Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-27 / 5-6. szám
На а szülők alkoholisták, semmi reményük nem lehet arra, hogy utódaik egészségesek legyenek. Néha úgy tűnik, hogy talán többet érnénk el, ha az alkohol elleni propagandára fordított idő, energia és pénz egy részét konkrétabb kérdéseknek szentelnénk („hogy igyunk“, „mikor igyunk" stb.). A szeszes ital nem önmagában veszélyes, hanem a fogyasztási kultúra hiánya miatt. Mint ahogy senkinek sem jut eszébe megvetni a jó ételeket csak azért, mert azok elhízást, magas vérnyomást, érelmeszesedést és egyéb szív- és érrendszeri rendellenességeket okoznak, mely betegségek a halálesetek okai között első helyen állnak. A mértéktelen fogyasztás, a túlhízás ellen küzdünk, nem pedig a szénhidrátok és zsírok ellen. Lehet, hogy az italt kedvelőket és alkoholistákat hiába figyelmeztetjük szenvedélyük következményeire, de mindezeket az egészségeseknek és kevésbé szenvedélyes italozóknak feltétlenül el kell mondani. Georgij Jefremov bolgár orvos kutatásai kimutatták, hogy 24 idült alkoholistának 15 halva született és nyolc nyomorék gyermeke született. gyerekek sorsa már fatálison tragikus és egyértelmű: az orvosi gyakorlat még nem ismer egyetlen olyan esetet sem, hogy szellemi fogyatékos beteget meggyógyítottak volna. A szülőkkel több órás beszélgetéseket folytattunk. Az eredmény megdöbbentő. A 800 megkérdezett 90 százaléka, elmondta, hogy nála a „szerelmi öröm" pontosan egybeesik az erősen ittas állapottal. Ezt észlelték magukon már a gyermekek születése előtt is. Mind a 100 százalék, köztük magas képzettséggel rendelkező emberek is, semmit vagy szinte semmit sem tudtak az „ittas fogantatás" következményeiről. Többen mélyen átérezték о tragédiát, bűnösnek tartották magukat о gyermekek szerencsétlensége miatt. íme néhány anya válasza arra a kérdésre: Tudott-e az „ittas fogantatás“ következményeiről? — Most hallok érről először. — Ha ezt a férjemmel tudtuk volna! — Maguk, orvosok a hibásak. Nem most kellene sopánkodni, mikor a bánatunkon már semmi sem segít. . . Az ókori Spártában Likurgosz törvényben tiltotta meg az ifjú házasoknak, hogy esküvőjük napján bort igyanak! A rómaiak pedig így vélekedtek: „A részegség részegséget szül“. Az ókori Rómában 30 éves koráig senki sem ZORIJ BÁLÁJÁN és VIKTOR KAZMIN: A krónikus alkoholisták többsége érett felnőtt korában válik azzá, mikor egy családért felelős. Ez a körülmény azonban egyáltalán nem változtat a helyzeten. Az utódnak nemcsak a krónikus alkoholisták adják át a „patologikus információt", hanem a teljesen egészséges embernek is, ha a fogamzás pillanatában italos állapotban vannak. Francia tudósok nagy statisztikai anyagon bizonyították be, hogy a halva születések maximuma észlelésének időpontjából kiszámított fogamzások egybeesnek a karneválok és újbor-ünnepek időszakával. így jött létre a „karnevál gyermekei" kifejezés. Természetesen az említett esetekben nem mindegyik szülő volt krónikus alkoholista. A dolog nyitja az „ittas fogantatás". Ez a tény nem újdonság. A mitológiai Vulkanosz nyomorék lábbal született, mivel Jupiter italos állapotban nemzette. A modern tudományos vizsgálatok eredményei igazolták V. Dulnyev kutató megállapítását, miszerint az ún. kisegítő iskolába járó fogyatékos szellemi képességű gyermekeknek csupán 5 százaléka származik olyan családból, ahol a szülők krónikus alkoholisták. A többiek esetében — Dulnyev vizsgálatai szerint — a szülők gyakorlatilag egészséges emberek. Igaz, nem vetik meg a szeszes italt. Milyen gyakran és mikor isznak? