Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-10 / 45. szám

sokat foglalkoznak vele. Különféle nőmozgal­mak állandóan azt magyarázzák az asszonyok­nak, hogy szabaduljanak ki a család rabságá­ból, ne legyenek szexuális objektumok. A társadalmi körülmények változása is szere­pet játszik. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy magá­nyos nő még nem szánta volna rá magát, hogy szobát vegyen ki egy szállodában vagy motel­ben. Most ez általános. A nők egyedül autóz­­gatnak az országban, nyugodtan mennek egyedül vendéglőbe, bárba. A legtöbb szökevény feleség előbb-utóbb rá­jön, hogy új élete sem fenékig tejfel. Először is el kell tartania magát, holott rendszerint nincs szakképzettsége. Többségük vendéglőben, szál­lodában vállal munkát, vagy hivatalsegéd lesz. A legtöbb szökevény asszony olcsó panzió­ban lakik, változatlanul a férje nevén, mert a névváltoztatás nehézségeket okozna a társa­dalombiztosításnál és a munkába állásnál. Az új élet gondjaival nem mindig tudnak meg­birkózni, sokan az italban vagy a kábítószer­ben keresnek menedéket. A szökött feleségeket általában nem túl ne­héz megtalálni, mert többségük — talán szán­dékosan — nyomokat hagy maga után a be­váltott úticsekkek formájában. A nyomozók sze­rint „a legtöbb feleség azért szökik meg, hogy megtalálják". De felkutatásuk sokszor nemcsak napokat, hanem éveket vesz igénybe, és a végeredmény éppúgy lehet a házastqrsak kibékülése, mint a válás. A szökött feleségeknek körülbelül a fele , magától tér vissza családjához, mert a magá­nyos életet túl nehéznek találta, de az ilyen házasságok általában már nem bizonyulnak tartósnak. Shere Hite kérdőívet küldött háromezer nő­nek. valamennyi korcsoport és foglalkozási cso­port képviselőinek. Kérdéseket tett fel nemi életükről, és a válaszokat könyvbe gyűjtötte. Meglepő dolgok derülnek ki abból, amit a nők saját szavaikkal elmondanak. Sokan úgy gondolják, hogy a szex Ameriká­ban túlságosan szabados és nyilvános, minden­ki számára hozzáférhető lett. A Hite-jelentésböl más képet kapunk. Ügy látszik, a szexmániás társadalom inkább kiéhezett, mint jóllakott ezen a téren. A por­nográfia és a szexuális kézikönyvek tömege inkább tünete a puritán szellemnek, mint hattyúdala. A Hite-jelentésből megtudjuk, hogy a látszó­lagos bőség mögött milyen nagy a szexuális éhség. Megtudjuk, mit éreznek a nők a nemi életben, milyen paradox módon fojtják el sok­szor igazi érzéseiket, hogy partnerük kedvére legyenek. Általában sok paradoxont tudunk meg a nők­ről. Úgy látszik, a nők — akár férfiakat, akár más nőket szeretnek — tele vannak fájdalmas habozással saját nemiségüket illetően. Valósá­gos igényeik túlságosan eltérnek a társadalmi elvárásoktól. A nőknek gyakran sok évre van szükségük, hogy rájöjjenek, mi okoz nekik igazán örömet, és további jó néhány évre, hogy ezt meg is mondják. A patriarchátus öröksége, amelyben a gyermek a férfi vagyona, a nőt pedig termelő­eszköznek tekintették, arra vezetett, hogy a nők nem biztosak benne, milyen szerepet kell ját­szania életükben a szexnek akkor, amikor a társadalom már nem igényli, hogy gyermek­szülő gépek legyenek. A legtöbb nő „rendesnek" határozta meg magát, és kijelentette, a szülői házban egy­értelműen arra nevelték, hogy a lányoknak nem illik nemi életet folytatniuk, és amelyik mégis megteszi, azt a fiúk meg fogják vetni. Nem csoda, hogy többségük önmaga megvetésében nőtt fel.- beszélgetés Huszti Péterrel — barátságról, szeretetről, szere­lemről, csalódásról, az^. élet költészetéről. Az olyan szere­peket kedvelem, amelyeket úgy játszhatok el, hogy saját mondanivalómmá válik, hogy tökéletesen találkozom a sze­rep figurájával. Példákat sorol: Csehov Sirá­lyának Treblovját. Sütő And­rás Csillag a máglyán-jának Szervét Mihályát, Jágó szere­pét az Othellóból. Ezek és az ezekhez hasonló nagy szerepek azok, melyekben elmondhatja — ő fogalmazta így: énjének egy részét, illetve a vélemé­nyét a világról. Ez a színmű­vészeiben az önmegvalósítás. — Ha mérleget készítenénk a bő tízévnyi színészi mun­kámról, jegyezhetnénk bukáso­kat, sikereket, félsikereket. El­gondolkodhatnánk afelett is, hogy mennyire valósultak meg célkitűzéseim. Azt hiszem, nincs okom elégedetlenségre. Nem vagyok