Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-13 / 49-50. szám

Ez igen!

Kolléganőm, a Rimavslcá Sobota-i (rimaszombati) Gömöri Múzeum etnográfusa főképpen a gömöri fazekasok munkájával foglalkozik. Molnár Ferenc drzkovcei (dereskei) fazekasmester munkáját szeretné megörökíteni az agyagedények kiégetése közben. A kiégetés szemtanúja szeretne lenni egy bratislavai kolléganője is, így Olga íomajová október közepétől naponta hívta a dereskei hnb-t információ céljából, kisebb-nagyobb sikerrel. Legtöbbször roSsz volt a telefonvonal, vagy nem jelentkezett a hívott szám, esetleg a fazekasmester nem tudta, mikor fog égetni. Nagy volt az öröm, s talán a meglepetés még nagyobb, amikor egy napon csörgött a múzeum telefonja, s a skeresovói (szkárosi) telefonközpont dolgozója közölte Olga Comajovával, hogy Molnár bácsi pénteken éget. Köszönetét érdemel, sajnos csak így névtelenül a szkárosi távbeszélőközpont dolgozója, aki saját jószántából megérdeklődte az agyag kiégetésének időpontját, s továbbította az információt. Egy embertársát eredménytelen törekvésétől mentette meg, megkönnyítette alkotó munkáját.

Ejnye!

Borzi László

Választott az ország. Minden községben és városban ismertették az elért eredményeket és a jövő távlati terveit. Az öntudatos embert büszkeség töltötte el, mert a beszédes számok mellett ott vannak valóságban a létesítmények. Mindez a miénk, mindnyájunké lehetne,

ha

Az elmúlt napokban figyelmes lettem valamire. Városunkban, Calovon (Nagymegyeren) ezen a nyáron egy parkot létesítettek a sportpálya bejáratánál. Eltűnt a gyomtenger és helyet adott a szemet gyönyörködtető rózsabokroknak és a zöldellő fáknak. A füvesítés a nyári szárazság miatt csak nagy nehézségek árán valósult meg, de a park megvan! Csakhogy

A sportpálya bejárata a parktól alig tíz méterre van, és csak engedélyt kellene kérni, hogy a gyerekek ott fegyelmezetten játszhatnának egy kis területen. Ehelyett a labdát a végre elkészült parkban rúgják. Nemcsak a park körül lakó gyerekek teszik ezt, de a környékről jövő barátaik

is.

Akaratlanul felmerül a kérdés: a kedves szülőknek nem tetszik, hogy a környékük rendezett? Talán kellemetlen az ablakon kitekintve a zöldellő fákban és nyiló rózsákban gyönyörködni? Vagy esetleg úgy gondolják, jövő tavasszal a város kertésze újra bevetteti fűmaggal a parkot...?!

Szeretném ismételten felhívni a figyelmüket arra, amit a választási nagygyűléseken is elmondtak. A jövőben városunk fejlesztésére nagyszabású tervet dolgoztak ki. A termálfürdőnk egyre több idegent vonz, éppen ezért nem lehetünk közömbösek, mit látnak nálunk az idegenek, és mit látunk mi. Nem gondolják, hogy a további fejlődés csak akkor lesz eredményes, ha a meglevő létesítményekre vigyázunk?!

6

TELEKY IZABELLA

a tanfolyam 39 résztvevője figyelmesen hallgatja Presinszky Lajos előadását

A TUDÁSVÁGYNAK

E

gymás után állnak meg a személygépkocsik a Du. najská Streda-i (dunaszerdchelyi) járási pártbizottság politikai művelődési háza előtt. A legtöbbjét nő vezeti. Otthonosan mozognak, látni, hogy nem először járnak itt. Felsietnek az első emeletre, ahol néhány perc múlva megkezdődik az előadás.

Többségük fiatal: húsz, harminc év körüli. De akad közöttük olyan is, akinek hajában már több a fehér szál, mint a fekete. Szépen öltözöttek, ápoltak. Csupán a kezük árulja el, ki forgatja a metszőollót, ki a ceruzát.

Presinszky Lajos, a Marxista- Leninista Esti Egyetem igazgatója, igyekszik mindenki számára érthetően magyarázni a szocializmus építésének általános és sajátos törvényszerűségeit, a kapitalizmus, a marxizmus, leninizmus, a szocialista forradalom, a kommunizmus fogalmának értelmét, összefüggéseit. Tágra nyílt szemmel, feszült figyelemmel hallgatják.

Gdovina Erzsébet mérnöknőtől, a járási parasztszövetség titkárától kérdem meg: milyen céllal indult ez az egyéves tanfolyam?