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor a.kamcsatkai területi egészségvédelmi központ hozzájárulásával több nyáron át vizsgáltuk a kisegítő iskolákat, a félsziget sok települését bejártuk, figyeltük a beteg gyermekeket. Jelentős segítséget nyújtottak a helyi pszichiáterek. Helyesebben szólva, nem a gyermekeket vizsgáltuk, hanem szüleiket. A ihatott — azaz addig a korig, amíg a férfiak családot alapítanak. Platon sem kívánt kevesebbet — olyan törvényt, mely szerint tizennyolc éves korig, azaz a szervezet felnőtté éréséig kategorikusan megtiltja az ivást. Karthágóban pedig törvény tiltotta a borivást azokon a napokon, amikor a polgárok házastársi kötelességüknek eleget tesznek. Milyen erővel és eszközökkel szereztek érvényt az ilyen törvényeknek? A korabeli propaganda — a népi szokások és hagyományok segítségével. Egyes vidékeken a vőlegény és a menyasszony ma sem iszik az esküvői asztalnál. Senki sem figyeli őket, egyszerűen gyermekkoruk óta tudják, hogy ezt a tilalmat megszegni szégyen. Természetesen a szokások, hagyományok hosszú idő alatt alakulnak ki, nekünk pedig nincs időnk. Meg kell találnunk a módját, hogyan hathatunk a fiatalokra, a leendő szülőkre. Időnként elhangzik olyan ellenvetés, hogy nem kell széles körben felvilágosítani a fiatalokat az alkholizmusnak az utódok egészségére gyakorolt hatásáról, hisz „nemcsak felnőttek, de a gyerekek is olvassák, hallják". Ez álszemérem! A felsőbb osztályokban fiatalemberek milliói tanulnak. Pár év múlva egyetemisták, katonák, munkások, földművelők — és természetesen apák és anyák — lesznek. Kinek, ha nem nekik kell ma (mert holnap talán már késő lesz!) megtudniuk, hogy például Franciaországban 215 alkoholista szülőtől 37 koraszülés, 16 halva születés, 38 gyengén fejlett és ezért munkaképtelen utód származott, 55 később tüdőbajos lett, 145 esetben pedig pszichikai rendellenesség lépett fel. Kamcsatkán tett utunk során meglá12 togattunk általános iskolákat is, találkoztunk felsőbb osztályosokkal. Elmondtuk nekik, hogy sok országban a nem teljes értékű gyermekek 50—60 százalékának szülei alkoholisták. A tanulók hitetlenkedve hallgatták. Ekkor győződtünk meg arról, hogy iskoláinkban sürgősen felvilágosító beszélgetéseket kell bevezetni. Semmi nem kívánatos sem származik abból, ha a fiatalok ilyen fontos dolgokról korábban hallanak. Például arról, hogy tudományos kutatások és kísérletek bebizonyították: az alkohol elsősorban a nemi sejtekre hat, amelyek következésképpen eljuttatják az utódba a patologikus információt. Hadd tudják meg, hogy a nemi sejtek deformálódnak és rendellenesen fejlődnek, s később semmilyen korrekció sem lehetséges. És nincs kivétel! Minden anyakönyvi hivatalban kell lennie egy orvosnak, egy tapasztalt pszichológusnak, aki minden egyes vőlegénnyel és menyasszonnyal nyíltan és őszintén elbeszélget. Legyőzve az álszemérmet elmondja, milyen szerencsétlenség vár rájuk, ha akár egy pohár szeszes italt is elfogyasztanak abban az időben, mikor gyermekről álmodoznak. A XIX. században a részeges nő ritka jelenség volt. De már századunk közepén az alkoholisták nem kis százalékát ők képezik. Számuk évről évre növekszik, és az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint további emelkedés várható. Az Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt 3 millió 881 ezer alkoholizmusban szenvedő férfit és 682 ezer nőt tartottak nyilván. Két évvel később számuk a férfiaknál 4 millió 243 ezer, a nők esetében 772 ezer. Bizonyított tény, hogy krónikus alkoholistáknak egészséges gyermekük csak a szeszes italtól való 2—3 éves tartózkodás után lehet. E nélkül még a legjózanabb állapotban történt fogamzás esetében sem kerülhető el a baj. Tehát sem a tanácsok, sem a javaslatok, sem a figyelmeztetések