ÜTIJEGYZETEK II. Г\/~| ilyen a világ egyik leggazdagabb kőolaj- és ,, gáztermelő vidékének központja? Ezen töpuvu rengek, amíg autónk Tyumeny peremén szűk utcákon, faházak között kanyarog. A piciny, faragott ablakok, a füstölgő kémények, a vastag hótakaróval borított háztetők mesefilmre emlékeztetnek. Áthaladunk a várost kettészelő Tura-folyó hídján. A túloldalon már nyoma sincs a faházaknak. Korszerű lakótelepek, új üzlethálózatok, széles utcák, gyárak, bölcsőde-óvoda komplexumok, filmszínházak, éttermek. — Ez a Tyumenyi Állami Egyetem. Ez pedig az új filharmónia ötezer nézőteres épülete. Ma este a Leningrádi Operaház tagjai lépnek föl. Ha kedve van, eljöhetünk mi is — mondja kísérőnk, Lila Nyikolajevna Blezsnova, de hozzáteszi — Remélem sikerül bejutnunk... Nálunk hetekkel az előadás előtt elkel minden jegy! Az utcán ahány ember, annyiféle. Mágas fehér bőrűek, oroszok, ukránok. Alacsony ferde vágású szemű csukcsok, jakutok. Sudár termetű grúzok, délről jött üzbégek, tadzsikok. Nem láttam még egyetlen városban ennyiféle nációt. — A munkalehetőség az ország különböző részéről vonzza ide az embereket. A tyumenyi körzet népességének növekedése többszöröse a természetes szaporulatnak. Jönnek a fiatalok az Uraiból, a Volga mellékéről és Kazahsztánból, de érkeznek Ukrajnából, a Baltikumból, sőt még Moldáviából is. Szibéria lakossága nem elégíthetné ki azt a munkaerőszükségletet, melyet az egyre szaporodó gázlelőhelyek igényelnek — magyarázza Lila. Közben a Turista szálló elé érünk. A park fiatal fáin jégcsapok lógnak, lábunk alatt csikorog a hó. A szálloda előcsarnokában, folyosóin örökzöld szobanövények. Végletek, melyekkel Szibériában lépten-nyomon találkozunk. Elfoglaljuk szobánkat, amíg Lila intézkedik, hogy riportalanyunkhóz eljuthassunk, pihenünk egy kicsit. Vagyis — iszunk egy kávét! Kinyitom a vízcsapot. Tejeskávé színű víz folyik belőle. Mi ez? Tétovázva várakozom, de a víz csak nem akar színt váltani. Végre rájövök: az olajmezők földjén vagyunk, azért ilyen itt az ivóvíz! . Alig tudom kivárni Lila érkezését. Találkozni a legelső geológusnővel annyit jelent, mint találkozni a múlttal. Vajon milyen lehet az az asszony, aki az elsők között érkezett, hogy részt vegyen Szibéria természeti kincseinek feltárásában? Az ő érdeme is, hogy a négyszáz éves település lakossága, mely évszázadokon át halászatból, vadászatból és aranybányászatból élt, a huszadik század legfontosabb nyersanyagait termeli. Bizonyára erős, edzett, határozott... A korszerű tömbház hatodik emeletén egy alacsony termetű fehér hajú, kedves asszony nyit ajtót... Nyájasan fogad, mintha unokái csöngettek volna be hozzá. A szerénység átitatja minden szavát, mozdulatát. Mindenről többes számban beszél, előtérbe helyezve munkatársait. — A férjemmel 1935-ben végeztük el a geológiai főiskolát Moszkvában. Én orosz vagyok, 6 azerbajdzsán. Bakuban kezdtünk el dolgozni. 1948-ban tudtuk meg, hogy geológus csoportokat szerveznek Szibéria természeti kincseinek felkutatására. Mi is jelentkeztünk. Akkor még sem rendes országút, sem vasút nem vezetett ide. Csoportunk a Turafolyón keresztül, északról közelítette meg a várost — emlékezik Szofija Gdáljevna Belkina. Szavai nyomán megelevenedik előttem a titokzatos tajga, ahová addig ember nem tette lábát. Látom a rénszarvas vontatta szánkókat, amint sát
