Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-13 / 49-50. szám

vakkal fejezik ki gondolataikat a hallgatók. Beszédjük nyomán a szocialista demokrácia igazi for­mája bontakozik ki, mert hogy különböző beosztásuk és művelt­ségi szintjük ellenére is itt tanul­hatnak, az nem a véletlen műve. Tükörképe annak, hogy a duna­­szerdahelyi járásban nagy gon­dot fordítanak a mezőgazdaság­ban dolgozók képzettségére. Itt nemcsak azt várják el az ember­től, hogy minél többet termeljen, de a szellemi fejlődést, politikai tájékozódást is elősegítik, hogy a dolgozók munkához való viszo­nya jó legyen, olyan, amilyet szo­cialista társadalmunk teljes mér­tékben elvár a dolgozótól. Nálunk a tudás fájáról minden­ki egyformán szakíthat gyümöl­csöt. De esetenként még szükség van arra, hogy az embereknek megmutassuk e fát, megízleltes­­sük velük a gyümölcsét. Csiba Erzsébet, ez a fiatal, félénk kis­lány aligha jutott volna el ön­NINCS HATÁRA szántából odáig, hogy a marxiz­mus—leninizmus alapvető kérdé­seit tanulmányozza. Ahhoz, hogy ablakot nyissanak neki a világba, elég volt őt javasolni erre a tan­folyamra. Krastenics Agnes sem gondolta, hogy egyszer lányával vitat majd meg filozófiai kérdése­ket. Hogy a kertészetben dolgozó munkatársnőinek egyszerű sza­vakkal magyarázza majd el, ho­gyan juthatunk el a szocializmus­ból a kommunizmusig. S most ez mind valóság. A földműves­asszony, akinek évszázadokon át látástól vakulásig a munka volt az osztályrésze, ma már magától értetődően veszi azt a lehetősé­get, hogy tanulhat, művelődhet. És így van ez jól. Végül még két véleményre va­gyok kíváncsi. Az egyiket Gál Sándortól, a csilizközi szövetkezet főmérnökétől várom. Ök három dolgozó nőt küldtek oktatásra. A mezőgazdasági termelés fejlesztése mellett fontosnak tarlk juk a dolgozók politikai és szak­mai fejlődését is. Ma a sokrétű feladatok elvégzéséhez már nem elég az egyszer megszerzett tu­dás: az ismereteket szinte na­ponta bővíteni kell. A termelési egységen belül minden dolgozó­nak fel kell ismernie és meg kell oldania a problémákat. Ehhez pedig széles látókörre van szük­ség. És ez nemcsak a férfiakra, de a nőkre is vonatkozik. Meg­felelőnek találtuk ezt az oktatási formát, s olyan feltételeket bizto­sítottunk a nők számára, hogy minden akadály nélkül részt ve­hessenek rajta. Az előadások munkaidő alatt vannak, amelyre a szövetkezet autója viszi és hoz­za őket. Remélem, jövőre még több dolgozónk is részt vehet majd ezen a pártoktatáson. Paksi László, a járási párt­­bizottság szervező osztályának vezetője: Gdovina Erzsébet mérnök­­nő, a járási parasztszövet­ség titkára a tanfolyan céljáról beszél. Krastenics Agnes:—Hogy minden megmaradjon, fel is kell jegyezni ▲ Szőcs Mária: — Én olyan „örök diák” vagyok Kaczo Katalin: — Mintha más szemmel néz­nék a dolgokra mint eddig N Csiba Erzsébet: — Csak ne lennék ilyen fé­lénk ... Vajzer Anna: — Kicsit nehéz ez nekem Szünetben: ott az meg enyém, i tiéd, — Nagyon jó kezdeményezés volt ez, mert a földművesasszo­nyok körében még nagy szükség van a politikai képzésre. Arány­lag kevés közöttük a párttag, s ez az iskolázás jó előkészítés erre, mert a párt mezőgazdasági politikáját ilyen módon jobban megértik, magukévá teszik a dol­gozók. Ez jó ki|ndulópont ahhoz, hogy a résztvevők megismerkedve az alapokkal, otthon könyvet ve­gyenek a kezükbe, és saját szor­galmukból, vagy felsőbb fokon bővítsék politikai és szakmai tudá­sukat. Mint előadó megfigyeltem, hogy az érdeklődés igen nagy. A vitában nyílt hozzászólások, bátor meglátások, őszinte meg­jegyzések vannak. Jó oktatási forma ez az ismeretek bővítésére. A nőszövetség járási bizottságá­nak ezt a kezdeményezését köve­tésre ajánlom más járásoknak is. Egyetértünk ezzel a vélemény­nyel és azt kívánjuk, minél több mezőgazdaságban dolgozó nő vehessen részt ilyen és hasonló politikai oktatáson. Nemcsak eb­ben a járásban, de az ország többi részén is. H. ZSEBiK SAROLTA 7

Next

/
Thumbnails
Contents