Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-29 / 39. szám
On szerint Milyen a boldog KÉRTÉK: A kosicei magyar tannyelvű óvoda dolgozói, valamint az alsószeli (Dőlné Saliby) nőszervezet tagjai. A kérdésre válaszol: M. Prokofjev a Szovjetunió oktatási minisztere, az SZTA levelező tagja „A gyermekeknek boldogoknak kell lenniük!” — áll az ENSZ által elfogadott „Gyermeki jogok nyilatkozata”-ban. A boldog gyermekkor egyik fő feltételének tekintjük a gyerekek jogát a tanuláshoz. Sokoldalú fejlődésük az általános iskolakötelezettség alapján a szovjet iskolarendszer egyik alapelve. A mai iskolások ugyanis már a XXI. században fognak élni és dolgozni. Célunk magasrendű erkölcsi és közéleti tulajdonságokat kialakítani, az embereket nagy tárgyi tudással felvértezni, a termelésben és a társadalmi életben állandó tevékeny, alkotó részvételre nevelni őket. Az érettségiző fiatal rendelkezzék egységes világképpel! A tudományos kommunizmus alapján látnia kell a valóságot az anyag elemi részecskéitől egészen a metagalaxisokig, ismernie kell a természet törvényeit, az emberi társadalom történetét és mai állapotát, tisztában kell lennie a fejlődés törvényeivel és hajtóerőivel. Ezért a Szovjet Pedagógiatudományi Akadémia több ezer tudósa állandóan segíti a tanárt abban, hogy fejlettebb módszereket alkalmazzon, megtaníthassa növendékeit ezeknek az ismereteknek az önálló megszerzésére, támogassa őket egyéni hajlamaik fejlesztésében, élethivatásuk megválasztásában. Nemcsak az iskola, hanem egész társadalmunk gondoskodik arról, hogy a gyermekek életvidám, érzelmileg gazdag, sokoldalúan fejlett emberekké váljanak. A Szovjetunióban a pedagógia lett a legkollektívabb tudomány. A gyermekek nevelésével nemcsak oktatók, hanem filozófusok, szociológusok, művészek is foglalkoznak. Bentlakásos fizika-matematika tagozatos iskolákat létesítettek, ahol a felsőbb osztályokba járó gyerekeket tudományos munkatársak tanítják. Ezekbe az intézményekbe különböző városokból kisebb-nagyobb falvakból kerülnek a tanulók. Tehetségük felszínre hozását elősegítik az ifjú matematikusok és fizikusok olimpiái az ország minden részén. Az iskolát és a tanárt mérnökök, a felsőfokú tanintézetek oktatói, egyetemi, főiskolai hallgatók és munkásújítók is támogatják. A középiskolások körében népszerűek a tudományos diákkörök A sztarátovi 12. számú iskola tudományos diákkörének tagjai például a Szovjet Tudományos Akadémia Kutatóintézeteinek megbízásából tizenkét éve vizsgálják a kis folyók hidrológiai tulajdonságait, valamint a talaj áramvezetési sajátosságait. A fiatalok képességeinek és tehetségének kifejlesztéséért sokat tesznek a különféle, nem oktatási intézmények. A szovjet városokban és falvakban több mint 4400 úttörőház és úttörőpalota működik. A fiúkat és lányokat tapasztalt pedagógusok segítik, hogy kifejthessék képességeiket, énekelni, táncolni, hangszeren játszani tanítják őket. A világhírű szovjet népi táncegyüttes, melyet Igor Mojszejev, a Szovjetunió kiváló művésze vezet, az úttörőházak amatőr együtteseiből válogatja ifjú szólistáit. A Szovjet Írószövetség egyik állandó bizottsága az iskolai irodalomoktatás kérdéseivel foglalkozik. Ifjúsági írók, kritikusok és irodalmárok bírálják meg az alsótagozatos tanítók segédkönyveit, valamint a középiskolai irodalomkönyveket. Az írók segítenek a kisdiákoknak ifjúsági könyvkiállítások rendezésében és házi irodalmi múzeumok létesítésében. Hagyománnyá váltak a találkozók, melyeket a Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Tanács szervez a könyv ünnepe, a Gyermek- és Ifjúsági Könyv Hete alkalmából. A szovjet iskola és társadalom arra tanítja a gyermeket, hogy kora ifjúságától észrevegye a szépséget az életben, a természetben, az emberekben, a könyvekben. Annak érdekében teszi ezt, hogy a gyerekek személyisége sokoldalúan fejlődjön, s igaz emberré, a szovjetország polgárává nevelhessék őket. Az ifjúsági könyvkiadás iparági méreteket öltött. A gyermek-olvasótábor számára külön könyvkiadók létesültek, a Malis (Apróság) és a Gyetszkaja Lityeratura (Gyermekirodalom). Az ifjabb és idősebb iskolások számára készülő könyveket a Molodaja Gvargyija (Ifjú gárda), a Proszvescsenyije (Művelődés), a Pedagogika (Pedagógia) és más kiadók nyomdájában nyomják. A Gyetszftaja Lityeratura kiadó megjelentette „A világ gyermekirodalma” című sorozat első köteteit. A világirodalom remekei kapnak bennük helyet. Csupán 1975-ben több mint 3000 féle ifjúsági könyv hagyta el a nyomdát, kb. 450 milliós összpéldányszámban. A szovjet társadalmat a derűlátás jellemzi. Minden ember számára megadja a holnap, a boldog jövő biztonságát. A gyermekek boldogsága abban G. Szafijeva, a tadzsikisztáni úttörők lapjának főszerkesztője Szulh egyenlő béke rejlik, hogy ilyen társadalomban élhetnek, és annak örökösei lehetnek. Azt hiszem, nem a hegyek, nem a tenger, a legősibb a világon, hanem az anyanyelv. A világon egyetlen percre sem hallgat el az emberi szó. Nem hiába mondják: ahhoz, hogy az ember megtanuljon beszélni az anyanyelvén, három-négy év kell, de hogy elfelejtse, az egész élet is kevés. A kisfiam, Aziz csak most tanul beszélni. — Non! — mondja hízelkedve, és nyújtogatja a kis kezét. Adok neki egy darabkát az illatos, fehér kenyérből. — Egyél csak, itt termett ez, hazánk napsütötte földjén, munkás kezek gondozták. Sok minden jóról, szépről beszélek neki, a tadzslk szavak csörgedeznek, mint a hegyi patak. — Hallgasd csak, kisfiam!* Tanul-
