Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-14 / 7. szám

LEVELEK TUDÓSÍTÁSOK

Mindent az emberért

Mozgalmas szervezeti életről küldenek hírt szerkesztőségünkbe levelezőink, akik beszámolnak lakóhelyük érdekesebb eseményeiről. A társadalmi és kulturális rendezvényeknél és minden más akciónál ugyanúgy ott vannak a nők, és kiveszik a részüket a munkából, mint a férfiak. Sőt nagyon sok helyen ők a kezdeményezők és a kivitelezők is. Munkájukkal emberek sokaságának szereznek örömet, akik szórakoznak kulturális műsoraikon, gyönyörködnek a szép kézimunkakiállításokon, járnak az általuk gondozott virágos utcákon. Törődnek a fiatalokkal és az öregekkel egyaránt. Mindenre kiterjed a figyelmük. Meleg szívű, ügyes kezű asszonyok tevékenységéről adnak hírt olvasóinknak.

AZ APÄTÜJFALUSI (Opatovská Nová Vés) nőszervezet tagjai nemcsak a falujukban, hanem a falujukért élnek. Ott vannak mindenütt, ahol meleg szívre, ügyes kézre van szükség. Az elmúlt esztendőben 210 brigádórát dolgoztak le társadalmi munkában a helyi Szőlőnemesítő Állomáson,

A téli esték egyhangúságát szórakoztatóbbá és egyben hasznosabbá tették a közös tollfosztással. Péter Imréné felajánlotta saját otthonát, így a „tollfosztó-házban“ esténként vidám hangulatban, szorgos munkával gyűlt össze, a nagykürtösi (Vefky Krtís) kórháznak ajándékozott 50 kg toll.

Több elismerő oklevél tanúskodik jól sikerült szerepléseikről, melyeket járási szinten rendeztek különböző társadalmi szervezetek.

A komoly munka mellett a vidámságot is kedvelik az asszonyok. Falujuk történetében először ők rendeztek álarcosbált 1977-ben. Találékony, okos asszonyok csoportja a hatvantagú nőszervezet. Nemcsak dolgoznak, és munkájukkal pénzt is szereznek a szervezetnek, hanem „kamatoztatják“ is tőkéjüket. Tízezer korona értékben konyhafelszerelést vásároltak, amelyet rendezvényekre és lakodalmakra kölcsönöznek. Elért eredményeik összetartásról, megértésről, egyet akarásról tanúskodnak, melyben komoly érdemei vannak Csáky Vincénének, aki négy éve a szervezet elnöke. Társadalmi és politikai tisztségei akadnak bőven, de dédelgetett „kedvence“ a nőszervezet. „Magánéletében“ már huszonegy éve a helyi Szőlőnemesító Állomás munkásnője. Vállalt kötelességeit komolyan veszi, és ezt várja el másoktól is. Munka, szervezés, idő- és energiaáldozat-vállalás a közösségért. A Szlovákiai Nőszövetség apátújfalusi szervezetének tagjai munkájuk eredményeivel bizonyítottak és szereztek megbecsülést az „asszonyszervezetnek“, illetve önmaguknak.

írja levelében Bodzsár Gyula Varbóról (Vrbovka)

Évekkel ezelőtt alakult meg a Komáromi Járási Építkezési Vállalatnál (Komárno) a Valentyina Tyereskova nevét viselő szocialista brigád. Az anyagkönyvelésben dolgozó nyolc nő, az évek folyamán több olyan kötelezettségvállalást teljesített, amely mind a vállalatnak, mind a közösségnek hasznára vált.

A brigád tagjai nemcsak munkahelyükön dolgoznak kifogástalanul, hanem szabad idejükben több társadalmi szervezetben is végeznek közhasznú munkát. Tagjai a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetségének, a Vöröskeresztnek, a nőszövetségnek.

Jó mflfílfájuk értékeléseként 1977-ben a? Építők Napján megkapták a szocialista brigádok I. bronz fokozatát.

Tudósít Holczer László Komáromból (Komárno)

örömmel olvastuk a jánoki (Janik) nőszervezet eredményes munkájáról szóló beszámolót. Több éves munkájuk eredménye ma már visszatükröződik falujuk kulturális életében

is. ötletesen, ügyesen állítják össze munkatervüket, amelyben minden korosztály megtalálja a maga számára kielégítő tennivalót és szórakozást.

A „Kis családi iskola“ előadás-sorozattal oktatják a fiatalokat, akik családalapítás előtt állnak, vagy már ifjú szülők. Színdarabot tanulnak és kézimunkáznak, különböző járási versenyeken viszik el a pálmát; falujukban gondozzák a háborúban elesett hősök emlékművét, énekeket tanulnak és társadalmi munkában szépítik falujukat.

Lelkes gárda a hatvantagú jánoki nőszervezet. Hogy jól dolgoznak, azt elért eredményeik bizonyítják; és érti a dolgát a szervezet elnöknője is, Strachová Mária, aki már kilenc éve irányítja a szervezet munkáját.

Írja levelében Mohnyánszky Vilmos Janókról (Janik)

..Mindent a kedves vevőért“, ez a jelszava a nagymegyeri (Calovo) „Centrum“ áruház kollektívájának. A maguk választotta jelszó mögött udvarias viselkedés, készséges kiszolgálás, rokonszenves magatartás van.

Három szocialista brigád huszonhat tagja igyekszik kielégíteni a vásárlók sokféle óhaját. Kiss József, az áruház vezetője elismeréssel beszél munkatársairól, akikkel szívesen dolgozik együtt, mert látja náluk a munkához való vonzódást. A kollektíva tagjainak egymással is jó a kapcsolatuk; ők viszont elismeréssel nyilatkoznak vezetőjükről, aki emberséges és „érti a dolgát“. Ez a kölcsönös megbecsülés tette lehetővé a kedvező légkör kialakulását a munkahelyen. Mosolygó, csinos elárusítók foglalkoznak a siető, sokszor ideges, olykor tanácstalan vevőkkel. Udvarias pénztárosok adnak magyarázatot a pénztárnál felvetődő kérdésekre. A vevők óhajának megfelelő kereskedői magatartással elérték, hogy széles körű vásárló közönség látogatja a Centrum áruházat. A főnök és helyettesei, az elárusítók és pénztárosok közti összehangolt, jó munkával sikerült elérniük, hogy nemcsak Nagymegyeren, hanem a környező falvakban is úgy beszélnek az áruházról, ahová érdemes vásárolni járni, mert „ott megbecsülik a vevőt“.

Tudósit: Öllé Ferenc, Nagymegyerről (Calovo)

Szép feladat elvégzésére vállalkozott Érsekújvárott (Nővé Zámky) Maráz Vincéné — Ancsi néni. Fiatalokat és idősebbeket ismertet meg tájegységek — Sárköz, Mezőkövesd, Buzsák, Karád, Fúrta, Agárd és Túra — népi hímzéseinek készítésével. Ancsi néni hagyományt ápol, és arra ösztönzi tanítványait is, akiket az öltéstechnikától a színek összeválogatásáig mindenre megtanít. Így szabad idejükben szép és értékes kézimunkát készítenek

Ancsi néni tanításáért csupán ragaszkodást és szeretetet kap tanítványaitól, de azt bőségesen. Örömmel mondja, hogy Érsekújvárott és környékén már sok lakásban, a komfortos otthonok modern bútorral berendezett szobáiban-konyháiban ott díszelegnek a tanítványai készítette népi hímzéses kézimunkák, amelyek barátságosabbá és meghittebbé teszik az otthonokat.

Ancsi néni szavait idézve — „így száll nagyszülőkről unokákra a szép kézimunkák készítésének kedves, értékes hagyománya“.

Aki szépet és egyben értékeset akar látni, keresse fel Érsekújvárott Maráz Vincéné — Ancsi néni gyönyörű népi kézimunkákkal díszített otthonát

írja levelében Hofer Lajos Érsekújvárról (Nővé Zámky)

összeállította В. P.

