Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-19 / 20. szám

FENTA HEGYEN 2 20. számunk riportja 1. A pelsőci erdőhivatal­hoz 8035 hektár erdő tar­tozik, amely tizenkét falu határát érinti. Ezt a terü­letet hat körzetre osztot­ták. Az erdő gondozását, ritkítását, pótlását itt het­venöt munkás végzi, kö­zülük harmincnyolc nő. Éppen bükkfacsemetéket ültetnek. 2. Az utolsó facsemete is földbe kerül. Simon Sa­rolta kosarából ma már ez a háromszázadik, örömre tehát van ok. így gondol­ja ezt Kozsár Magda és Benő Sarolta is. 3 Terepjáró személyszállító gépkocsi állt meg oz irodaház előtt. Ötperces pihenőt tartott. Néhányon kiszálltak belőle, hogy megjárassák zsibbadt lábukat. Többen már egy órája ültek benne. A kocsi hat órakor indult Kőrösről (Kruzná). Bejárta a környe­ző falvakat; Újfalut (Rakovnico), Csetneket (Stitník), Páskaházát (Pasková), felvette a várakozó erdészeti dolgozókat. Itt a Pelsőci (Plesivec) Erdőhivatalban veszik át a cso­portvezetők a napiparancsot, s az autó már indulhat is tovább. A fapadon helyet szorítanak nekem is. Húszon vagyunk a kocsiban. Asszonyok, favágók, két erdész és én. Húsz évvel ez­előtt, amikor diákkoromban néhány hetet az erdőgazdaságban dolgoztam, alig akadt harminc éven felüli dolgozó. Ezeknek az asszonyoknak a többsége pedig jóval ötven felett van. Egy kicsit csalódott vagyok. Meg is mondom Ján Piskonak, az erdőhivatal vezetőjének. — A fiatalok a könnyebb munkát vá­lasztják. Itt már csak az marad, akit a szíve köt oz erdőhöz. Érthető — nem? Néz rám. Elismerem. Nem lehet könnyű a dolguk. Vegyük csak ezt az utazást. Az autó ke­gyetlenül ráz, görcsösen markolom a pad szélét. Kinézni alig merek, a keskeny hegyi út mellett olyan mélység, hogy szinte bele­­borzongok. Azt mondták, a hegy tetejéig kilenc kilométer az út. Hány percig tarthat? Úgy érzem, nagyon lassan telik az idő, de

Next

/
Thumbnails
Contents