Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-19 / 20. szám
Mindig ugyanaz: a pokol és a menyország váltakozása, a legnagyobb kín és a legnagyobb gyönyör átmenetek, árnyalatok nélküli ítélése, érzékelése. Ez az az ördögi kör, amelynek fekete nadirjai és fényes zenitjei között hányódik a kábítószer rabja. Mindig ugyanaz: visszavonhatatlan elszakadás az értelmes élettől, családtól, iskolától, hivatástól, munkától, ismerősöktől, barátoktól, önkéntes elszigetelődés, önkéntes száműzetés a semmibe, az értelmetlenül fölösleges halóiba. Mert a kábítószer rabjának annyi reménye sincs az életbenmaradásra, mint volt az arénába induló római gladiátoroknak, a hitleri koncentrációs táborok foglyainak, vagy a halálra ítélt gyilkosoknak . . . Egy szúrás az érbe, vagy a bőr alá, s ha a tejfehér méreg eljut az agyba, a thalamus térségébe, ahol az érzékelést irányító központ van, akkor az ember eljutott magának a halálnak a küszöbére — mondja az orvos. — Ha nem lépte át ezt a küszöböt, akkor bekövetkezik a fellazulás, a megkönnyebbülés érzése, a lélegzetvétel szabályos lesz, a pupillák gombostűfej nagyságúra szűkülnek össze, s az egész testet kellemes meleg hullám önti el. Ez a hullám állítólag minden keserűséget, gondot, minden szorongást elsöpör, körülbelül két vagy tíz órára, az adag mennyisége és a megszokás mértéke szerint. Aztán a rab visszatér az elviselhetetlen valóságba — vagy nem tér vissza ... Az utóbbi esetben senki emberfia nem tudja megmondani, hogy véletlen volt-e vagy öngyilkosság. Az ENSZ illetékes bizottsága tavaly megállapította, hogy az utóbbi évek folyamán egyes országokban a kábítószerélvezők száma megháromszorozódott, és most főleg a nyugateurópai országokat fenyegeti az újabb hullám. A bizottság ezzel összefüggésben azt is megállapította, hogy némely fejlődő crszdgban, elsősorban Ázsiában, olyannyira fellendült a kábítószerek — főként a morfium és heroin — előállításához szükséges mákfajták termesztése, hogy ha így megy tovább, ez világkatasztrófához vezethet. Szerencsétlen paradoxon, hogy pontosan ezekben az országokban a szegény falusi néprétegek sokszor egyetlen kereseti, megélhetési forrása éppen ennek a mákfajtának a termesztése! Ezekben az országokban azonban — így szól az illetékes ENSZ-bizottság jelentése — egy tervszerű segélyprogram keretében csökkenteni lehet, sőt meg is szüntetni a mákfajták termesztését, s helyettük más, a lakosság számára ugyanolyan haszonnal járó mezőgazdasági kultúrák termesztését bevezetni. Amíg azonban ezt a programot maradéktalanul nem lehet végrehajtani, addig a narkomániát és a kábítószercsempészetet nem bűnügyi, hanem szociális, illetve gazdaságpolitikai problémának kell tekinteni . . . S így el is érkeztünk a dolog velejéig. Ma a legjövedelmezőbb üzlet a kábítószercsempészet. KERESKEDELEM Jövedelmezőbb, mint az arany, a drágakövek, a pénzhamisítás, a bankrablás, a zsarolás, a képrablás. Mindennél jövedelmezőbb azért, mert mindennél kedvezőbb a piac — a tőkés országok változatlanul válságokkal küzdő társadalma, amelyben a létbizonytalanság réme vertikális irányában is fenyeget: a gazdagok egy része éppen olyan kilátástalannak látja a jövőt, üresnek és céltalannak az életet, mint rengeteg középosztálybeli vagy diák. Nyugat- Németországban