Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-14 / 7. szám

Házasság, család - VII. „Tanácstalan édesanya" je­ligéjű olvasónk kérdezi leve­lében, hogy hány különórára járathatja gyermekét, tanul­jon-e már most, nyolcéves korában több idegen nyelvet? A nyelvtanulást illetően ma a szakemberek véleménye sokszor eltérő. Tény azonban, hogy túlterhelni a kisgyereket rendkívül káros. Szakvélemény helyett közöljük az alábbi írást. Kis Mezzofantikat mutogatnak nekem boldog szülök. Az egyik fiúcska magyarul köszön, az asztal­nál angolul cseveg, a másik a magyaron kivül a franciát és az olaszt is töri. Szomorúan bámulom a kis nyelvtehetségeket. Egyetlen nyelven se tudnak, de kettőn ga­gyognak, hármon-négyen hebeg­nek. A kísérlet, azt hiszem, vesze­delmes. Ez a korszak - az első hét év - az, mikor a gyermek szemlélődik, érzékei útján egy életre való be­nyomást gyújt, játékos boldogság­gal árnyalja az ítéleteit. Kapjunk ki egy szót a sok közül, például ezt: gyenge. Aki anyanyelve teljes birtokában nő fel, az ezt a tulaj­donságot összefogó, tág megkü­lönböztetést csakhamar szegényes­nek érzi, s kis festéktálcájáról minden esetben új szint keres. Az erőtlen karó gyenge, a tavaszi levél azonban már zsenge, a köny­­nyű ruhácska vagy a szellő lenge, a tengő fa csenevész, a düledező, régi ház rozoga, az üvegpohár törékeny, a beteges gyermek vézna vagy satnya vagy mazna, a tévedő ember gyarló, az erénytelen táp­lálék silány vagy hitvány vagy gyatra stb. Az azonban, aki már kiskorában tudja, hogy a gyenge schwach is, meg faible is, meg weak meg debole is, könnyen le­mond a fáradságos, izgató kere­sésről. Őneki minden gyenge. Be­éri azokkal a szókkal, melyeket tud, nem kutatja a rokon kifejezé­sek finomságát. Csak bizonyos mennyiségű szót fogad magába az emberi agyvelő, a többit, mint terhet, kilöki. Az ilyen gyermek könnyen kielégül, ítélete felületes, kifejezése pon­gyola, idétlen, szava ízetlen, üres, kedélytelen. Mind a nyelvérzéke, mind a gondolkozása elsorvad. Szavakban gondolkozunk, s nem­csak a gondolkozás hat vissza a nyelvre, hanem a nyelvtudás is visszahat a gondolkozásra. A ga­gyogó csoda gondolkozását idő előtt megnyomorították, szellemi vakarcsot formáltak belőle. Goethe azt írja, hogy aki nem ismer idegen nyelveket, az az anyanyelvét sem ismeri. Ez igaz. Csak tükörből pillanthatjuk meg tulajdon arcunkat, s akkor tudjuk meg, kik vagyunk, ha látjuk, miben különbözünk másoktól. De aki már az anyanyelvét sem ismeri, az em­ber sem lehet. Ha valaki hotten­tottának akarja nevelni gyermekét, az nevelje hottentottának. De nem kapkodhat jobbra és balra, mert akkor fiából még hottentotta sem lesz, nemhogy világpolgár. Az ősi rendet nem lehet kijátszani. Az megköveteli, hogy annak idején le­fizessük az idegen nyelvekért járó leckepénzt, s véres verejtékkel búj­juk a nyelvtanokat, mikor már nem hajlékony képességünkkel, de nyílt értelmünkkel megtanulhatjuk a többi nyelvet is, tökéletesen ismert anyanyelvűnk alapján. A természet csak egyetlen édesanyát adott ne­künk, csak egyetlen édes anya­nyelvet. Kosztolányi Dezső: Gondolatok a nyelvről Ha valamelyik szülő önként nem teljesíti eltartási kötelezettségét és nem járul hozzá gyermekei eltartá­sához, akkor az érdekelt szülő indítványa alapján a bí­róság határozza meg, hogy milyen összeggel kell gyer­mekei eltartásához hozzájárulnia. A tartásdíj összegének megállapításánál tekintetbe kell venni, hogy melyik szülő és milyen mértékben gondoskodik személyesen a gyermekekről. Ha a szülők közös háztartásban élnek, akkor tekintetbe kell venni a közös háztartásról való gondoskodást is. Ezek a szempontok különösen azoknak az anyáknak érdekét szolgálják, akik gyermekükről való gondoskodás miatt nem lehetnek munkaviszonyban vagy még a közös ház­tartást is ellátják. Ha a szülők nem élnek közös háztartásban, akkor a bíróság bármelyikük indítványára, de hivatalból is dönthet arról, hogy a kiskorú gyermeket melyik szülő gondjaira és nevelésére bízza és milyen tartásdíj fize­tésére kötelezi a másik szülőt. Nagykorú gyermekek tartásdíját azonban a bíróság mindig csak a jogosult indítványára állapítja meg. A közös háztartásban élő gyermekek tehetségük és képességeik szerint kötelesek szüleiknek segíteni, és ha saját keresetük van, a