nem segítenek. Csak az eltiltás! A teljes gyógyulásig — eltiltás. Némely országban a megrögzött alkoholistákat, akiket teljesen lezüllesztett az ital és nem kívántak meggyógyulni, sterilizálták. Ilyen végletes megoldást választott a hatalom a jövendő nemzedék egészsége érdekében. A krónikus alkoholistáknak meg kell tiltani a házasságot. Bizonyára szükségessé válik az abortusztörvény bizonyos fokú módosítása is. Jelenleg például az orvosnak nem áll jogában a terhességmegszakítást elvégezni idült alkoholista betegnél, ha a terhesség meghaladja a három hónapot. Aligha helyes ez így. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy néha mindezek ellenére születnek alkoholista szülőknek olyan gyermekeik, akiknél semmilyen elváltozás nem észlelhető sem fizikai, sem szellemi fejlődésükben. De a tudósok kimutatták, hogy az alkoholos örökséggel terhelt gyermekek 94 százaléka idővel maga is alkoholista lett vagy pszichikai rendellenesség tapasztalható nála. Morrel, francia tudós figyelemmel kutatta a krónikus alkoholista betegek négy nemzedékének életét, s megfigyeléseit feljegyzésekben rögzítette. „Az első nemzedék esetében — erkölcsi romlás, alkoholos mértéktelen kicsapongás: a másodikban — részegesség mindazzal együtt amit a szó jelent: a harmadik nemzedékhez tartozók hipochondriában szenvedtek, hajlamosak gyilkosságra és öngyilkosságra: a negyedikben — gyengeelméjűség, idiotizmus, meddőség tapasztalható." Azaz, a dolog lényege, kihalt a nemzetség. Eltűnt a föld színéről a család. A szóban forgó kérdés sokkal súlyosabb, mint manapság hinnénk, mert nem csupán a már megszületetteket érinti, az egészségeseket és betegeket, hanem azokat is, akik helyünkbe jönnek, akik a munka, a tudomány terén, az életben átveszik tőlünk a stafétabotot. Feldolgozta: К. P. ^.ilotjűítuk imán - onnan lapokból Revetekből R prósdgok (J%öi dolgok ^^rszóqok ia)uicsa<óqo!< ] ^Rrdekességefr ^onyodalniak yp semények QBéhőny szóban London negyedei és némely utcái világhírűek. Sőt, szociológiai fogalmak. Például a legfontosabb minisztériumok a Whitehall utcán vannak, a Westminster kerületben a királyi paloták, a hires apátság, a parlament, ha valaki a Fleét Street-et keresi, akkor biztosak abban, hogy az illető újságíró, a Charing Cross a könyvkereskedések birodalma, a Regent Street a nagy áruházaké, a St. James Street-en vannak a hires klubok, ahova egy dáma csakis egy gentleman kíséretében teheti be a lábát, a Carnaby Street a divathóbortok utcája, a St. Barnabas a bukott lányok területe és így tovább. Dehát ezek csak csöppek a világváros tengerében . . . Aztán itt van az a negyed, amelyet Engels megemlít az angol munkásosztályról írt művében: ez az East End. És Egon Erwin Kisch egyik legmegrázóbb riportja is Londonnak erről a „kiúttalan nyomorról, szenvedésről" ismert negyedéről szól. Az East End — Kelet-London — középpontjában állnak a hatalmas kikötő dokkjai, s környékükön emberemlékezet óta olyan emberek éltek, akik a hajókkal, dokkokkal s mindennel, ami a tengerészettel kapcsolatos, keresték megélhetésüket. Am Engels és Egon Erwin Kisch óta alig változott itt valami. Csak annyi, hogy több olcsó bérházat építenek, hiszen lakni itt is kell . . . Csakhogy ez is kevés és a lakbér is sok. Állítólag itt laknak a város legszomorúbb és legkétségbeesettebb emberei. (A rendőrség évente körülbelül hetven vizbefulltat húz ki itt a Temzéből és legalább 40 öngyilkosjelöltet ment meg.) Ügy mondják, aki egyszer végigment ezen a negyeden, sohasem felejti el sem a nyomorát, sem a szomorúságát és furcsaságait sem Egy arc az East End-i dokkok között. Talán abból él, hogy a matrózkocsmákban a múltját meséli . . .