ma mintegy 40 000 narkomániást tartanak nyilván (a valóságban ennél jóval több a számuk), a bonni egészségügyi minisztérium szerint a kétszerese, s túlnyomó többségük életkora 14—24 év. És a heroin nagyon-nagyon drága. A nyugatnémetországi feketepiacokon 1 gramm ára 150 márka. Ez a mennyiség körülbelül 10 injekcióra elég, ha elfogy, a szerencsétlenek mindent megtesznek, hogy hozzájussanak a méreghez, amely nélkül már nem tudnak élni. Az Egyesült Államok után rögtön Nyugat-Németország az a terület, ahol a legjövedelmezőbb piacra találnak a lélekkufárok. Itt valóságos hálózat épült ki a kábítószercsempészetnek: a közvetítők, a beérkezett árut feldolgozó titkos laboratóriumok, raktárak, lebujok száma ijesztően növekszik. Innen csempészik aztán tovább az áru egy részét Nyugat felé. Hollandiába és Angliába. Honnan, milyen úton kerül a heroin Nyugat- Európába? Burma, Laosz és Thaiföld hegyeinek lankáin „arany háromszögnek" nevezik ezt a területet — virágzik a fehér mák, amely az alapanyagot adja. Valamivel több, mint százezer ember él ezen a vidéken, éppoly kezdetlegesen, mint őseik évszázadokkal ezelőtt. Az aratás idején, ami januártól márciusig tart , a törzsek apraja-nagyja kivonul a mákültetvényekre, s lecsapolják a beérett mák tejszerü levét, amely néhány óra múlva barnás kásává válik. Ezt a kását nagyobb piéhedényekben főzik ebből lesz a nyers ópium. Egy-egy család évente körülbelül 20 kilogrammot termel. Az „arany háromszög“ adja a világ ópiumtermésének egyharmadát, évente mintegy 700 tonnát. Ezen a vidéken a mák termesztését még nem tiltották be, csupán a nyers ópiummal való kereskedést. (A Mekong folyó partjain és deltájában egy-egy isten háta mögötti falucska mellett is vannak rejtett mákültetvények. Itt már tiltott a mák termesztése, de a felvásárlók azzal kényszerítik az ültetésre a parasztokat, hogy elrabolják családtagjaikat, s csak akkor adják vissza őket, amikor átveszik a termést.) A felvásárlást kínaiak végzik, ezt persze már illegálisan. Egy kiló nyers ópiumért általában (átszámítva) 60 márkát ódnak. Innen az árut karavánok szállítják a gyűjtőhelyekre. Ezeknek a karavánoknak az útját száz öszvérből és egy tucat elefántból áll egy ilyen karaván fegyveres őrség lánca védelmezi. Érdemes megjegyezni, hogy ez az őrség a Kuomintang 1949-ben megszökött I atonái, akik annak idején a kínai néphadseteg elől menekültek ide. Azóta sokan benösülek a bennszülött családokba és mindenre elszántan foglalkoznak ezzel a kiválóan jövedelmező kereskedelemmel. Vadul és kegyetlenül őrzik az „arany háromszög“ területét, szövetségesük az ezer veszélyt rejtő dzsungel, s így a thaiföldi katonaságnak csak nagy ritkán sikerül elfognia egy-egy orgazdát. Az őserdőben több jól elrejtett kezdetleges laboratórium is működik, ahol a nyers ópiumot heroinná dolgozzák fel. Az áru úticélja Honkong, a világ egyik legnagyobb kikötője, a nemzetközi légi útvonalak gócpontja. Ebben a túlzsúfolt metropolisban több mint százezer a narkomániások száma, minden három kikötőmunkás közül kettő biztosan „sárkányt űz" - így nevezik a kínaiak az ópiumszivást. Ezek a „sárkányűzők" olcsó és Pablo Bartholomew (India): A morfinista A képsorozat 1976-ban első díjat nyert a hollandiai nemzetközi World Press Photo kiállításon
