Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-06-30 / 26. szám
GONDOLATOK az emlékezésről Lidice. Ezerkilencszázhetvenhétben, termést érlelő júniusi verőfényben csak botladozva-nehézkesen tér rá szellemünk az emlékezés ösvényére. A jelkép, szögesdrótba béklyózott kereszt, kitárt karjával int és parancsol: nincs felejtés. Nincs és nem is lehet felejtés, és az emlékezésünk sem lehet még pusztán a kegyelet piétája, mert hiszen alig néhány esztendeje vésődött az emlékezetünkbe egy másik kiirtott falunak a neve — My Lai. És Írország. És Chile. És apartheid. A fasizmus hidrájának egy-egy élő feje. És így emlékeT zésünkkel nemcsak a már régen elporladt áldozatok sírjára helyezünk virágot és gyújtunk gyertyát, hanem figyelmeztetünk, óvunk, mozgósítunk, küzdünk — a békéért, az egész emberiség jövőjéért. A lidicei tragédia évfordulóján az idén az emlékünnepséget az Antifasiszta Harcosok Csehszlovák Szövetsége, a Csehszlovák Nőszövetség, a Csehszlovák Békebizottság és a Szocialista Ifjúsági Szövetség közösen rendezte. Az újjáépült falu, a híres rózsaliget hátterében plasztikusan felelevenedett a dráma — 1942. június 9-ről 10-re virradó éjjel Heydrich, a cseh protektorátus birodalmi kormányzója elleni merénylet megtorlásaként a két falu, Lidice és Leááky elpusztítása. Azon az éjszakán Lidicében a fasiszták százkilencvenkét férfit lőttek agyon, kétszázhárom nőt és száznégy gyermeket hurcoltak el koncentrációs táborokba. A házakat fölégették és a földdel egyenlővé tették, majd földet hordtak a romokra és bevetették. És a falu nevét letörölték a térképről. Az elhurcolt nők közül csak száznegyvenhárman maradtak életben s tudtak visszatérni, a gyermekek közül azonban mindössze tizenhatot sikerült megtalálni ... Mintegy tízezres tömeg gyűlt össze Lidicében szombaton, június 11-én a dolgozók béke-nagygyűlésén a közép-csehországi kerületből, a fővárosból, de az ország más községeiből, városaiból is. Az elesett forradalmárok indulójának hangjainál a CSKP, a kormány, a társadalmi szervezetek, a kladnói bányászok, a csehszlovákiai szovjet nagykövetség, a lidicei asszonyok küldöttei megkoszorúzták az emlékművet. Az ünnepi beszédet Lubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök mondta. Az ünnepség befejezéséül a vendégek megtekintették a lidicei művelődési otthonban az évforduló alkalmából megrendezett gyermekrajz-kiállítást, amelyre a világ 45 országából 550 képet küldtek a különböző korú gyermekek. Lidice éppen úgy, mint KTak, Ostry Grúft, vagy Marsabotto, Oradour, Ceventry, harmincöt év után is változatlanul megmaradt mementónak. Figyelmeztet a fasizmus fékezhetetlen hatalomvágyára, figyelmeztet arra, hogy az összes élőlény között az ember képes tudatosan rombolni a saját világát és irtani a saját fajtáját. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy csak az ember képes megakadályozni az értelmetlen pusztítást, a saját akaratából előre haladni, építeni és éltetni. De csak a nemzetek fasisztaellenes és háborúellenes összefogásával. Csak békében. Amelyért minden erőnkkel küzdünk, és amelyet az élet értékét ismerve, tudatosan és cselekvőn építünk. LÁNG ÉVA
