Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-21 / 12. szám
rakkal, műszerekkel megrakodva törnek az erdő mélyébe. — A nagyobb kőolajlelőhelyeket Szibériában hosszú időn át hiába kutatták. Voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy Szibéria sok vidékén kell olajnak lenni, de a mélyebb próbafúrások nem jártak eredménnyel. Az első fúrások nekünk sem sikerültek. Nem és nem tudtunk rátalálni az olajra. 1951-ben már azt hittem, sikerült, de olaj helyett gyógyvíz tört fel a földből. Tavaly fürdőn voltam, azzal a vízzel gyógyítottak, amit én találtam meg . .. Mégsem volt hiábavaló hát az izgalom, a fáradozás, ha évente százakat kezelnek a fúrásunk nyomán feltört vízzel... Elhallgat. Az élmények között kutat. Melyiket említse? Olyan sok van belőle, napokig tudna egyfolytában mesélni. — Az első gázoszlop a Berjozovo lelőhelyen tört fel 1953-ban. Az elkövetkező években még 21 gázlelőhelyet tártunk fel. Kitartó, szívós kollektívánk volt. összetartás nélkül nem sokra mentünk volna. Nem véletlenül lett akkori főnökünk később geológiai miniszter! — Hangjából érzem, nagyon büszke erre. A szovjet geológiai tudomány fejlődése, a kutatás új módszerei és eszközei, különösen a geofizikai módszerek széles körű alkalmazása, a korszerű fúrástechnika és a szovjet geológiai szolgálat megfelelő szervezése új lehetőségeket adott. Egyre mélyebbre hatoltak a tajgában, s néhány év múlva a tyumenyi körzet északi részén is rátaláltak a gazdag gázolaj- és gázcsapadék lelőhelyekre. — De ide én már nem tartottam a csoporttal. A sok éves sátorozás, a mostoha időjárás megviselte egészségemet. A repülőt sem bírtam. Az északi részekre pedig másképpen nem lehetett eljutni. A kemény éghajlati viszonyok nem teremtettek nőknek való életfeltételeket. Kevés nő tudta ezt vállalni. Én sok évig vállaltam, mert szerettem a munkámat ellenállhatatlanul vonzott a föld kincseinek megismerése. Elviseltem a hideg éjszakákat, a térdig érő sarat, a csőntfagyasztó szelet. Rajtam kívül még egy technikusnő dolgozott az expedícióban. Sokszor hallottuk, hogy a férfiak így biztatták egymást: ha ez a két nő kibírja itt, mi sem futamodhatunk meg! Mert volt, akit nem a munka szeretete, hanem a jó kereset lehetősége hozott ide. Jól meg kellett fizetni az embereket, hogy ilyen nehéz körülmények között dolgozzanak . .. Nyugdíjba vonulása előtt Lenin-rendet kapott. Amikor megkérem, hogy tűzze a mellére, kezével gyengéden simítja végig. Egyedül él a kétszobás lakásban, de ritkán van egyedül. A két fián, unokáin kívül gyakran keresik fel a város úttörői, fiataljai is. Nincs egy ünnepnap, melyen ne kapna virágot valamelyik iskola növendékeitől. S ő ilyenkor előveszi a térképeket — köztük azokat is, melyeket saját maga állított össze — és mesél. A múltról és a jövőről. Arról amit átélt, elért, s amit az utána jövőknek kell elvégezniük. Szibéria mérhetetlen kincseiről: a csaknem kétmillió négyzetkilométeres síkságról, amelyen óriási kőolaj- és gázlelőhelyek várnak feltárásra. Beszél a végtelen hómezők feltárt kincséről, amely alig húsz év alatt gyökerestől megváltoztatta a szibériai ember életét. A hatalmas és titokzatos területről amely a cári Oroszországban a kegyetlen száműzetés helye volt. /д\ Elhiszem hogy örömmel és nagy érdeklődéssel járnak hozzá a diákok. Amit tőle hallanak, az bizonyára fölér bármelyik tanár geográfiai, geológiai előadásával. Mert Szofija Gdáljevna Belkinával átéli az ember azt a küzdelmet, természettel vívott harcot, amelyet az olajat fejtő embereknek napról napra újra kell kezdeni ahhoz, hogy Szibéria területén évente kitermeljék a 140 millió és még ennél is több tonna olajat, a Szovjetunió össztermelésének 28 százalékát. 1. Szofija Gdáljevna Belkina Lenin-renddel kitüntetett szibériai geológus 2. A régi Tyumeny 3. ... és az új, korszerű város A szerző és az APN felvételei Szívesen hallgatnám bármeddig. Ügy tűnik, lelkesedése, életkedve kimeríthetetlen. De el-elakadó hangja, fojtó köhögése jelzi: fárasztja a sok beszéd. Hiába; a szibériai tajga megvámolta az egészségét. Búcsúzunk. Meleg kézszorítással mondja az egyetlen magyar szót, amit ismer: viszontlátásra. És én őszintén kívánom, hogy ez valósággá váljon! H. ZSEBIK SAROLTA
