Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-15 / 45-46. szám
SZIBÉRIÁBAN ] ART AM И Jó tanácsokra hallgatva, meleg holmival megpakolt bőrönddel indultam augusztusban Szibériába, pontosabban Jakutiába, mert hiába tudja az ember, hogy a nyár, ha rövid is itt, de meleg, a riporter kollégák, meteorológusok egyaránt azt tanácsolták, biztos, ami biztos, jobb, ha hűvösebb időre számít az oda utazó. Szél, eső, a legtöbb esetleg tizenhat, tizennyolc fok meleg. Moszkvában, ahol kilencünket, a Szlovák- és Cseh Sajtóhivatal újságírócsoportját az APN vendégül látott, nem is volt jobb az idő. Esett, szél is fújt. Előkerült a téli kosztüm, a meleg pulóver. A hármas csoportokra oszló kilenc újságíró közül hárman, a prágai Práce, a Csehszlovák Rádió riportere és én indultunk — kísérőnkkel, Alekszandr Csibiszovval, az APN munkatársával a legmesszebbre. A másik két . csoport útiránya: A tyumenyi olajmezők, illetve Tádzsikisztán. Izgatottan szálltunk fel a TU—154- re, hogy a tízórás légióinak, amely ben az akár önálló városkának is tekinthető, mintegy 60 ezer lakosú kerületben dolgozik a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlege és a Novoszibirszki Tudományegyetem. Húsz tudományos kutatóintézete tíz esztendő alatt épült fel, külön nevezetesség fizikai-matematikai kollégiuma, ahová a legtehetségesebb gyerekeket veszik fel tehetségkutatás alapján. Közben kíváncsian lessük a városi buszra váró embereket, lehajolunk az első szibériai virágokért, beleszippantunk a friss, fűszeres fű, rét illatú levegőbe. Már világosodik az ég alja is, az áttetsző kék szürkén, majd rózsaszínben dereng. — Moszkvai idő éjjel fél kettő, novoszibirszki idő reggel fél hat — figyelmeztet Szása, amikor újra a levegőbe emelkedik velünk a gép. Egyszerűen kirepülünk tehát az éjszakából. Már csak hét órát kell repülnünk a Keleten feltűnő nap felé és ebédre Jakutszkban leszünk! lyók halcsemegéjét, az omult, hozzá a friss paradicsomból készült salátát és az omlós burgonyát.. — Ezt mind úgy szállítják ide ugye? — Fitogtattuk tájékozottságunkat, hogy azért tisztában vagyunjc vele, milyen messze kerültünk a termékeny európai földektől. — Ez véletlenül itt termett — nézett vissza ránk kissé gunyoros szemmel jakut kollégánk. De aznap már több magyarázatot, tájékoztatást nem bírtunk figyelemmel kísérni, hiányzott az a hét-nyolc óra, amit útközben átrepültünk, elhagytunk. Üldögéltünk még egy keveset, majd aludni mentünk. Másnap városnézés, tele az utca barnára sült, nyáriruhás emberekkel, a nap változatlanul vakít, melegít. A házak — a modern panelházak éppúgy, mint a régi, egyemeletes faházak, cölöpökre épültek. A cölöpöket a földbe süllyesztik, ezekre kerül az első födém, amely az utca szintjénél magasabban van, hogy ne érintkezzen a talajjal, ezzel kerülik el a házak süllyedését. — Ugyanis itt a föld másfél-két méter mélységben sosem olvad ki, örök fagy tartja fogva — magyarázzák. Hitetlenkedve hallgatjuk, közben fagylaltot nyalogatunk, napolaj után nézelődünk az üzletben, mert a nap vidám hévvel, fényesen ontja ránk a sugarait. Egyetlen tenyérnyi felhő, leheletnyi szél sem enyhíti a hőséget. És hogy alattunk két méternyire már fagyos a föld?... Az utcát harsogó föld fűsáv szegélyezi, a virágok — őszirózsa, tátika, petúnia — élénk tarkák. Az erkélyekről, ablakokból szinte kiömlik a sok-sok zöld, a rengeteg virág. És a nők ruhája is vidám-tarka. A sarkon dinnyét árulnak, almát, cukorborsó konzervet visznek a megrakott táskákban az emberek. Megszomjaztunk, de sietni kell, a Jakut- Autonóm Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke, Tommot Szivcev fogad bennünket