Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-27 / 5-6. szám

BECSÜLETE

József Attila: Éhség

„Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba“

I.

Oravecz Irén: így sütjük minden két hétben a kenyeret

Oravecz Belemé boldog, hogy jnslányának nagy karéj kenyeret szelhet

Ü

£-o

_>

3

*o

Ы

aj

N

Sfí

<

Foto: NAGY L.

— Hetente átlag 410 kenyeret szállítanak ide oz üzletbe. Ennek negyedrésze barna kenyér. Hogy ezt milyen célra vásárolják, nem tudhatom. Viszont az megcáfolhatatlan tény, hogy télen sokkal több barna kenyér fogy el, mint nyáron. Ez jelezheti, hogy takarmányozásra is jut belőle — mondja az üzletvezetőnő.

— Az asszonyok panaszkodnak, hogy órák hosszat kell várni a kenyérre. Nem érkezik rendszeres pontossággal a .kenyeres"?

— Ezt nem mondhatnám. Ha valami előre nem látható ok közbe nem jön, itt van időben. Az viszont igaz, hogy az aszszonyok sokszor órákig állnak az üzlet előtt, mert attól félnek, hogy nem jut nekik a kenyérből.

Ilyen is előfordul?

Ritkán, de megesik. Főleg télen, a disznóölések idején nehéz előre megmondani. mennyi kenyér fogy el. Ha többet rendelek a szokottnál, itt maraa a nyakamon, megszárad, nem tudok vele mit kezdeni. Ilyen esetben azt is megpróbáltam már, hogy a friss kenyérhez adok egy negyed előző napit is. Még ez is jobb megoldás, mint hogy kevesebbet rendeljek, s valakinek ne jusson belőle. És von még egy tényező, amely nehezíti a kenyérelodós mennyiségének meghatározását. Safórikovón (Tornaiján) jobb kenyeret sütnek, mint Revúcón (Rácén), ahonnan mi kapjuk. Az asszonyok gyakran utaznak oda bevásárolni. Természetesen a kenyeret is ott veszik meg. Nálam meg megmarad. Egyszóval nehéz ezt pontosan kiszámítani. Az asszonyok aztán, ha idejük engedi, inkább előbb jönnek érte egy órával, mintsem kenyér nélkül maradjanak.

Inkább legyen egy fél kenyérrel több, mint egy karéjjal kevesebb ... Van miért megvenni, nem kell a garast számolgatni, futja-e a holnapi kenyérre is belőle. De ez még mind nem jelenti azt, hogy készakarva, vagy csupán közömbösségből pazaroljuk. Beszélgetés közben mondta itt az egyik néni, hogy a „von"-t kell megbecsülni, nem a „nincsen"-t. Ö még ezt értékelni tudja, mert saját maga is tapasztalta mind a kettőt. Mi má csak a „van"-t ismerjük, a .nincsen"-t el sem tudjuk képzelni. A bőség kosarában dúskálunk, s eszünkbe sem jut, hogy ennek is van feneke.

— Bizony, az én apám még arra tanított gyermekkoromban, hogy ha leesik a kenyér, azt meg kell csókolni, mert vétkeztünk ellene. Ma e helyett azt halljuk a fiatal mamáktól, papáktól, hogy .dobd el fiam, ne edd meg, ami leesett". Jó. higiéniai szempontból igazat adok nekik, de mégsem kell azért eldobni, hasznavehetetlenné tenni. Minden darabka kenyérben, morzsában látni kellene azt a sokrétű munkát, amelyet a magvetéstől a kenyérsütésig belefektet az ember — fejti ki véleményét Oravecz János a helyi nemzeti bizottság titkára is.

— önnek nem csak mint tiktárnak, de mint helybeli tanítónak is alkalma van megfigyelni, hogy falusi viszonylatban hogyon bánnak a kenyérrel. Olyan becsülete van még itt ma is a kenyérnek, mint régen volt?

— Ha valamiből korlátion mennyiség van, azzal nem kell takarékoskodni. Az emberek valahogy a kenyérrel is így vonnak. A bőségben több a morzsa, a hulladék is. A szülők általában olyan dorob vajas kenyeret csomagolnak tízóraira hattizéves gyermeküknek az iskolába, hogy az egy kaszásnak is elég lenne. A gyerek persze ezt nem bírja elfogyasztani, ezért vagy oldobjo, vagy a padban hagyja, a legjobb esetben visszaviszi. Mindenképpen hulladékká válik. Ha észreveszem, hogy a szemétkosárba dobta, kivetetem vele és haza küldöm. Az anyuka azt oz állatokkal még hasznosítani tudja. De mennyi van, ami nem kerül haza!... A szülőknek ismerniük kellene gyermekeik étvágyát és e szerint készíteni a tízórait. Sokszor jobb lenne egy alma, vagy más gyümölcs, mint a nagy karéj kenyér.

A kenyérrel való takarékoskodásnak sok módja van. Nem kell fukarkodni a fogyasztásával, csak ésszerűen bánni vele. Úgy mint amilyen ésszerűen jár el az a földműves, aki kiválasztja, földbe juttatja, ápolja és learatja a kenyérnek valót, megdolgozik minden búzaszemért, minden deka lisztért. Vigyázzunk vele együtt mi is minden darab kenyérre, minden morzsára. Úgy. mint József Attila írta: „ne vesszen csöpp se kórba". ..

11