Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-13 / 49-50. szám
ÚJ FILM MAGYAR Lilás párát fújtat az éjszakába a vágtató ló, ■■ЯЯК kísértetiesen csattognak a szepességi kisváros kihalt utcáin. Délceg alak üli meg bravúros ügyességgel, háttal a paripát. Kísértet jár Lublón, a halott Kaszparek Mihály szelleme tér vissza időről időre. A „jó átvágyú kísértet" alakja felmagasodik a filmvásznon, fölényes mosolya szinte ráül a lublói polgárokra és a városra. Ismét egy klasszikus regény magyar filmen. Mikszáth művéből Bán Róbert írt forgatókönyvet és rendezett látványos, szórakoztató, ugyanakkor művészi értékeket megcsillantó filmet, amelyet Kísértet Lublón a Budapesti Művészeti Hetek keretében mutattak be a magyar fővárosban. A forgatókönyvíró-rendező elmondta, hogy bár jó néhány filmet rendezett, ez az első olyan, amelynek forgatókönyvét maga írta. Ugyanakkor ez az első kosztümös filmje is, és ez új rendezői feladatot jelentett számára. — A mai tárgyú történetek, a Mi lesz veled, Eszterke? vagy a legutóbbi, a Mándy Iván írását felhasználó Lányarcok tükörben után hogyan esett a választása éppen Mikszáth művére? — Hogy miért éppen Mikszáth? Mert Mikszáth kitűnő mesemondó, egyszerű, nem túl romantikus. Ez a története pedig különösen fordulatos, izgalmas — mondta Bán Róbert. Alkotásával igazolja, hogy nem akart illusztrált regényt készíteni a film eszközeivel, és bár el sem vett a műből és hozzá sem tett, csupán a belső hangsúly-áthelyezések lehetőségével élt, jó önálló alkotás, egyben Mikszóth-film készült, sőt izgalmas krimi is ebben a krimire éhes korban. A közönségsiker minden bizonnyal meg is lesz. — Kinek készült ez a film, milyen közönségre számít? — A közönség legszélesebb rétegeire gondoltam a Kísértet Lublón-nal, hiszen az általános iskolák felső tagozatosaitól kezdve minden Mikszáth olvasónak készült ez a film. Mint valamennyi alkotó ember, magam is szeretném, ha alkotásom utat találna a közönséghez, színvonalas, jó szórakozást, élményt nyújtana a nézőknek. Azt hiszem, ez olyan film, amire azt szokták mondani: „jó mozi". Am különösen tetszett a történet szép filmes megvalósítása, az ízléses, vonzó kiállítás és képi fogalmazás. Milyen helyszíneken készült mindez? — A helyszínek kiválasztása volt talán a legnehezebb. Majd másfél évig kerestünk, válogat-VONAL ALATT EZ AZTAN A ZÖLDSÉG! Plakátkészítők. E szó után egy országos szeminárium előadójának néhány szava jut eszembe. „Még nagyon sok helyen nem tudnak érdekes, figyelmet felkeltő falragaszt, plakátot készíteni. Mert nem elég, hogy csak a szöveg mondjon valamit.“ Napjainkban rengeteg plakátot láthatunk, s mindent végigolvasni eléggé unalmas. De a jó az első pillantásra elárulja a szemlélőnek a mondanivalót. Egy stilizált táncospár rajza, s azonnal tudjuk, milyen jellegű rendezvényre hívnak, érdekel-e, végigolvassam-e? Azok közé tartozom, akik minden plakátot végigolvasnak. Érdekel a kivitelezésük. Készítői amatőrök és hivatásosak. Az amatőrök nagy része fiatal. Falragaszaik falusi mulatságokra, műkedvelő színjátszók bemutatójára 20 hívnak. A többi amatőr főleg hivatásos középkorú egyén. Az ő kezeik alól kerülnek ki a hivatalos szövegek, a cégtáblák, jelszavak és a kiállításokról értesítő faliújságok. Többségük tudja is, hogyan kell figyelmet keltő falragaszokat készíteni. Habár művészileg legtöbbször kevésbé sikeres a gitározó fiút, vagy a táncoló párt ábrázoló rajz, de betölti küldetését. De a szöveggel, azzal baj van! Például a legutóbb elolvasott falragasztról értesültem, hogy a „Csehszlovák Gyümölcs és Zöldségszövetség“ meghív az első gyümölcs- és zöldségkiállításra, melyet a „Pioúérházban, a Béke uttczán“ találhatok meg. A zöldségek, gyümölcsök valóban szépek voltak, nyolc kilós káposzta, másfél kilós szőlőfürt, az egészségtől majd kicsattanó almák. A plakátfelirat mellett viszont mindez elbújhat! Az nagyobb zöldség, mint az egész kiállítási anyag. Vagy talán úgy kellene értenem a szöveget, hogy a gyümölcsök és a zöldségek összeszövetkeztek az ember és hasonló két- vagy négylábú rágcsálók ellen, kimásztak a kertekből, hogy összefogva, erősebbek legyenek?! Elszomorodtam, amikor egy gyönyörű almakupac tetejére helyezett céduláról leolvastam termesztője, egy tanárember nevét. Legalább 6 tudta-e, hogy a „Ceskoslovensky ovocinársky a záhradkársky zväz“ nem a fentebb leírt csalamádéval azonos, hanem a Csehszlovák Kertészek és Gyümölcstermesztők Egyesületével? S ha tudta, miért nem figyelmeztette idejében a társait? Olvastam még olyan szöveget is, hogy „Gyümölcs és sátorból való árusításra kije-
