Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-14 / 7. szám

Évente hetvenezer pár cipőt készítenek a Nemzetközi Nőnap szocialista brigád tagjai

hattok itt... Nem. Ök itt voltak. Aki akarja, az el tudja rendezni a dolgát. Éppen azok hiányoztak, akik legjobban ráérhettek volna . . . Akik egy vállrándítással oldanak meg mindent. És ez nagyon bosszant minket. . .

A nőszervezeti gyűlések egy kicsit mások. Oda mintha felelősségteljesebben járnának. Sfastná Éva, az elnöknőnk, legtöbbször munkahelyi problémákról beszél. Olyan konkrét dolgokról, amelyek mindnyájunkat közvetlenül érintenek. Ha gondok vannak a bölcsőde, óvoda, szociális helyiség vagy az autóbusz-járattal, mindig ott kerül először szóba, ott próbálunk megoldást találni. Persze aztán megyünk tovább, míg el nem intéződik ez, vagy az a gondunk. Nem is panaszkodhatunk, vállalatunk vezetősége megértő, segítőkész. Tudjuk például, hogy sok a fiatal, sok a kisgyerek, kell a hely az óvodában. Tervbe is vették, hogy a járási építkezési vállalattal közösen építenek óvodát, ne kelljen a fiatal mamáknak gyermekük miatt kimaradni a munkából. Brnka Ferenc, a műhely vezetője azt is megérti, ha valakinek gondot okoz a határai kezdés. Itt van például Ilonka. Ö hét órakor kezd, mert a gyereket nincs aki az óvodába vigye. Tehát a rövidített munkaidőt igénybe vehetik a kisgyermekes anyák.

Szerintünk az ember csak akkor érezheti jól magát a munkahelyén, ha tudja, hogy megbecsülik a munkáját és megértik problémáit. Ekkor olyan teljesítményt nyújthat, mellyel nemcsak a termelő üzem, a fogyasztó is elégedett. Ez a célunk, ennek tudatában élünk és dolgozunk.“

Följegyezte: H. ZSEBIK SAROLTA

Füzek Erzsébet: - Ebből lesz a kényelmes, divatos, tartós cipő!

Nagy László felvételei

/7/7 /7 /7 □

T](ő)©(BgJ=