Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-20 / 51-52. szám
Ugye megengedik, hogy ai ünnepi vendégjárás napjaiban mi is megálljunk önöknél egy kis baráti beszélgetésre? A pihenés szót oldó nyugalmában őszinte számvetés, meghitt tervezgetés örömét-gondját szeretnénk megosztani — mint eddig is — olvasóink nagy családjával. Kedves Olvasóink! Lapunk megjelenésének huszonötödik évét zárjuk az idén. Negyedszázad távlatából viszszapillantva, mérlegelve, a legfontosabb, legbiztosabb tény mindig az olvasók és a szerkesztőség — a lap — szilárd kapcsolata volt. Eleven vérkeringésként éltette mindig lapunkat ez a kapcsolat, amely levelekben, tanácskérdésekben, személyes találkozásokon elhangzó javaslatokban, állandó figyelemben és lapterjesztésben éppúgy megnyilvánult, mint a nehézségek idején nyújtott segítségben, biztatásban. Az elmúlt év májusától az idei év végéig lapunk megjelenésének jubileumi, 25. évfordulóján — éppen ezt az élő kapcsolatot féltettük. Kéthetes megjelenésre, hosszabb gyártási folyamatra kényszerült lapunk a levélben érkező kérésekre való reagálásban, tudósítások közlésében, különféle versenyek, akciók rendezésében nem tudott olyan rugalmas, időszerű lenni, mint az előző években. Vajon hogyan viselik el kedves olvasóinjc? Nem tűnik-e majd közömbösségnek, nem idegenednek-e el tőlünk? — töprengtünk. De olvasóink bizalma, megértése, türelme nem rendült meg. Szívesen fogadták új rovatainkat, vonzóbban elhelyezett, betördelt riportjainkat, kifejezőbb képanyagunkat. Még akkor is csak levélben méltatlankodtak, ha késett a lap. Nekünk azonban nagyon hiányzott a megszokott sok levél, bántott, hogy tudósítóink, levelezőink anyagát nem tudtuk érdemben hasznosítani, publikálni. Türelmetlenül vártunk hát, amíg bejelénthetjük, 1977 január elsejétől ismét minden héten megjelenik a Nő! Addig is — amíg újra megindulnak a régi áradatban az olvasók levelei, elővettük az 1974-es karácsonyi szám „kívánságlistáját", amelyből olvasóink sok-sok kérését teljesítettük ugyan, de annyi mégis maradt, hogy most, az országos takarékossági mozgalom keretében — ezeket a tartalékba helyezett ötleteket, kívánságokat is hasznosítsuk, megvalósítsuk. Kertész Lídia, Szitás Margit, Szelcsányi Jánosné, Kurucz Nándorné, Steiner Edit, Roskó Istvánné, Bartalszky Ilona, Major Erzsébet, Gogh Márta, Farkas Rózsa kérése alapján írunk a gyermekotthonban felnőtt fiatalokról, a családi boldogságról, vitázunk arról, miért go.id a házi munka, az ő javaslatuk vezetett a Kíváncsiak klubja rovat megindításához, ók kérték a versek közlését, de — maradt még a többi levélben éppúgy, mint az övékben elég ötlet ahhoz is, hogy a jövő évben is indíthassunk új rovatokat. Az 1977-es évben azonban már bizonyára új kérésekkel, javaslatokkal is számolhatunk, hiszen igényeink mint mindenben, ebben is egyre nagyobbak. Szeretnénk kiérdemelni olvasóink bizalmát a jövőben is, és még jobban elmélyíteni kapcsolatunkat. Ezért örülünk, ha örömet szerezhetünk, ha kívánságukat teljesíthetjük. Ilyenkor, a családi megértés, a szeretet ünnepén — az új esztendő köszöntésére készülve, úgy érezzük, mi is hozzájárultunk lehetőségeinkhez mérten ahhoz, hogy ünnepük még szebb, nyugalmuk, örömük teljesebb legyen. Békés, boldog ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknali — önmagunknak pedig a jövőre nézve is, az Önök szeretetét, bizalmát. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET