Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-15 / 45-46. szám
a dal szeretete. 1952-ben a testvérbátyám szervezett be. Az itt eltöltött huszonnégy év hosszú idő, telve sok szép emlékkel, éjszakákba nyúló próbákkal, élményt jelentő fellépésekkel. Nehéz elfogódottság nélkül beszélni a Munkásdalárdában eltöltött évekről. Kár, hogy a fiatalok nem mindegyike érzi át a közös éneklés szépségét, emberformáló erejét. Ledvinszky Katalin: — Már a nagyapám is tagja volt a kórusnak és a szüleim is itt énekelnek. Van úgy, hogy az egész családunk együtt van a próbán. A nagy lelkesedés rám is átragadt. Tizenhét évesen a legfiatalabb tagja vagyok az énekkarnak. Egészségügyi szakiskolába járok. Azelőtt az iskolai énekkarban is énekeltem. Nemzedékek énekelnek egymást segítve a rozsnyói Munkásdalárdában. Nagyszülők, szülők és gyerekek ajkáról röppen fel esténként a dal. Bányászok, munkások dalos kedvét örökítik át a jelenbe. Nem kevesebb lendülettel, nem kevesebb meggyőződéssel éneklik a forradalmi dalokat, kórusműveket, mint azt az elődök tették. Az együttes karnagya Kardosné Fafrák Éva is Kardomé Fafrák Éva: „... minden fellépésen magamban újra elvállalom.“ Közös fellépésen a „Sajóvölgye* énekkarral. a szülők példáját követte. Édesapján kívül még leány test vére is itt énekel. A próba után beszélgettünk: — A Zöld fa utcai iskolában dolgozom, mint zene és német szakos pedagógus. Emellett a helyi zeneiskolában zeneelméletet tanítok. — Délelőtt is délután is zenét oktat, este kórust vezet, férje és kislánya is van. Hogyan jut ideje mindenre? — Idő?... Idő az van. Ha nincs akkor csinálunk. Félretéve a tréfát: Mindarra jut idő, amit az ember igazán akar és szeret. Persze ez sem ilyen egyszerű. A férjem is részt vállal a közéleti munkából. A SZISZ járási bizottsága elnökségének tagja, párttag, munkahelyén vezető beosztásban dolgozik. Így természetes, hogy a legtöbb segítséget szüléinktől kapjuk, Hogyan jutott el az énekkar vezetéséig? Talán családunk légköre Indított el ezen a pá-Foto: NAGY lyán. A főiskola elvégzése után évekig gyerekkórust vezettem, majd a CSEMADOK járási bizottsága elküldött a Népművelési Intézet által rendezett karvezetői tanfolyamra. A véletlen tett meg a Munkásdalárda karnagyává. Az elődöm visszalépett és a kórus fellépés előtt állt. Nem volt más megoldás — vállalnom kellett. Azóta minden próbán, minden fellépésen magamban újra elvállalom. — Néhány évvel ezelőtt a Munkásdalárda volt az egyetlen kórus, amely a járás összes társadalmi és politikai rendezvényein fellépett. Mi a helyzet ma? — Öröm számunkra, hogy már van konkurrencia. A fejlődéshez ez elengedhetetlen. Az egyik a gömörhorkai „Sajóvölgye“ énekkar, a másik pedig a Tanítók Járási Énekkara. Az utóbbiban szólamvezetőként is dolgozom. Nem sok ez egy kicsit? — Nem — mondja határozottan. — A kórusban minden munkát rám bíztak. Gyakran szervezési dolgokkal is törődnöm kell. Ezt a munkát szeretném megkönnyíteni és még egy szólamvezetőt hozni a Munkásdalárdába. Ezek tehát a tervei! — Csak egyik része. Készülünk a Forradalmi Dalok Fesztiváljára és minden próbával és fellépéssel a galántai Kodály-napokra. Ez a háromévenként megrendezésre kerülő seregszemle minden énekkar számára jelentős szakmai fórumot jelent. Van példaképe? — Igen. Vas Lajos. Bárhol találkozom vele, bármikor írok neki levelet, mindig segít. Olyan ember és szakember, aki bírálatával is serkent, ösztönöz. О volt, akinek először írtam és azóta is merek írni gyakorlati problémákról. Nem véletlenül. Az 6 egyénisége és a népi indíttatása az, ami vonzó példa számomra. Olyan ember, aki más öröméért csinálja azt, amit csinál — fejezi be a vallomást. A kórus rozsnyói munkáscsaládok nemzedékeit táplálja a zene forrásaiból. Itt öntudatlanul öröklődött és valósult meg a Kodály által szorgalmazott „nagy harmónia“. A zene szeretete segítette őket a nehézségek leküzdésében is. Tették és teszik ezt meggyőződésükből fakadóan, egymás iránti tiszteletből, de az elődök a nagyszülők, szülők iránti tiszteletből is. így telnek legendák nélkül hétköznapjaik. Munkával, dalolással. DUSZA ISTVÁN LEGENDÁK NÉLKÜLI hétköznapok Az ünneplés egy időre feledteti a nehézségeket. Minden figyelem az ünnepelt felé irányul, vizsgálja, majd felemeli és az érdeklődés fénykörébe helyezi. Néha azonban ez az érdeklődés csak az ünnepnek és nem az ünnepeltnek szól.. 11
