Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-13 / 2. szám
I JL ^W. Szánkózni csuda Hullnak lassan a hópihe-csillagok köröskörül minden hófehéren ragyog. Szánkózni csuda jó! Hódunyhával betakarják a didergő vetést idehallatszik a dombról a vidám nevetés. Szánkózni csuda jó! Pöffeszkedik a hóember repülnek a hógolyók a szánkóra hárman ülnek, mert szánkózni csuda jó! KEDVES GYEREKEK! Előző szómunkban azt ígértük, hogy bemutatjuk új barátunkat: Petit. Nézzétek meg jól a képét! Ezentúl minden héten találkoztok vele, írjatok neki levelet, és jó baráthoz illően törődjetek egymással. A mi első találkozásunk Petivel mindjárt újév után történt. Elmondta, hogy szeret iskolába járni, csak ilyenkor, télen egy kicsit nehezére esik fölkelni... Tanulás utón szívesen hógolyózik, szánkózik, vagy meglátogatja a barátait, akik jelvényt, bélyeget gyűjtenek. Este olvas, megnézi a tévé-maci meséjét..; Erről jut eszembe: Peti eldicsekedte, hogy milyen ajándékoi kapott karácsonykor. Többek között egy szép verses-mesé: könyvet, amit a rajz alapján bizonyára felismertek. LÁSZLÓ GYULA Kicsi cinke Kicsi cinke oly picinyke, jaj, de nagyon éhes! Ágról ágra viszi szárnya, mégse jut ebédhez. Havas már a domb oldala, fehérek a kertek. Csalogatja Vali, Jutka: kismadárkák, gyertek. Két kislányom a párkányon kendermagot hint szét, vendégelik, dédelgetik a kis árva cinkét. Kicsi cinke, oly picinyke, lelröppen a légbe, hírül viszi, kibeszéli, hol van megtérítve. GYURCSÓ ISTVÁN Jég fölött, jég alatt Kutykurutty, brekeke! Béka gyerek nem kuruttyol, jégpalota — fekete — a halastó feneke. Haj, hó! hol a tó? Befagyott a liba-kacsa úsztató. Aranypatkó, korcsolya — Mit álmodik ilyenkor a békakirály kisfia? Haj, hó! csikorgó! A hátunkba jó szelet — Ébresszétek fel a békát, gyerekek! REJTVÉNYÜNK: írjátok meg, milyen könyvet kapott Peti ajándékba? Es arra is kiváncsiak vagyunk. Ti mit kaptatok? Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. Gyermekeknek. Egészen kis kérdőjelek Lapunk idei első számában is további részleteket közlünk olvasóink hozzászólásaiból. Ezúttal azok véleményének adunk helyet, akik K. Zsuzsa nézetével foglalkoznak levelükben. ■pontosnak tartom, hogy a fialj” talok találjanak időt arra, hogy egyik-másik házi munkát megtanulják — írja Csala Sándor gimnazista Demandicéről (Deméndről). De azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalnak is legyen ideje a pihenésre, kikapcsolódásra. Hét végén feltétlenül. Az a véleményem, hogy a rendszeres házi munka terhe, a pihenés hiánya feltétlenül a tanulás rovására megy, amit később nagyon nehéz pótolni... Megéri?” abó Erzsébet salai (vágselylyei) levélírónk véleménye: „Amíg házasság lesz — addig házi munka is. Még a magányosan élő férfi sem viszi a zokniját mosodába ... Hogy a házastársak közül melyik mit vállal, az szerintem intelligencia, megértés, kölcsönös megbecsülés, önfeláldozás kérdése. Én el tudom képzelni, hogy egy mérnök, tanító, orvos vagy diplomás ember is meg tud főzni egy vacsorát a gyerekének, sőt utána az edényt is elmossa. És azt is elképzelem, hogy a háromgyerekes családanyának is jólesik néha színházba menni, gond nélkül tévét nézni, szórakozni, szép estét tölteni a férjével. Hol van hát a megoldás?” i^| i idősebb asszonyok nem »»*•"*■* is mondtuk a férjünknek, mit kell segíteni. Negyvenévi házasság alatt kialakult már némi tapasztalatom. A jó férj ott segít, ahol tud. Akkor amikor arra szükség van. Nem sablon szerint... A fiatal Jutkáknak, Zsuzsáknak, Éváknak azt üzenem: Nem kell félni a házasságtól, az ezzel járó többletmunkától, még akkor sem, ha nem vagytok konyhaművészek. Hiszen ma annyi segítsége van a fiataloknak: óvóda, bölcsőde, napközi otthon, üzemi konyha, félkész ételek, mosoda ... Persze tövisek is vannak, tudjuk. De nem olyan sok, hogy elveszítsük optimizmusunkat”, — idézzük Németh Izabella, Dvory nad 2itavou (udvardi) levélírónk soraiból. ■txincze Istvánné KoSúty-i (ko* süti) olvasónk fölháborodva olvasta Zsuzsa levelét, és többek között ezt válaszolta kérdéseire: „Édesanyádtól elvárják a munkahelyén, hogy jó munkát végezzen. Hazaérve, gondolom, ő is szívesen pihenne, olvasna, kézimunkázna. De ki végezné el a házi munkát? Vagy úgy gondolod, ha már megszokta, neki könnyen megy? És ha te, kedves Zsuzsa, férjhez mész, milyen megoldást választanál?... T"»ranga Margit bulhary-i (bol" gári) levelezőnk ellentétes véleményen van: A mosogatást, házi munkákat, minden családban az anya végzi, és szerintem így van jól. Ez a nők dolga. Nem várhatjuk el, hogy a férj álljon a mosogató mellé és kötényt kössön. Igaz, a nők már minden munkaterületen megállják helyüket, de a családi élet más. Ott az anyának kell megteremtenie a családi fészek melegét. Segítsen a férj i^ de abban, ami férfinak való: a nehezebb fizikai munkákban. Aki még a konyhában is a férj segítségét várja, az szerintem nagyon lusta asszony ... Tyjagy Ernő, tomaáovi (féli) levélírónk férfiszemmel néz a házi munkára és azon a véleményen van, hogy „a házi munka elvégzése szükséges, ezért semmiképpen sem megalázó. Sem a férfinek, sem a nőnek Abban a családban, ahol a férj csak veszekedés, zsörtölődés árán hajlandó segíteni — baj van. Más probléma is van, nem csak a háztartási munka körül adódó ... Az anyáknak kell hozzászoktatni gyermekeiket a házi munka végzéséhez, — és persze értékeléséhez is... Részt vállalni az otthoni munkákból nem lehet megszokás dolga. Vannak évek, amikor több, nehezebb munkát kell végezni (kicsik a gyerekek), s van amikor kevesebb is elég. Sőt egyegy napon alig győzzük, máskor jut idő pihenni is. Józan mérlegelés után nem lehet olyan véleménye egyetlen férfinak sem, hogy míg ő tévét néz, újságot olvas, pihen, addig a felesége „köteles” vacsorát főzni, takarítani, mosogatni, — és még mosolyogva tálalni a vacsorát... Kívánom, hogy a vita során sokan kapjanak választ apró, de egyáltalán nem mellékes kérdéseikre, — idézzünk Gazdag Mária koáicei levélírónk soraiból. Lapunk következő számában még helyet adunk olvasóink hozzászólásainak, majd ankétunkat a szakemberek véleményével zárjuk. 14