csalódott. Szán­dékaim, a színpadon és az életben, nem a felszínesség felé vonzottak, hanem a mély kapcsolatok, érzések, barátsá­gok felé irányultak. Ez az oka annak is, hogy nem vállalok sok fölösleges kötelezettséget, szerepet. Számomra a lényeg a mélyre ásás, mert csak az lehet az igazi szerepformálás alapja, lényege és kiteljesedé­sének útja. Mostanában az egész magyar színházi közéletet felbolygatta a színházi vita a korszerű szín­házról, a vidéki színházak tö­rekvéseiről stb. (Nem véletlen, hogy Irodalmi Szemlénk is ebben az évben állította össze első színházi számát.) Sok vidéki bemutatót, külö­nösen a kaposvári, kecskeméti és szolnoki színházak bemuta­tóit, a szaksajtó többre érté­kel, és példaként állít a fővá­rosi színházak elé. — A vidéki színházaknak egy fél idényre helyet kellene adni Budapesten, mert egy-két fővárosi bemutatójukra sokan nem kapnak jegyet, és sokan túl nagy (érdemtelenül nagy) port vernek fel köröttük. Nem kellene elfeledni azt sem, hogy a költői realista stílusban fogal­mazó Madách Színház jó pár produkciójával, rrfirrf* pl. az Othello-val vagy az Éjjeli me­­nedékhely-lyel felzárkózik a moszkvai Művészszínház vagy a salzburgi fesztivál színvona­lához! Nem kellene elfeled­nünk, hogy ezek az említett darabok jellegzetes karakterű, nagy rendezések voltak. gagyor Péter Madách Színház fo­lyosó-labirintusát kell megjárnunk, hogy a keresett öltözőt, Huszti Péterét megleljük. Valóban titokzatos világ ez a színpad mögött. A folyosók labirintusában könnyű eltévedni, a falakon táblák figyelmeztetnek a csen­des viselkedésre, “civil lábak csak elvétve koptatják ezeket a padlókat. Mintha ez a folyo­sórendszer is része volna an­nak a titoknak, amely varázs­latot teremt esténként a szín­padon ... Huszti Péter öltözője kicsi, szűk helyiség: tükör, szék, szekrény, és a falon hangszóró. — A színészi mesterségről, a színházművészetről már töb­ben elmondták, hogy van egy nagyon szomorú vetülete — mondja Huszti Péter, miköz­ben eltakarítja arcáról a maszkot, a festéket és a hamis szőrpamacsokat. — És ez így is van. A színész alakítása megörökíthetetlen. Megörökít­­hetetlen, még akkor is, ha a mai korszerű rögzítés-technika már „csodákra is képes“. Egy csodára azonban nem képes, hogy színházi élményt rögzít­sen. A színházi produkció csak „testmelegen“ az igazi. A film­szalagról már nem az az él­mény ismétlődik meg. A szín­házi előadás szerves tartozéka az „éppen most" pillanata és a közönség, mely mintegy titkos cinkosa annak ami a a; színpadon művészetté válik. 3 Minden előadáson újra szerve­id ződik ez a cinkos közös mun- ÖJ ka. Ettől színház a színház, és ^ ettől van az is, hogy a színházi n emberek és színészek munkája ju a pillanatnak szól, és a pilla­­w nattal vész el. Tulajdonkép­­< pen ez az az emlegetett szo­morú (elszomorító) vetület, de ez az az erő is, amely a szín­házat élő költészetté emeli. Nem könnyű a színész sorsa abból a szempontból sem, hogy önmegvalósítását több körül­mény határozza meg, mint más művészeti ágak alkotóiét. Mert vannak jó és rossz írók, jó és rossz drámák, dramatur­gok, rendezők, kollégák. Én mindezek ellenére sze­rencsés embernek könyvelem el magam. Vágyaim, céljaim lehetőséget kaptak arra, hogy kiteljesedjenek. Sokat köszön­hetek kedves rendezőmnek, Ádám Ottónak ... Szenvedélyesen magyaráz, bár mindig visszafogott, zárkó­zott inkább, mint közlékeny. Nem önmagától vall, hanem egy adott témáról fejti ki ob­jektív véleményét. Szinte alig találok különbséget a színpadi látomás és a tükörből felém néző Huszti-kép között. Vagy volt különbség, csak a magya­rázás heve olvasztotta meg a válaszfalat a két arc között? Szívesen keresném az igazi, a gondolkodó ember szerep­­telen arcát. — Ez túl általános így — növelem a kérdés meredélyét! Lám tarkóját már a tükörbe fordítja. — A lényeg az, hogy a szín­művész, az alkotó saját egyé­niségét is a színpadra vigye. Hogy a szerep közlendőjén, üzenetén túl önmagából is ad­jon valamit a közönségnek. Mi az a valami? — Egyszerű dolog. Az élet­ben a dolgok általában egy­szerűek. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a nagy dolgok egy­szerűek. Számomra azok a jó szerepek, melyekben apró kis saját véleményeket szőhetek a 5

Next

/
Thumbnails
Contents