ELMONDTA: FÜZEK ERZSÉBET, A GALANTAI JÁRÁSI IPARI VÁLLALAT NEMZETKÖZI NŐNAP SZOCIALISTA BRIGÁD TAGJA.

„Megyek az utcán és egyszer csak a szemben jövő fiatalasszonynak letörik a csizmasarka. Alig tudom elkapni, majdnem baleset történt. Még egy hónapja sincs, hogy megvette a csizmát, hétszáz koronát adott érte . . ."

Egész este az a csizma járt az eszemben. Meg kellett volna néznem, hol készítették? Vajon tudja-e az a fiatalasszony, hogy ha visszaviszi az üzletbe, megkapja érte a teljes árát? De eltette-e róla a számlát? Sokan nem ismerik még, az új reklamációs rendeletet, mely szerint ha fél éven belül a rossz minőségű anyag, vagy munka miatt megrongálódik a lábbeli, a termelő köteles megtéríteni a teljes árát. Vannak, akik ezt a rendeletet ugyancsak „kihasználják“, de az emberek többségének eszébe se jut, hogy visszamenjen az üzletbe, ha a lábbelije időnap előtt tönkrement.

Ha ilyen esettel találkozom mindig megfogadom: ezentúl még jobban ügyelek a minőségre! Mert ugye, ez azzal a cipővel is előfordulhat, amit én készítek. Láttam már a sarokvarráson széjjelvált lábbelit, és ehhez elég annyi, hogy a gépem kihagyjon egy szúrást. Igaz, amióta a szaratovi mozgalom szerint dolgozunk, nehezen kerülhet ki a műhelyből olyan cipő, amelyen egy-egy részt rosszul ragasztunk, varrunk. Minden egyes darabot ellenőrzünk, ha a legkisebb hibát észrevesszük, már adjuk is vissza annak, aki azt a hibát elkövette.

Szocialista brigádunk tagjai felelősek azért, amit a kezükből kiadnak. Mi büszkék akarunk lenni arra a lábbelire, amely a mi műhelyünkből kerül ki. Hát nem jó érzés az, amikor egy olyan nagy vásáron, mint a brnói, éppen a mi cipőnket keresik? Tavaly a vásáron például egy férfi azzal jött: „Abból a cipőből kérek, amit a galántaiak készítettek! Nagyon jó cipóik vannak, minden évben vásárolok tőlük egy párat.” Hát kell ennél nagyobb dicséret? . . .

Ismerek srácokat, akik egymás között versenyezve keresik a mi áruinkat. Mert mi arra törekszünk, hogy a cipő a legújabb divat szerint készüljön. Ez kell a fiataloknak! Évente négy-öt félét gyártunk, minden évszak legújabb típusát. Mi nők néha azon sóhajtozunk, kár, hogy csak a férficipő készül a mi műhelyünkben! Milyen jó lenne, ha a legújabb divatú női cipőket is mi gyártanánk! . . . Igaz, megrendelésre a legjobb „mestereink“ varrnak női cipőket. csizmákat is, de ez csak elenyésző százaléka annak a hetvenezer pár lábbelinek, amelyik a vállalatunkból évente eladásra kerül.

A cipőkészítő-részlegen a hetvenöt dolgozóból ötvenkettő nő. Mindnyájan fiatalok. Többségük már iparitanuló-iskolát végzett, mestersége a cipővarrás. Nemcsak értjük, szeretjük is szakmánkat. Bizonyítja ezt az is. hogy anyasági szabadság után csaknem minden fiatalasszony visszajön, s igazán ritkán fordul elő, hogy valaki máshová megy tőlünk dolgozni. Nőnek való, könnyű munka ez, de figyelmet, pontosságot követel I

Ha a munkáról van szó, a kollektíva nagyon összetartó. Kisegítjük egymást, ha szükség van rá, túlórázunk. Rosszabb a helyzet a munkaidő utáni összejövetelekkel, gyűlésekkel. Például a múltkor a SZISZ gyűlésre a tagság fele jött csak el. Most biztosan azt gondolja, hogy a kisgyermekes anyáknak munka után szaladniuk kell a bölcsődébe, óvodába, azért nem marad-Z^CfbffflE