közös családi kiadásokhoz hozzá­járulni. Azok a gyermekek, akik már saját maguk el­tartásáról gondoskodni tudnak, kötelesek az erre rászo­ruló szüleiknek tisztességes ellátást biztosítani. Ezt a gyártási kötelezettségét mindegyik gyermek olyan arány­ban teljesíti, amely a többivel való összehasonlításban képességeinek és lehetőségeinek megfelel. A tartásdíj összegének megállapításakor tekintetbe kell venni a jogosult személy indokolt szükségleteit, valamint a kötelezett személy képességeit és lehetősé­geit. A jogosult személy szükségleteit életkora, neme, egészségi állapota, képességei szerint kell megítélni. A kötelezett személynél pedig a kereseti viszonyain kívül a személyi, vagyoni és családi körülményei is döntők, például az is, hogy más személyekkel szemben is van eltartási kötelezettsége. A bíróság a tartásdíj megállapításakor tekintetbe veheti a kötelezett személy jobb kereseti lehetőségeit akkor is, ha az fontos ok nélkül állást változtat, vagy eddigi jobban jövedelmező állását indokolatlanul el­hagyja, vagy valamilyen vagyoni előnyről lemond. Ilyen esetekben a bíróság olyan tartásdíjat állapíthat meg, amely az indokolatlanul elhagyott munkahely jobb kereseti viszonyainak, az illető személy képzettségének, képességeinek és lehetőségeinek megfelel, még ha a valóságban kisebb is a keresete. A pénzben fizetendő tartásdíjat rendszeresen, havi részletekben előre kell fizetni. A tartásdíjra való jog­igény nem évül el, erről előre nem lehet lemondani. Tehát bármikor lehet bíróságilag érvényesíteni, ha a törvényes feltételei fennállnak. Nagykorúak részére a tartásdíjat csak a bírósági érvényesítés napjától lehet megítélni. Kiskorú gyermekek tartósdíját azonban a bírósági érvényesítés napját meg­előző időre is, de legfeljebb három évre visszamenőleg lehet megítélni. Ha a körülmények megváltoznak, akkor a -bíróság indítvány nélkül is megváltoztathatja a kis­korú gyermekek tartásdíjáról szóló megállapodásokat ác hírAcnni rlnntócolrot Dr. BERTHA GÉZA EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Sok helyütt a közhiedelem még ma is tévesen jellegzetesen női bajnak tartja a meddőséget. Mikor tekinthető egy há­zasság meddőnek? A tudomány mai állása szerint akkor, ha legalább kétévi házasélet után, bárminemű fogamzás­gátlás kizárásával az asszony nem esik teherbe. A meddőség azonban nemcsak a nő hibája lehet, éppen úgy okozhatja a férfi terméketlensége; de lehet kette­jük közös fogyotékosságának összegező­dése is. Ugyanis előfordulhat, hogy a terméketlen házaspár elválik, s új házas­ságukban mindketten termékenynek bizo­nyulnak. Ma a női meddőségnek nem keve­sebb, mint húszféle okát ismeri az orvos­tudomány, de valószínű, hogy számos más, még fel nem fedezett oka is lehet. A nő meddőségének leggyakoribb okai közé sorolható az anyaméh hibás hely­zete, a méh hurutja, amelynek kísérő­­jelensége a folyás, továbbá különböző polipok ás daganatok. Hasonlóképpen meddőséget okozhat a petevezeték idült gyulladásos állapota. Mindezeken gyógy-10 szeres, illetve hormonális kezeléssel, kisebb-nagyobb műtéttel segíteni lehet. Aránylag ritka rendellenesség, hogy valamelyik petefészek nem termel pete­sejtet. Viszont sokkal gyakoribb, hogy a termelt petesejt nem teljes értékű, vagyis nincs ereje ahhoz, hogy elhagyja a pete­fészket. Ezen a fajta meddőségen lehet segíteni a petefészek tevékenységét erő­sítő szerekkel, hormonokkal, vitaminokkal, fürdőkkel. A női nemi szerveken kívüli hibák is okozhatnak meddőséget, fgy például a hormonrendszer hiányos működése; ha a petefészek terméketlen, ez legtöbbször nem a petefészek hibája, hanem az agy­függeléké, mert ennek a hormonja ser­kenti a nemi szervek működését. Ebbe a csoportba tartozik az a meddőséget okozó tünet, amikor a nő szervezete túl sok spermiumellenes anyagot termel, s emiatt nem termékenyülhet meg. Ese­tenként a meddőség oka lehet a pete­sejt és a spermium összeférhetetlensége, noha mindketten tökéletesen egészsége­sek, s más pórkapcsolatban nemző- illet­ve fogamzóképesek lehetnek. Utoljára, de nem utolsósorban említ­jük meg, mégpedig hangsúlyozottan, bogy gyógyíthatatlan meddőséget okoz­hat a terhesség, különösen az első ter­hesség művi megszakítása is. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents