Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
R február 24-én egy, idiánok számára kií, a Pine Ridge Remegtalálták egy fiait. Az indiánok hivaának, az Indiánhivau of Indian Affairs) rendőrsége és az FBI elrendelte a hivatalos halotti szemlét és a halál okának kivizsgálását. Noha a tanúvallomások fejsebet említetenek, a hivatalos jelentésben mégis ez állt: A halál oka megfagyás. Március 6-án az FBI az ujjlenyomatok alapján megállapította a személyazonosságot. A fiatal nő neve Anna Mae Aquash volt. A Család- és Polgárjogi Bizottság azonnali közbelépésére még egy halottszemlét ejtettek meg, más orvosokkal. ök megállapították, hogy természetes halálról szó sincs, a halál oka tarkólövés. Anna Mae Pictou Aquash a micmac indiántörzsből származott, a törzs Kanadában, Nova Scotia tetületén él. Két kislány anyja volt, különben tanítónőként és politikai aktivistaként dolgozott. Annak idején, még 1972-ben részt vett azon a menetelésen, amelyet „A megszegett szerződések karavánja" néven indítottak az indiánok az ország minden részéből Washingtonba, a következő évben pedig Wounded Knee-be. 1973 szeptemberében az FBI A mai indián — polgárjogi harcos. Russell Means megtámadta a sziu indiánok vallásos vezérének, Leonard Crow Dog táborát, aki még ma is politikai fogságban van. Ekkor Annát is letartóztatták. Ez a támadás egyike volt azoknak a rendőrakcióknak, amelyekkel az FBI két ügynökének haláláért „fizetett", akiket ismeretlen tettesek lőttek le Pine Ridge közelében. Annát elfogató parancs nélkül tartóztatták le. A kihallgatáson kertelés nélkül megmondták neki: Dolgozzál nekünk és maradj életben, de ha nem, akkor... Szabadonbocsátása után ide-oda utazgatott és igyekezett „együttműködést" színlelni, miközben a Dél-Dakota-i politikai foglyok szolidaritási alapjába rendezett gyűjtést. Ekkor fogták el másodszor, s nem sokkal később teljesen lebukott — és az FBI felírta a szökevények listájára. Haza írt leveleiben többször tett említést róla, hogy az FBI halálosan megfenyegette. Mindenképpen sok dolog utal arra, hogy Annát meggyilkolták, mert nem volt hajlandó „kooperációra". . . Anna Mae Aquash halála csupán egy eset a sok közül, amelyeket az 1974-ben az ENSZ mellett megalakult Indiánegyezmény Nemzetközi Tanácsa (International Indian Treaty Council) dokumentációs anyaga tartalmaz, s amelyet HOGY HALT MEG ANNA MAE AQUASH? KÖNNYELMGEK-E a mai LÁNYOK? MODERNEK-E A MAI LÁNYOK? A minap került kezembe a kitűnő magyarországi újságírónő, Sulyok Katalin riportkönyve, „Ügy szeretnék férjhez menni!” címmel. Csak sajnálni tudom, hogy kevés könyvesboltunkban kapható ez a könyv, mert annyira érdekesen, sokrétűen vizsgálja a párválasztás gondjait, problémáit és buktatóit, hogy akár a párválasztás kézikönyvének is beillene. A fentiekben elmondottakkal csupán csak jelezni kívántam, hogy igenis beszélni kell a szerelemről, természetesen nem szabad az „aki sokat markol keveset fog” hibájába esni. E téma kapcsán nem ártana tisztázni magának a szerelem szónak jelentését, fogalmát. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem.” És most e meghatározás szemszögéből vessünk pillantást a felállított kérdésekre. Idős emberek szájából gyakran elhangzik, hogy „könnyelműek ezek a mai lányok”. Természetesen nem lehet általánosítani, de a vitaindító egyik levélrészletéből is ez tűnik ki. „ ... Azután stoppoltam egy kocsit. Fölvett két fiatalember. Az egyikkel útközben lefeküdtem. Azt hittem, hogy csak futó kaland, de azóta sem tudom elfelejteni. Beleszerettem.” Ritka nagyfokú könnyelműségre, meggondolatlanságra vall. Nyugodt szívvel elrettentő példának is minősíthetjük, ez így a szerelem legnagyobb megalázása. Ilyenek olvastán olyan érzésem támad, mintha a mai modern szerelmi regények (ahol már a második oldalon lefekszik a lány a fiúval) és az erősen erotikus beállítottságú filmek szüntelenül áramlanának a fiatalok érzelmi világára. Melegen ajánlanám, hogy ittott egy klasszikus darabot is olvassunk, tekintsünk meg „egyensúlyunk visszanyerése” céljából. KICSIK ÉS NAGYOK Tárgyalás volt a maga nemében. Nem a bíróságon, csak egy szociális ügyintéző hivatal helyiségében. A serdülőkorban levő kislány mereven, mint az „élő tilalomfa” állt szülei között, akik érte hadakoztak: melyiküké legyen. Mert a szülők útjai már régen szétváltak... nemrég Genfben az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztettek. Egy másik kirívó eset az oglalasziu Russell Means esete, aki az Amerikai Indiánmozgalom (AMI) egyik legkiemelkedőbb vezéralakja, s egyúttal egyik szervezője Wounded Knee elfoglalásának is. Meanst 1973 óta tizenkétszer tartóztatták le, és négy gyilkossági kísérletet úszott meg csodával határos módon: először egy rendőr bottal akarta leütni, másodszor ugyancsak egy rendőr közelről rálőtt, harmadszor egy száguldó autóból lőttek rá, negyedszer az egyik FBI-rajtaütés alkalmával kapott ezúttal nagyon súlyos melllövést. Az utóbbi esetben minden előzetes törvényszerű hivatalos vizsgálat nélkül az államügyész vádat emelt ellene a hatóságokkal szembeni ellenszegülés miatt. Most Genfben Russell Means az egyik legmeggyőzőbb, legerősebb képviselője volt népének. Ugyancsak ismertté vált négy seminole indián férfi esete is — Johnson Warledo, Gary Larmey, Jack Warledo és Tom Abasis — akiket egy fehér esküdtszék zsarolás, vagyon elleni vétség és összeesküvés, sőt a gyújtogatásig terjedő lázadás vétkében talált bűnösnek. Mit tettek? A négy seminole indián megkísérelte, hogy rávegye a kormányt és a Santa Fé Vasúttársaságot egy érvényben levő, ám be nem tartott szerződés respektálására. A társaság 1898-ban a seminolok területének egy részét elvette, s megígérte, hogy kártalanítja őket. A szerződést 1904-ben megkötötték, de a vasúttársasáq mind a mai napig nem tett eleget vállalt kötelezettségeinek. A sértett fél 1975 novemberében egyszeri kártalanítási öszszeget, 217 000 dollárt kért a társaságtól. A társaság rábólintott, de ahányszor kitűzték a tárgyalás idejét, annyiszor közbeszólt a „véletlen" oz FBI és a helyi rendőrség képében. Végül is a négy nevezettet bilincsbe verve vitték el. Gyújtogatásról szó sem volt, erre a per folyamán 'nem is akadt bizonyíték, de a „zsarolás" ténye mindenesetre fennállt: vagyis az indiánok kérelme a szerződés betartására . . . Jimmy Durham, az International Indian Treaty Council hivatalának vezetője közölte, hogy Wounded Knee elfoglalása óta az Amerikai Indiánmozgalom (AMI) több mint 1000 tagját, illetve a mozgalommal rokonszenvezőt meggyilkolták. És az indiánmozgalom számos aktivistája várja perét. A genfi fórumon Jimmy Durham összefoglalta a jogos vádat: „Az Egyesült Államok bűnös az emberi jogok legdurvább megsértésében az indiánoktól megtagadja az élethez való jogot. Továbbá megtagadják tőlünk anyanyelvűnk és kultúránk ápolásának jogát, a művelődéshez, a munkához való jogot, megtagadják tőlünk azt a jogot, hogy népünk tartalmas, hasznos és produktív életet tudjon élni. Minden ember legelemibb joga, hogy saját életét élhesse. Az én életem egy cherokee indián élete, s én más életet nem akarok és nem is tudok élni." Feldolgozta: LÁNG ÉVA
