Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-12 / 19. szám
A BÖLCS PÄSZTORFII) Volt egyszer egy pásztor, fiú, aki olyan okos volt, hogy híre még a királyhoz is eljutott. Hívatta a király, és azt mondta neki: — Ha három kérdésemre válaszolsz, fiammá fogadlak, örökösömmé teszlek, a palotámban lakhatsz: ha nem, mehetsz vissza kecskét őrizni. A pásztorfiú persze volt olyan okos, hogy állta a próbát. És a király így szólt: Mondd meg nekem, hány csepp víz van a tengerben? A pásztorfiú így válaszolt: — Uram királyom, csak arra kérlek, állítsd meg a világ valamennyi folyóját, ne hordjanak több vizet a tengerbe, amíg meg nem számolom, hány csepp van benne. Tetszett a királynak a válasz, mindjárt adta is a következő kérdést: Meg tudod-e mondani, hány csillag van az égen? A pásztorfiú erre kért egy ív papirost, telerajzolta parányi fekete pontocskákkal. Annyi pöttyöt rajzolt rá, hogy aki látta, káprázni kezdett tőle a szeme. Átnyújtotta a királynak: — Ennyi, csak éppen össze kell számolni. A király ezzel a válaszszal is meg volt elégedve, ezért feladta a harmadik kérdést is: — Még csak azt mondd meg, hány percből áll az örökkévalóság. A pásztorfiú erre sem jött zavarba. — Ott az a nagy hegy, akkora, hogy elfárad az ember, mire körüljárja. Arra a hegyre minden századik esztendőben leszáll egy parányi madárka, és hozzáfeni a csőrét: mikorra az egész hegy elkopik ettől, akkor telik le az első perc az örökkévalóságból. Még a király is eltátotta a száját ekkora okosságtól. Megálltad a próbát, egy bölcs sem válaszolhatott volna különben — szólt végre, amikor ámulatából magához tért. És az okos pásztorfiúból királyfi lett. i/ARGA IMRE versei ördög-öltöztető SZÉP OTTHON Lila szerda, tökcsütörtök! Égbe öltözött az ördög. Kék holdfény a fejealja, Szél-kacagány lötyög rajta: Felhőből a cipellője, Hegyi tó a zsebkendője; Szarva ökleli a földet, Csülkén csillagok dönögnek. Szivárványt teker torkára — Sál helyett ez is megjárja. KISZÁMOLD Rézpénz, Kerek pénz, Fehér fillér! Gurulj el a malomba, Kukkants be a sarokba, s ha meglátsz egy egeret, Mondd meg neki nevedet. KERGETÖSDI ityeri-pityeri Lakkostól -Beérnél, ha nagy volnál. Topogós homokon Hoppszombat — Megnövök, és megfoglak. KEDVES GYEREKEK! Mostani számunkban újra találkozhattok Petivel. Amint a képen is láthatjátok, Peti elég furcsa dolgot művel: a kulcslyukon keresztül leselkedik. Peti osztálya nagyon jó kollektívát alkotott: A jó tanulók mindig segítettek a gyöngébbeknek a tanulásban, és délután sosem hagyták őket magukra. Nem mentek egyedül játszani, hanem közösen felkészültek a következő napra, s csak aztán mentek ki a játszótérre, a mezőre. A fiúk legtöbbször fociztak, a lányok pedig kidobősdit játszottak. Többször szerveztek kirándulást a természetbe, vagy rossz időben különböző versenyeket az osztályban. Peti ilyenkor sosem tartott osztálytársaival, mindig csak zsörtölődött, morgolódott. Ezért aztán az osztálytársak megharagudtak rá, és nem hívták magukkal sehová. Peti egyedül maradt, és nagyon rosszul esett neki a magány, de nem tudott semmit tenni, csak a kulcslyukon keresztül leste vidám osztálytársait. 1(J Rejtvényként azt írjátok meg, gyerekek, miért nem szabad a kulcslyukon keresztül leskelődni, és mit kellett volna Petinek tenni, hogy ne jusson erre a sorsra. Azt is leírhatjátok, hogy ti mivel töltitek szabad időtöket. Válaszaitokat küldjétek el címünkre: Nő szerkesztősége, Martanovicova 20. 801 00 Bratislava. A 13. számunkban közöli rejtvényünkre nagyon sok válasz érkezett, aminek nagyon örülünk, mert látjuk, hogy a játékon kívül sok minden más érdekel benneteket. Az is, mikor szabadult fel falutok, városotok. A sok jó válasz közül hármat húztunk ki. A megfejtők könyvjutalomban részesülnek: Lovas Éva, Felsőszeli (Horné Saliby), Csatlós Mária, Bés (Besa). Uhrin Ervin, Léva (Levice). Valahogy úgy vagyunk, hogy szeretnénk mindent jobban, szebben elrendezni magunk körül. Ez a törekvésünk vonatkozik környezetünk kiakikitására is. Ahogy fejlődünk, finomul az ízlésünk, észreveszünk bántó dolgokat, zavaró diszharmóniát, és egyre inkább kialakul a stílusérzékünk. Fejlett szépérzékkel meg tudjuk állapítani: ezek jól összeillő tárgyak, színek, ez az alkalomnak megfelelő elrendezés. Mindez most a terítéssel kapcsolatban jutott eszembe. A csorba bögrék, lepattogzott edények használatán már régen túljutottunk. Rohanó életünkben szeretjük ugyan a praktikusságot, az egyszerű megoldásokat, például a konyhában étkezést, de ennek is kialakítjuk a rendjét. Mi az asztalra tarka kockás vagy egyszínű szines abroszt szoktunk rakni, és nagy örömünkre, sikerült barna cserépedényt, étkészletet kapnunk. Ugyanilyen bögréket és poharakat, kávékészletet is. Nagyon jól mutat, és jobban ízlik az ebéd, a vacsora is, kedélyesebb a hangulat. Csinos, fonott kenyérkosarat vettünk, meg egy kerek deszkalapot a sajtok alá. Egy kis cserépvázában alacsony szárú virágot helyezünk még az asztalra, így örömmel üljük mindig körül. — De láttam valahol egy nem kevésbé csinos megoldást A sötétzöld cserépedény alá narancssárga színű angolterítéket helyezett a háziasszony. A fanyelű evőeszköz jól kiegészítette az együttest. Bármennyire is csinos és Ízléses is mindkét megoldás, azért a vendégeket mégsem így fogadom. Ilyenkor a terítésnek külön kis szertartása van. Előkerül a szép hófehér damasztabrosz, bár láttam színeset is, nekem a fehér ünnepélyesebbnek tűnik. A féltve őrzött szervizt tesszük az asztalra. Nagyon kedvelt most a hagymamintás porcelán. A ritkábban használt alpakka vagy ezüst evőeszközkészlet, és a metszett üvegpoharak — a vizes —, a sörös és a borospohár is ott sorakozik a kezünk ügyében. A szalvétát vagy tartóban helyezem el, vagy minden teríték mellé rakok egyet. Egy vázában néhány szekfű vagy rózsa, meg egy gyertyatartó teszik ünnepélyesebbé oz asztalt, illetve a hangulatot. De természetesen nem a konyhában, hanem bent, a szobában, az étkezősarokban terítünk, az alkalomnak megfelelően. Mint ahogy nem házi öltözékben fogadjuk a vendégeket, hanem csinosan felöltözve. (bér) 13
