Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-15 / 45-46. szám

piny vót a neve. Amikor az megsüt, neki­fogtunk, megfrüstökőtünk. Nagy ünnepekre süttünk fehér kalácsot is. Osszefontuk hármasba. Másik tésztát el­nyújtottuk, körűvettük vele. Lagziba még szokták díszítenyi is. Tésztábó nyójtottak el egy darabkát aztat bemetéték, összecsa­varták, oszt rágyugdosták. Az belekelt ollyan vót, mint a rózsa benne. Hajtott kalácsot, vagy lepinyt is söté­tünk, azt is úgy nyójtottuk el. Tettünk egy keveske krumplit a tehéntúróba meg tej­főt, vagy ha nem, egy kicsiny tejet, meg cukrot, és úgy süttük. Süteményeket, ismertük bizony. Én sze­rettem sütnyi nagyon. Azt a naponsüttet. Hat tojás köllött bele, egy fél kilo cukor, meg egy fél kilo liszt. Azt jó-jó elkever­tem, legalább egy háromnegyed óráig köl­lött kevemyi. Akkor kanálval kiraktam ritkán a plére, oszt napra tettem, vagy télen a melegre, a masina mellé. A teteje ollyan kemíny lett, a lisztje alú meg tész­tának vált. Kicsit megsüttök, de a rúrá­­nak nem köllött rettenetes izzónak leny­­nyi. Ott még fölkelt ollyan magoskára. Meg osztengat szalajkát is sötétünk. A tojást, cukrot meg a lisztet keminyebbre meggyúrtuk, a szalajkát meg beáztattuk tejbe, úgy öntöttük a tésztába. Akkor ki­szaggattuk cifrán. Vót madirka, rózsa, meg mindenféle cifrák. No meg osztan pampuskát. Annak nem nagyon tettünk kovászt, csak úgy dagasz­tottuk be kelesztővel. Bedagasztottuk, oda­tettük a kandikra, mert hát valamikor a gyerekeknek kandik vót a .masina mellett. Ott megkelt, kiszaggattuk és forró zsírba süttük a pampuskát. Gyúrottat is süttünk. Azt vajval csi­­nálátuk. Abba nem kellett kelesztö, csak hát meggyúrtuk tejfővel, belemorzsótuk a vajat a lisztbe, összeállítottuk, oszt ak­kor elnyújtottuk azt is, síkárfával, úgy raktuk bele a gyiót. összehajtottuk kis patkócskákra úgy süttük. Vagy csinálátunk szuszkot is, aztat úgy, hogy a krumplit megfőztük a fazékba, lisz­tet pergettünk bele, oszt akkor összetörtük varecskával, de jó erősen. Úgy fogatátam meg a fazekat, hogy a masináró le ne ha­­gyitóggyon. Az akkor összefőtt, oszt a tál szélire kiraktam késvei, mikor körűértem vele, meghűtt, azt ledöfótem, másik sort raktam. Mikor má jó sok vót benne, meg­öntöztem zsírval, vagy vaj allyával, mikor mivel, gyióval is meg lehetett hintenyi. Súlyankát is főztünk, amikor megfőtt a krumpli átnyomtuk, lisztvei elkevertük, elnyújtottuk, mikor a krumpli meggyen­­gűt benne, akkor elmetétük, oszten sú­­lyáztuk. Kifőztük, oszt azt úgy használtuk el, mint a mácsikot, túróval, vagy mákval is lehetett. Még oszten tészta is vót, meggyúrtuk a lisztet, a malombó való tiszta lisztet, a bú­zának az elejit, oszt akkor elnyújtottuk jó vékonyra, összeforgattuk, elmetétük. Az vót a mácsík. Gömbökét is csináltunk még, kelett gömbökét, azt párába, vagy vízbe főztük. Csak ügyesen köllött bánnyi vele, hogy össze ne essen. Az csak aggyig fóllyön, hogy mikor má látjuk, hogy fölgyün, oszt megnézzük az egyet, akkor gyorsan ki kell kapdosnyi. Vagy csinátunk kelett tésztá­ból hajtottkát is, hajtottka kalácsot. Oszt gyiót, vagy mákot tettünk bele. Azt is et­tük két napig. Hát jó étünk azé. A kását (kukoricakását) is szerettük. Megforraltuk egy kicsint, de csak kévés vízbe, hogy le ne kozmollyon, s amikor má puha vót, föleresztettük tejvei. Jó el­­dógoztuk, kitettük tányérba, azt is meg­öntöztük vagy vaj allyával, vagy cukor­­val, kinek mivel köllött. Főztek kásalevet is, de én azt nem szerettem, ollyan édes vót az.” (Adatközlő: özv. Micsné Molnár Fran­ciska, született 1893-ban Ipolybalogon.) (folytatjuk) Foto: Grossmann és NAGY hogy így találkozhattam vele először. Nem ismertem, de állhatott volna üzleti pénztár előtt, vagy éppen a pult mögött fehér kö­penyben. Az utcán is elmellőzhettem... Sajnos a lehetőségek ebben az esetben is csak adottak, beteljesedésük rendszerint el­marad. Számtalan helyen találkozhattunk volna. Mégis csak most ismertem meg, most szereztem róla tudomást — halála révén, halála után. Ügy járunk az utcán, hogy észre sem vesszük a másikat. Nem ismerem. Mi dol­gom vele? — gondoljuk, ha egyáltalán gondolunk valamit is. Hideg tekintettel, szó nélkül megyünk tovább, nem is sejtve, hogy két világkép mellőzte egymást. Mert az a másik nem azt a darabot látja a világ­ból, amit mi. Nem úgy látja az utcát, nem arra gondol, amire én. Nem tudjuk ki 6, legfeljebb ruhája színe marad meg emlé­kezetünkben, s később büszkén gondoljuk a ruha kapcsán, hogy milyen jó megfigye­lők vagyunk. A vonaton együtt utazunk, talán éppen egy kocsiban, a kávéházban szomszédos az asztalunk, mégsem vesszük észre egymást. Azt látjuk, ha valaki autóval rohan, s fennkölt kifejezéssel arcán feszít a volán mögött, vagy éppen tele szájjal beszél az utcasarkon. Vannak azonban pillanatok, amikor felbotiunk egymás testében, nagyot zuhanunk és elképedünk a pillanat kegyet­lenségén. Kövesdi Károly KULTURÁLIS ПШИШИШВШ ÉVFORDULÓK 265 éve, 1711. november 19-én született Mihail Vaszil­­jevics Lomonoszov, orosz po­lihisztor. Az európai felvilágo­sodás legnagyobb oroszorszá­gi képviselője. A kor szelle­méhez híven munkássága több tudományág között osz­lott meg. Fizikai felfedezései­vel és következtetéseivel sok tekintetben túlszárnyalta kora tudományát és gondolkodá­sát. Tudományos munkásságá­ra ösztönzően hatottak filozó­fiai nézetei, amelyek a mate­rializmus talaján születtek. Lerakta a kinetikai hőelmélet és gázelmélet alapjait. Ké­sőbb megalkotta majd kísér­letekkel igazolta a tömeg megmaradásának törvényét. Jelentős volt munkája a mo­lekuláris és az atomelméleti kémia területén. Geológus­ként a földtani változások állandóságát hirdette. Először kezdte el a cári Oroszország teljes feltérképezését. Hatása erős- volt a 19. század orosz gondolkodóira és a demokra­tákra. A nyelvészet és az iro­dalomtudomány területén is maradandót alkotott. Orosz grammatika c. tudományos igényű nyelvtana mellett szá­mos klasszicista stílusú ódát írt. 1755-ben alapította meg a róla elnevezett Moszkvai Egyetemet 100 éve, 1876. november 23-án született Manuel de Fal­la spanyol zeneszerző, a mo­dem spanyol zene kiemelkedő alakja. A század elején Pá­rizsban élt, ahol a születő új francia zene nagy hatással volt rá. Elsősorban Debussy és Ravel munkássága hatott rá termékenyitőleg. Európai kortársaihoz hasonlóan nem­zete népzenéjére igyekezett műveit építeni. Franco hata­lomra jutása után Dél-Ameri­­kába emigrált. Legismertebb alkotása a Rövid élet című opera és A háromszögletű kalap című balett. Éj a spa­nyol kertekben és más szim­fonikus művei kedvelt, sokat játszott darabjai a hangver­senypódiumoknak. 310 éve, 1666. november 30-án született Esze Tamás kuruc brigadéros. Tarpai tel­kesjobbágyként vett részt a hegyaljai felkelésben. 1703- ban ő vezette a szegénylegé­nyek küldöttségét, akik a Lengyelországban tartózkodó II. Rákóczi Ferencnél jártak és meggyőzték a Habsburgok elleni szabadságharc megin­dításának szükségességéről. Esze Tamás hozta Magyar­­országra Rákóczi kiáltványát, melyben harcba hívja a nem­zetet. A fejedelem ezredessé nevezte ki, miután több csa­tában sikeresen vezette a „talpasok“ seregét, ahogy a szökött jobbágyokból tobor­zott ezredét nevezték. A feje­delem nemesi rangra emelte. Különös módon nem a laban­cokkal vívott küzdelemben vesztette életét, hanem kél összekülönbözött hajdúcsapat békítése közben ölték meg. KÖNYVKIADÁS A világ csaknem száz népének irodalmát tárgyalja majd a magyarországi Gondolat könyvkiadónál még az idén meg­jelenő Világirodalmi Kisenciklopédia. A 3200 íróról tájékoz­tatást adó könyv számos esztétikai, irodalomelméleti és iroda­lomtörténeti információt, adatot tartalmaz. Az ismeretterjesztést szolgáló kiadó enciklopédia sorozata — a Zsebenciklopédia és a Természettudományi Kisenciklopédia után — tehát újabb könyvvel gyarapodik. OLVASÓNAPLÓ Varga Erzsébet: Zöld vizek, piros kavicsok. Az első kötetes költő az Egyszemű éjszaka című versantoló­gia után indult el a Parnasszus felé. Versei először a hazai lapokban jelentek meg. A kötetben található versek egy része ebben az időben született. Nem véletlen tehát, hogy a kötet verseinek színvonala és értéke nagyon hullámzó. Varga Erzsé­bet vitathatatlq,n tehetsége a csehszlovákiai magyar irodalom­nak. Ezt bizonyítja a kötet második és harmadik versciklusa. Az itt olvasható versek magukban hordozzák a költő törekvését a saját hang, az egyéni látásmód kialakítására. Az „In memó­riám matris dulcissimae“ című ciklusban található az Anyám­nak kissé megkésve, a Csak a nefelejcsekből és a Fehérre feketével című versek hordozzák magukban azt a költői erőt, amelyet Varga Erzsébet minden bizonnyal tovább fejleszt. 19

Next

/
Thumbnails
Contents