— A nőszövetség járási bizottságával együtt kerestük a formát, hogyan lehetne a dolgozó nők politikai képzettségét növelni. Az egyéves politikai iskolázást tavaly indítottuk. A hallgatókat a mezőgazdaság minden ágazatából és a háztartásból választottuk ki. Idén már csak a mezőgazdaságban dolgozó nőket hívtuk meg, mert eddig ők kaptak a legkevesebbet ezen a téren, tehát ezt az adósságunkat valahogyan törlesztettünk kellett. Ezenkívül így szakosítani tudunk egy-egy előadást, ami növeli a színvonalat is. Másik indítóokunk pedig az volt, hoov járásunkban évről évre szaporodnak a szocialista munkabriqádok. Jelenleg csupán a szövetkezetben több mint száztíz van belőlük. Szeretnénk elérni, hogy ne csak a számuk emelkedjen, de a minőség is javuljon. Ezért

igyekeztünk erre az egyéves pártoktatásra elsősorban a szocialista munkabrigádok tagjait megnyerni. Az érdeklődés nagy: az idei évfolyamba tizennyolc kertészeti és szőlészeti, nyolc állattenyésztési dolgozó és 13 adminisztrátornő jár. Hogy mit ad számukra ez az iskolázás, azt mondják el ők maguk.

Kaczo Katalin, a lúci (lúcsi) szövetkezet könyvelőnője: —Gimnáziumot és kétéves felépítményi iskolát végeztem. A politikai gazdaságtanban, pszichológiában mór találkoztam ezzel a tananyaggal. De hol van már annak a nagy része?! Hat év alatt, amióta dologozom, az egész napi monoton munka, az egyre ismétlődő számok egy irányba terelték a figyelmemet, s nem nagyon foglalkoztam a körülöttem zajló eseményekkel. Amióta ide járok, rendszeresen figyelem a politikai életet, s mintha más szemmel néznék a dolgokra, mint eddig.

Vajzer Anna, a calovói (nagymegyeri) szövetkezet kertészeti dolgozója: — Kicsit nehéz ez nekem. Úgy érzem, hiányzik hozzá az alaptudás. Én csak kilenc osztályt végeztem... Jól oda kell figyelnem, hogy meg tudjam érteni az összefüggéseket. A szüleim mezőgazdasági dolgozók. A hat testvér közül én vagyok a legfiatalabb. Egyikünk sem tanult tovább. Pedig mennyi mindent kellene tudni az embernek... erre most ébredek rá. És örülök hogy ebből a sokból egy pici most jut nekem is.

Krastenics Ágnes, a Jurovái (dercsikai) Egyesített Szövetkezet bakai kertészetének csoportvezetője: — Meglepődtem, amikor tudtomra adták, hogy enqem küldenek erre az iskolázásra. Attól tartottam, hogy a munkatársnőim maid megjegyzik: az irodába akar kerülni, azért meqy az iskolába ,.. Pedig nem hagynám én ott a kertészetet semmiért! Ha valami baj, vagy panasz van, azt megmondom a vezetőségi gyűlésen. Meg aztán az

is igaz, hogy az én nyolc osztályom után egy kicsit féltem is ettől a tanfolyamtól. Most már örülök, hogy eljöttem, sok mindent tisztábban látok mint eddig. Érdeklődéssel veszem kezembe az újságot, nem ismeretlenek már az egyes fogalmak. Csak a segédanyag hiányzik a tanuláshoz. Ha az egyes előadásokat sokszorosítanák, otthon is átolvashatnánk, több maradna meg belőle.

Csiba Erzsébet, a lehnicei (légi) szövetkezet szőlészeti csoportjának tagja: — Én csak hét osztályt végeztem a szüleim meghaltak, dolgozni kellett mennem, nem tanulhattam. Ezek az előadások nagyon érdekesek. Amióta ide járok, mintha kinyílt volna a világ körülöttem... Az újságokban eddig csak az érdekességeket kerestem, ma már azt is elolvasom, mi történik más országokban, hogyan élnek ott az emberek. A tématervünkben a nőmozgalom is szerepel. Az is bizonyára nagyon érdekes lesz, alig várom, hogy sor kerüljön rá .. . Úgy érzem, nagyon sokat kellene még tanulnom.

Szőcs Mária, a csilizközi szövetkezet balonyi részlegének gazdasági felelőse: — Én olyan „örök diák" vagyok. Elvégeztem a gimnáziumot, majd esti tagozaton érettségiztem a mezőgazdasági technikumban. Jövőre szeretnék bekerülni a marxista egyetem esti tagozatára, s ezt a mostani egyéves pártoktatási erre jó előkészítőnek tartom. Az embernek mindig van mit tanulnia. Különösen most, hogy járási képviselőnek választottak... A szövetkezetünk támogat a tanulásban, a férjem is segit. Ha tőlem függne, jövőre még több termelésben dolgozó nőnek adnék lehetőséget arra, hogy ilyen formában bővítse tudását, szélesítse látókörét. A mi szövetkezetünkben is sok fiatal állatgondozónő van, akik bizonyára ‘szívesen vennének részt ezen az iskolázáson.

Keresetlen, mélyről jövő sza-