Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
tóttá föl hozónkat. Akkor hár semmi sem állt útjában, hogy a lányok, a nők is megvalósíthassák a legmerészebb terveket. Erre a be nem teljesült leánykori ál anno gyakran emlékezem vissza, amikor Valentyina Nyikolajevna-Tyereskovával?r..a_ Szovjet Nőbizottság elnökével, a világ első űrhajósnőjével találkoztam. Ö szimbóluma a. jelenkor szocialista asszonyának. Számára mindert cél elérhető, a keze, a szive és az elméje eléri a csillagokat. _ Pilótanő nem lettem. Qe büszke vagyok rá, hogy a szocialista társadalmi rend, — Nagy Október szülötte —, először a világ egyhatodán élő nőknek és utánuk a mi országunk asszonyainak és az egész szocialista közösségnek szárnyakat adott, és lehetőséget a szárnyaláshoz — ami azelőtt merő utópia volt. A Nagy Október megszüntette a nők egyenjogútlanságát. A szovjethatalom hatvan éve megmutatta az egész világnak, hogy mit jelent a szocialista országépítés gyakorlatában a nők egyenjogúsága. Dójuk, a szovjet nőkre gondolt a fiatal szovjet állam létezésének már első óráiban. És ők most hat évtized után mind jelentősebb szerepet játszanak az ország politikai és társadalmi életében, a nemzetközi nőmozgalomban, a békéért és a nemzetek együttműködéséért vívott küzdelemben. Élénken emlékezem a nemrég megtartott moszkvai szeminárium — „A nő és a szocializmus" — perceire és napjaira, még ma is hallom Valentyina Tyereskova szavait: „A legnagyobb eredmény, amit a szovjet nők a szocializmus és a kommunizmus felé vezető úton hatvan év alatt elértek, az az új szellemi arculatuk kialakulása, állampolgári öntudatosságuk kifejlődése, s az volt, hogy ma már valamennyien mélyen tudatosítják: ők is részt vesznek országuk minden ügyének intézésében." Nagyon sokat és nagyon sokáig beszélhetnénk arról, hogy mit tett a szocializmus a nőkért, felszabadításukért és személyiségfejlesztésükért, és arról is, hogy mi mindent tettek és tesznek a nők a kommunizmus építéséért. És így az évforduló ünnepén emlékezetemben visszatértem hozzájuk, azokhoz a szovjet nőkhöz, akiket megismertem. Rajtuk keresztül küldtem el üdvözletemet az egész szovjet népnek, azt a forró elvtársi üdvözletét, amely a szovjetek nagy országának szólt és a Nagy Október korszakalkotó eszméinek. Ez az üdvözlet egyúttal mélyen átérzett ígéret is volt, hogy mi úgy mint a múltban, most is mindennapi életünk alkotó munkájában következetesen valóra váltjuk a mi pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja programját, és ezeket az elveket fogjuk érvényesíteni nőmozgalmi munkánkban is. A szocialista Csehszlovákia asszonyai, akik büszkék és céltudatosak, akiknek új lehetőségek és új tulajdonságok is adattak, s akik öntudatosan felelősséget vállalnak a szocializmus ügyéért, tudják, hogy hol a helyük, kinek köszönhetik mai gazdag és tartalmas életüket. Munkájukkal és nézeteikkel nap mint nap egyértelmű bizonyságot tesznek arról a kapcsolatról, amely a szocializmus első országához — a Szovjetunióhoz és hősi népéhez fűzi őket. És az csak természetes, hogy csak ilyen nők tudják véghezvinni az igényes és merész terveket, elérni a célokat, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa a csehszlovákiai nőmozgalom elé tűzött. Büszkék vagyunk rá, hogy mi is megvalósítói lehetünk a Nagy Október eszméinek, amelyek megváltoztatták a világot. nem tizenhatezer korona értékű munkát végeztek. Eddig öt előadást tartottak a szovjet emberek életéről, és továbbiak hangzanak el a NOSZF történelmi jelentőségéről. Részt vettek a járási szavalóversenyen, kiállításokat rendeztek, ahol a látogatók a szovjet szépirodalmi könyvek mellett megtekinthették és megvásárolhatták a hazai cseh, szlovák és magyar írók műveit is. Ez persze csak egy része annak, amit az Elitex nőszervezetének tagjai elértek. Deák Sándorné leveléből: A nagykürtösi (Veíky Krtís) járásban van egy kis falu Kőkeszi (Kamenné Kosihy) a neve. A nőszervezet itt sokat hallat magáról. A legutóbb azzal vonták magukra a figyelmet, hogy beneveztek a járási versenybe, ahol a nők a virágkötés művészetét mutatták be. Ezen a szép vetélkedőn született meg a kőkeszi asszonyok ötlete, hogy odahaza virágkiállítást rendeznek. Volt is ennek híre a faluban, mindenki azon igyekezett, hogy az ő szép virága is ott legyen. A kiállítás megrendezése sok fáradsággal járt, de megérte, mert ilyen rendezvény még nem volt a faluban. Vállalásukat száz százalékkal túlteljesítették: eddig három kiállítást rendeztek, előadásokkal, kirándulással tarkítják a szervezeti életet. Nemrégen barátságot kötöttek a tallinni nőkkel, ami új lendületet és ötleteket adhat majd a munkájukhoz. Toronyi Magda is beszámolt: örömmel írom, hogy a perbenyiki (Pribeník) nőszervezet tagjai több mint ötszáz óra ledolgozásával túlteljesítették felajánlásukat, s ezzel az ez évi társadalmi munkára fordított idő meghaladta a háromezer-háromszáz órát. Hogy ez milyen érték, és milyen serkentően hatott a falu lakosságára, az tudja a legjobban, aki ott látta azaszszonyokat a november hetedikén átadásra került kultúrház építésénél, az őszi betakarítási munkáknál, vagy az óvoda átépítésénél. A nyár elején a hnb versenyre szólította a falu népét. A „legszebb utcáért” folyt a versengés és az már csak természetes, hogy ez az akció a nők ügyévé vált. S az eredmény? A nők a jubileumi évben virágoskertté varázsolták a falut. Nem maradt egy talpalatnyi hely kihasználatlanul. A házak előtt új virágágyásokat létesítettek, díszfákat, bokrokat ültettek, s ahol erre nem volt lehetőség, ott virágtartókat helyeztek az utak és járdák szélére. így vált a kezdeményező munka felbecsülhetetlen értékké. S ezt nemcsak a perbenyikiek tudják, hanem az is észrevette, oki nyáron végigutazott a falun. Összeállította GÁL ETA Ha feltennénk a kérdést olvasóinknak; milyen gyümölcsből fogyasztanak a legtöbbet? — bizonyára azt válaszolnák: almából. Egyetlen hazai termésű gyümölcsünk, melyet az év csaknem minden időszakában frissen fogyaszthatunk. Feldolgozva is közkedvelt; az almaszörp, dzsúsz, must, dzsem, kompót keresett az üzletekben. Tavaly sok alma termett, de gondot okozott a felvásárlása, feldolgozása. Sok magántermelőnél, aki az eladásra nem szívesen köt előre szerződést, ott maradt a termés. Raktározni sem tudták kellőképpen és ezért tavaszig a termés nagy része tönkrement. Az idén — úgy tűnik a tele üzletek láttán, bőségesebb volt a termés, mint tavaly. Pedig a jobb ellátás nem a nagyobb termés, hanem a rugalmasabb felvásárlás eredménye. A felvásárló és feldolgozó üzemek a tavalyi hibákból okulva az idén jól felkészültek az almaszüretre. De a tavaszi és nyár eleji fagyok nagy kárt okoztak az almáskertekben, sok helyen a tavalyinak alig termett meg a negyed része. Most tehát a múlt évivel teljesen ellentétesek a gondok. — Nálunk nem maradt alma a fán. A lakosságtól minden felkínált kilót átvettünk. A mi vidékünkön elég sok az almafa, de ezek többsége elöregedett, nem megfelelően gondozott gyümölcsösökben van, termésük nem első osztályú. De azért érdemes leszedni, eladni, hiszen iparilag fel tudjuk dolgozni a gyengébb minőségű, és a hullott almát is- tájékoztat Polgáry Géza, a körtvélyesi (Hrusov) HNB elnöke, aki a gyümölcsfelvásárlásban gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. A hnb tehergépkocsijával szállíttatta el a két falu - Körtvélyes és Jablonca (Sil. Jablonica) — almatermését a konzervgyárakba: Rimaszombatba (Rim. Sobota), Prievidzába, Spisská Novás Vesbe, Sabinovba és még a cseh országrészekbe is; mindig oda, ahol éppen a legjobban vártak rá. így volt ez a többi gyümölccsel is. — A felvásárlás tulajdonképpen a Jednotán és a Zeleninán keresztül történik, ami adminisztrációs munkatöbbletet jelent, s inkább fékezi, mint elősegíti a gyors, veszteségmentes felvásárlást — magyarázza Polgáry elvtárs. Meggyőződéssel mondja: — Ha egyenesen a feldolgozó üzemekkel tudnánk szerződést kötni a termésre, nem fordulhatna elő az, hogy magunknak kell keresnünk, melyik üzemnek van pillanatnyilag szüksége az árura. A rozsnyói (Roznava) járás többi felvásárlója is hasonlóan vélekedik. Nézzük meg milyen a helyzet a nagyüzemi termelőknél? A járás egyetlen intenzív gyümölcstermelő mezőgazdasági üzeme a Rozsnyói Állami Gazdaság. A csetneki (Stitník) részlegen éppen az utolsó hektárról szedik az almát. Idén hamar végeztek vele: a termés jóval kevesebb, mint az előző évben volt. (folytatás a 8. oldalon) 3