Irodája egyik falán Jakutia hatalmas térképe, íróasztala mögött hatalmas, lovat ábrázoló festmény. Ásványvizet hozat,' hellyel kínál, s mielőtt belekezdene a hatalmas földet, országot bemutató ismertetésbe, nagyon közvetlen, nagyon egyszerű és szívből jövő kedvességgel azt mondja, miközben a háta mögötti képre mutat: — Mi jakutok nem tudunk a lovak nélkül élni! Megtudjuk tőle, hogy a Jakut Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, amelyet gyakran emlegetnek Szibé-H. MÉSZÁROS ERZSÉBET DRÁGA közelebb visz a fölkelő naphoz és átrepít az időzónákon, nekivágjunk. Este hét óra után mondtunk búcsút Moszkvának, akkor gyúltak ki a Kreml fényei, amikor a levegőbe emelkedtünk. — Itt az este — kezdtünk volna éjszakai pihenésre gondolni, amikor kísérőnk kijelentette, hogy itt, Novoszibirszkben ahol az átszállásra várakoztunk, már hajnalodik... És hajnali frisseséggel el is mondta mindjárt, hogy Szibéria legnagyobb városának repülőterén vagyunk. Novoszibirszk az Ob két partján 60 000 hektár területen fekszik, ennél nagyobb város csak Moszkvá és Leningrád. Novoszibirszk önálló kerülete a Tudományváros: Akagyemgorodok, eb-De micsoda napfény, milyen meleg fogad! Azt hisszük, elolvadunk a meleg pulóverben, a 32 fok Celsiussal váró jakutföldi nyárban! Szinte káprázik a szemünk, kábultan hallgatjuk a bennünket fogadó jakutszki kollégák üdvözlő, majd várost bemutató szavait, hiszen emlékezetünk még élénken pergeti a nemrég látottakat: a végtelen táj gát, a Léna ezüst csíkját, a gépen utazó kecses jakut lányokat, a fekete hajukban óriási fehér szalagcsokrokkal anyjukhoz simuló mandulaszemű gyerekeket. Nem is futotta erőnkből aznap már csak arra, hogy egy vacsora-ebédre az étterembe menjünk és azon frissiben megkóstoljuk a jéghideg vizű fo-Nerjungri épitöje és lakosa, Anatolij Bobkov, a hatalmas EKG—8 kotrógép kezelője Nerjgngri, a tajgában épülő város. Ot év múlva százezer lakosa lesz riában a százezer tó országaként, 3 083 000 km2, a Szovjetuniónak 1/7-e, területe nagyobb, mint a legtöbb szovjet köztársaságé, ugyanakkor egyike a legritkábban lakott vidékeknek. Lakosai száma 664 100. De előreláthatólag 1980-ban mór csaknem egymillió lesz. Jakutok, evenkek, evenek, csukcsok, jukagirok, több mint hatvan nemzetiség és népcsoport képviselői élnek itt. A legnagyobb hideg mínusz hetven Celsius fok, a legnagyobb meleg plusz harmincnyolc. Területét 125 millió hektár erdő — a végtelen tajga — uralja, ebben a több mint húszfajta vad — coboly, nyest, róka, farkas, — él, legnagyobb folyója a Léna 4700 km hosszú; zord sziklák, partok között rohanó folyóiban ötvenfajta hal található ... — Ahhoz, hogy a jakut nép lelkét megismerjék — mondta Szivcev elvtárs — itt kellene maradniuk, eljönni velünk halászni, vadászni. És tudniuk kell azt is, hogy a jakut földön élők a forradalomig szinte haldokoltak. Trachoma, skorbut pusztított, ma kórházak, orvosok, magas fokú egészségügyi gondoskodás védi népünket. Nálunk most minden harmadik ember tanul. Kell is, mert hatalmas fejlődés küszöbén állunk. Szinte mérhetetlen kincseink feltárása egész szovjet hazánkat, de ezen belül elsősorban Jakutiát gazdagítja. Vasérc, kőszén — a legdrágább, legnagyobb természeti gazdagság kiaknázását a legnehezebb természeti feltételek között kell elvégezni. És már a térkép előtt állunk. A Dél-jakut-szénmedence kiterjedését értékét csodáljuk. A Dombasz és a Kuzbasz után ez a Szovjetunió legnagyobb kőszénlelőhelye. Csaknem ötvenméteres szénrétegek találhatók itt, nagy részben felszíni fejtéssel kitermelhetők. Nemcsak Szibéria és Tá-Z о £. о <-ц e ЯГ o' •• И < Jr о ■ч «— О К" о <т> <-•* 2L <
